Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

DR. MOLNÁR ISTVÁN A harmadik csoportba sorolható az országgyűlési képviselők és a tanács­tagok választásának időbeli elkülönítésére, valamint a választási adminisztráció egyszerűsítésére irányuló néhány javaslat. A továbbiakban ezekről szólunk részletesebben. II. 1. Választási rendszerünk demokratizmusának szélesítése mindenekelőtt a jelölés rendszerének továbbfejlesztésével valósítható meg. Saját fejlesztési kon­cepciónkat érdemes összehasonlítani a testvéri szocialista országokban érvényes jogi szabályozással. A jelölési rendszer vonatkozásában az európai szocialista országok három alapvető csoportba sorolhatók. Ez idő szerint hazánk mellett Csehszlovákiára jellemző még, hogy a jelölés jogát a népfront szervei gyako­rolják. A jelölési rendszer másik típusa Lengyelországban és a Német Demok­ratikus Köztársaságban található, ahol a jelölési joggal felruházott szervek (Lengyelországban: politikai, szakmai és társadalmi szervezetek, tömegszerve­zetek; NDK-ban: pártok és tömegszervezetek) közvetlenül állíthatnak fel lajst­romokat. (Ezekben az országokban ugyanis lajstromos választókerületi rend­szer van.) A Szovjetunió, Bulgária és Románia jelölési rendszerét az jellemzi, hogy a jelölési jogot a dolgozók társadalmi szervei és egyesületei gyakorolják. Hosszabb időre visszatekintve egyértelműen megállapítható, hogy a szocialista országok jelölési rendszerének fejlődését alapvető tendenciaként a szocialista demokrácia szélesítésének folyamata jellemzi. Hazánkban az 1967. évi választások egyik fontos tapasztalata volt, hogy a jelölőgyűlés — a szavazás mellett — a választási eljárás legfontosabb politikai és jogi aktusává vált. Ugyanakkor hatályos választójogi törvényünk a jelölő­gyűléseknek csupán az ajánlás jogát biztosítja, míg a tulajdonképpeni jelölés, a jelöltállítás jogával a népfront-bizottságokat ruházza fel. E szabályozás módo­sításával lényegesen előre léphetünk választási rendszerünk demokratizmusá­nak szélesítésében, elsősorban oly módon, ha az állampolgárok közvetlen be­folyását növeljük a jelöltállításnál. Ez célszerűen úgy valósítható meg, ha a jövőben közvetlenül a választó­­polgárok döntenek abban a kérdésben, hogy­­ki legyen a képviselő-jelölt és a tanácstag-jelölt, vagyis a jelölés jogát a választók jelölőgyűlései gyakorolják. Ez esetben egyébként a jelöltre vagy jelöltekre a Hazafias Népfront illetékes területi szerve tesz majd javaslatot a jelölőgyűlésen, de emellett bármely tár­sadalmi szerv, üzemi, termelőszövetkezeti vagy munkahelyi kollektíva, továbbá valamennyi választópolgár is élhet javaslattételi jogával. Célszerű lehetővé tenni, hogy a jelölőgyűlésen megjelent választópolgárok szavazataikkal több jelöltet is támogathassanak. E javaslat törvénybe iktatása igen jelentős lépés lesz választási rendszerünk demokratizmusának további szélesítése útján, hiszen a választópolgárok leg­szélesebb rétegeinek közvetlen részvételi jogot biztosít a jelöltek kiválasztá­sában. Az 1967. évi választásokat megelőző jelölőgyűléseken 3 millió 300 ezer választópolgár, a választásra jogosultak mintegy 48 százaléka vett részt. A ter­vezett módosítások és a korábbinál is jobb politikai előkészítő munka hatására ez az arány minden bizonnyal emelkedni fog. Reálisan számolhatunk tehát azzal, hogy az új helyzetben a választópolgárok többsége cselekvő részt vállal

Next