Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

Nevelőszülői hálózat a fővárosban BÁNYAINÉ DR. BIRKÁS MÁRIA A gyermek- és ifjúságvédelem jelentős területe a rászoruló gyermekek állami gondozása. Az állami gondozottak száma országosan mintegy 35 400, a fővárosban pedig 7782. A gyermekek elhelyezése részben nevelőotthonban (or­szágosan 63,6%, a fővárosban 78,5%), részben nevelőszülőknél (országosan 32,4%, a fővárosban 12,5%), illetőleg egyéb helyen (országosan 4%, a főváros­ban 9%) történik.1­1. A felszabadulás után — hasonlóan a Tanácsköztársasághoz — mivel sok gyermek megaláztatása tapadt a nevelőszülői hálózat intézményéhez, felülvizs­gálták a nevelőszülőkhöz kihelyezett gyermekek helyzetét. Erőteljes lendületet vett az a törekvés, hogy az állami gondozottakat ne nevelőszülőknél, hanem nevelőotthonokba helyezzék el. A gyakorlatban azonban a törekvések nem voltak megvalósíthatók, az álla­mi gondozást szolgáló intézmények lassú fejlesztése szükségessé tette a nevelő­szülői hálózat fejlesztését. Ma már a nevelőszülői hálózat fenntartása nem csu­pán valami szükségszerű rossz, amit intézeti férőhely elégtelensége miatt kell igénybe venni, hanem pedagógiai lehetőség. Az állami gondozott gyermekek nevelését a nevelőotthonoknak és a nevelőszülőknek együttesen kell megolda­­niuk; ez a két forma hasznosan egészíti ki egymást, hiszen az állami gondozásba került gyermekek egy része korábbi élettörténete miatt fokozott figyelmet, nagy­fokú egyéb törődést kíván, nehezen viseli el a közösség életritmusát. Ilyen ese­tekben egyenesen kívánatos a jó nevelőszülőkhöz való kihelyezés. A családi miliő pedagógiai hatásrendszerében a gyermekek megtanulnak a család tagjaként élni, dolgozni, egymásért felelősséget vállalni, házimunkát vé­gezni, részt vesznek a mindennapi élethez szükséges dolgok előteremtésében. Megtanulnak a pénzzel bánni, beosztással élni, egyszóval az életre nevelődnek. Előfordulhat, hogy a nevelőszülői háznál sem tudjuk mindig megóvni őket sére­lemtől. Többet kell alkalmazkodniuk, több erőfeszítést követel tőlük életformá­juk, mint a nevelőotthonokban, kevesebb a készen kapott. De ezzel is a valóságos életre nevelünk. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a budapesti nevelőszülőkhöz ki­­ ­ Budapesten a nevelőszülőknél nevelkedő állami gondozottak száma 1961-ben 111 volt, azóta folyamatosan emelkedik, 1969-ben­ már 931 gyermeket gondozott nevelőszülő.

Next