Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

A tanácsok gazdálkodási önállóságának tapasztalatai fel előirányzataikat a szükséges feladatokra. Mindez jelentős előrehaladás a gazdálkodás korábbi rendszeréhez képest. Az előbbiek ellenére sok problémát hozott az 1968—69 évi költségvetés végrehajtása. Különösen 1968-ban olyan feszültségek jelentkeztek, amelyek zavarták a reform kibontakozását. A bevételi többleteket és pénzmaradványokat a keletkezett feszültségek, a gazdálkodás zavarai túlnyomórészt fel is emész­tették. 1968-ban és 1969-ben is jelentős mértékben emelkedtek az építőipari árak, közüzemi díjak, gyógyszer, vegyszer, textil árak, amelyek fedezetét biz­tosítani kellett. A pénzmaradványok átengedése a tanácsok számára a legnagyobb jelen­tőségű intézkedés a költségvetés új rendszerében. 1967. év végén lényegesen csökkent az év végi költekezés és jelentős pénzösszeg maradt a tanácsoknál. 1968-ban és 1969-ben tovább emelkedett a pénzmaradvány, amely már csak részben eredt az év végi költekezés megszüntetéséből, a takarékosabb gazdál­kodásból. 1968. végén már nem a költekezés fékezése volt a gondunk, hanem a fel­adatok jelentős lemaradása, különösen a felújításoknál, karbantartásoknál stb. A pénzmaradványok összege az­ elmúlt években az alábbiak szerint alakult: Nem kétséges, hogy a pénzmaradvány jelentős része az év végi költekezés megszűnéséből, a takarékosabb gazdálkodásból származik. Az ilyen mértékű emelkedés azonban már egyre inkább a feladatok teljesítésének elmaradásából is ered.­­ A pénzmaradványok alakulásával összefüggésben csökkent az elmúlt évek­ben az előirányzott hitelek felhasználásának aránya. Megyénkben a reform előtti években az előirányzatok éves felhasználása 96—97% körül mozgott. Az elmúlt években pedig, amelyek mögött, jelentős volumenű feladatmaradás húzódik meg. Különösen a gazdasági ágazatban, a helyi utak­ hidaknál, felújításoknál, aminek az oka első­sorban az építőipari kapacitás­hiány. A növekvő pénzmaradvány egyébként olyan látszatot kelt, mintha a taná­csok pénzügyi forrásai és előirányzatai bőségesek volnának. A valóság az, hogy a felújítási, karbantartási előirányzatok szűkösek az igényekhez képest. Köz­ismert a tanácsok és intézetek épületeinek, berendezéseinek és felszerelésének leromlott állapota, az utak helyzete, stb. és az ehhez aránytalanul alacsony felújítási keret, valamint az építőipari árak nagymértékű növekedése. 1967- ben 1968- ban 1969- ben 41 995/m Ft 68 395/m Ft 104 600/m Ft 1967- ben 95,3% 1968- ban 93,3% 1969- ben 91,2%-ra csökkent.

Next