Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

DR. KOLOZSVÁRI LAJOS—SZÖLLŐS GÁBOR A működési bevételek, valamint a lakosság adói mellett elsősorban a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek adóinak részbeni, vagy teljes átengedése lenne a legcélszerűbb, mert ennek elhatárolása az egyes községek között egyszerű és volumenében is jelentős bevétel. Az előirányzatok decentralizálása, a saját és átengedett bevételek arányá­nak növelése mellett is változatlanul szükség lesz állami támogatásra, az alsóbb tanácsoknál tanácsi hozzájárulásra. Az előirányzatok erőteljes decentralizálása mellett, a községi és városi ön­­kormányzatok kialakítása szükségessé teszi a bevételi források bővítését is. A helyi bevételek arányának növelése valamennyi tanácsszinten probléma­ként veti fel az illetményhivatallal rendelkező megyékben a bérek finanszírozá­sát. Eddig ugyanis a felsőbb tanácsi hozzájárulás összegéből először az illetmé­nyek fedezetét biztosítottuk és a különbözetet utaltuk a járási, városi tanácsok számlájára. Megyénkben 1970-ben már változtatni kell a módszeren, mert két járás és két város felsőbb tanácsi hozzájárulása nem fedezi a béreket, így a tanácsok­nak kell az illetményhivatalhoz a szükséges bérkülönbözetet átutalniuk. Ezért felvetődik az illetményfizetés jelenlegi rendszerének megváltoztatása, hogy az illetményhivatal csak számfejtést végezne, a kifizetéseket pedig a tanácsok tel­jesítenek saját számlájukról. összefoglalva megállapítható, hogy alapvetően megváltozott a tanácsi gaz­dálkodás rendszere, jelentősen növekedett a tanácsok hatásköre és gazdasági önállósága. Ennek nem mondanak ellent a negatív tapasztalatok sem, sőt azok feltárása csak elősegítheti a reform kibontakozását, a tanácsi önkormányzatok megvaló­sítását. V 630

Next