Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

4* A TANÁCSOK gazdálkodási önállóságának tapasztalatai bevételi többletek teljes összege sem lenne elegendő annak fedezetére. A beru­házásoknál az árak változását csak a beruházási tervek csökkentésével, az egyes létesítmények elhagyásával lehet fedezni. e) Az állami támogatás rendszerére a jövőben is szükség lesz, mivel a taná­csok jelentős állami feladatokat is ellátnak, és az átengedett, valamint saját be­vételek nem mindenütt fedezik a tanácsi feladatok kiadásait. E mellett szerepe van az állami támogatásnak az egyes területek aránytalanságainak megszünteté­sében és nem utolsó sorban a népgazdasági terv célkitűzéseinek megvalósítá­sában. 6. A tanácsok gazdasági önállóságának növekedése, annak pénzügyi feltételei a különböző szintű tanácsoknál. A gazdasági reform jelentős változást eddig elsősorban a megyei tanácsok gazdálkodásában hozott. 1968—69. évi tapasztalatok azt igazolják, hogy az alsóbb tanácsok önálló­sága és hatásköre erősen korlátozott, gazdaságilag kellően nincs megalapozva. Általában kis volumenű bevételekkel rendelkeznek, melyek növelési lehető­sége — mind a tervezés, mind a végrehajtás során — minimális. Ennek meg­felelően alakul az anyagi érdekeltség is, jelentősebb bevételi többletre lehetőség nincs. A járási és városi tanácsok kiadásainak összegét szinte kizárólag a fel­sőbb tanácsok hozzájárulása határozza meg. A helyi bevételek zöme megyei szin­ten jelentkezik és itt csapódik le a bevételi többlet is, amely felett a megyei tanács rendelkezik. Mindez fokozottan vonatkozik a községi tanácsokra. A járások gazdálkodtak a községek béralapjával, a felújítási alapot járási szinten koncentrálták, a fej­lesztési alap legfontosabb tételeit is járási szinten határozták meg, mivel a for­rások nagy része állami támogatásból származik. Ezen kívül számos községi feladat költségvetési előirányzata is a járási költségvetésben szerepelt. Az előbbiek miatt szükséges egyes tanácsszinteken is megvizsgálni a taná­csok önállóságának és hatáskörének alakulását, annak feltételeit és az eddigi tapasztalatokat. Megyénkben az 1968—69. évi saját és átengedett bevételek közül — megyei szinten összpontosult a tanácsi vállalatok, a kisipari termelőszö­vetkezetek és az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek összes adó­­befizetése, valamint a lakosság adói közül az illetékek és díjak, — az alsóbb tanácsok bevételét képezte — a működési bevételeken kívül — a lakosság és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek adóbefizetése. E szabályozás mellett erős centralizáció érvényesült 1968. évben. A helyi bevételek 60,8%-a a megyénél realizálódott annak ellenére, hogy az egész megye költségvetési előirányzatának csak 39%-ával gazdálkodott. A helyi bevételek aránya 1969. évben sem javult. Sőt a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek forgalmi adójának a szabályozás alól történt kivonása a járá­sok és városok helyi bevételét csökkentette. Az egyes tanácsszintek részesedésének alakulását szemlélteti a következő összehasonlítás az 1968. évi tényszámok alapján: 627

Next