Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

DR. KOLOZSVÁRI LAJOS—SZÖLLŐS GÁBOR összefoglalva az elmondottakat: a leírási kulcsokat fel kellene emelni a tényleges elhasználódás mértékéig. A nagyobb és halaszthatatlan rekonstrukció­kat pedig külön kellene biztosítani a IV. ötéves terv során. Meg lehetne fontolni a felújítási eszközök és karbantartási előirányzatok összevonását is, mint ahogyan az a vállalatoknál is van. Ezt indokolná a felújí­tási és karbantartási feladatok hasonlósága is, amit sok esetben el sem lehet határolni. 5. Az első középtávú pénzügyi terv tapasztalatai. Az 1032/1967. (X. 12.) Korm. számú határozat alapján a középtávú pénz­ügyi tervek kerülnek előtérbe, az éves költségvetés előirányzatait azok keretei határozzák meg. Az első középtávú terv tapasztalatainak külön elemzését indokolja az is, hogy ez évben kerül sor a negyedik ötéves középtávú pénzügyi terv összeállí­tására. A középtávú pénzügyi tervekre kétségtelenül szükség van. Ez következik a népgazdaság középtávú tervének rendszeréből, másrészt csakis középtávú ter­vek keretében lehetséges a hosszabb távú feladatok tervezése és megvalósítása. Az elmúlt 2 év tapasztalatait az alábbiakban lehetne összefoglalni. a) A tervezés során a bevételek köre és hányada mellett meg kellene adni a tervezett bevételek abszolút összegét is. Ezzel összefüggésben ugyancsak meg kellene állapítani a kiadási előirányzatok összegét. A tanácsok jelenlegi hatás­köre és érdekeltsége ezzel semmit nem csökkenne, változatlanul rendelkezné­nek a többletbevételekkel úgy a tervezés, mint a végrehajtás során. A költség­­vetés összeállítása pedig lényegesen egyszerűbb lenne, a központi és tanácsi költségvetés összhangját jobban biztosítani lehetne, csökkenne az eltérés és ke­vesebb vita keletkezne az egyeztető tárgyalások során. b) Az abszolút bevételi és kiadási számok ismerete lényegesen megkönnyí­tené az ötéves pénzügyi terv összeállítását is. A bevételeknél csak a stabil és jól tervezhető bevételeket kellene a szabályozás céljára felhasználni, figyelembe véve az egyes bevételek évenkénti növekedési ütemét. A kiadási előirányzatok tervezésénél az eddigi átlagos évenkénti növekedéssel lehetne számolni, figye­lembe véve a népgazdasági terv kihatásait, a tervezett jelentősebb fejlesztések belépését. c) Nehezebb feladat az ötéves pénzügyi terv évenkénti bontása, az állami támogatás évenkénti öszegének előre történő pontos meghatározása. Különösen vonatkozik ez a béralaptervezésre, öt éven belül az egyes évek között jelentő­sebb eltolódások lehetnek az átlagos évi növekedéshez képest, a népgazdaság helyzetének alakulásától függően, továbbá az előre nem látható intézkedések és szervezeti változások következtében. Az ötéves tervidőszak alatt hozott összes központi intézkedések és fejlesz­tések, valamint átszervezések hatásával az ötéves terv előirányzatának összegét módosítani lenne célszerű. d) Ötéves távlatban számolni kell az árak változásával, ellenkező esetben a kiadási előirányzatok évenkénti tervezett növekedését felemészti az árváltozás hatása. A fejlesztési alapnál az árváltozások jelenleg is olyan jelentősek, hogy a

Next