Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

BANYAINË DR. birkas maria helyezett 319 általános iskoláskor és 375 általános iskolás koron felüli gyermek­ből az utóbbi 3 évben csupán 1 követett el bűncselekményt, és egy sem szökött meg nevelőszülőjétől. Az 1969/70-es tanév első felében a nevelőszülőknél levő 601 tanuló tanulmányi átlaga 3,2 volt. Beiskolázott az összes végzős tanuló 90%-a, ez megközelíti a fővárosi beiskolázási arányokat. A nevelőszülői hálózat fejlődésének legbiztatóbb jele, hogy a nevelőszülők többségénél a nevelés, a családba való befogadás az állami gondozás megszű­nése esetén sem szakad meg, sok ilyen gyermek a családban marad, esetleg örökbe is fogadják. A nevelőszülőknél levő gyermekek helyzete különböző képet mutat. A ne­velőszülők egy része jó szülőként, példamutatóan látja el az állami gondozott gyermekek nevelését. Szeretettel, törődéssel, türelemmel foglalkozik velük. Gyógyításuk, beszédjavításuk, taníttatásuk (korrepetálás, külön órák) érdekében pénzt és időt áldoz. A gyermekek érdekeit tartja szem előtt pl. akkor is, amikor jobb egyéni foglalkozás érdekében az ingyenes biztosított napközis elhelyezést nem veszi igénybe. Az állami gondozott gyermeket úgy kezelik, mint a többi családtagot, a gyermeket a nevelőszülő családja ellátja ajándékkal, együtt men­nek vidékre nyaralni, sőt nem egy nevelőszülő külföldi útjaira is elviszi magá­val a nevelt gyermeket. A gyermek ruházattal való ellátottsága sokszorosa an­nak, amit a gyermek- és ifjúságvédő intézettől kap. Az érzelmi kapcsolat a gyer­mek és nevelőszülő között jó, a gyermek jól érzi magát a családban. Mindez nem jelenti azt, hogy ezen nevelőszülőknél nem merülnek fel —, a gyermekkel kapcsolatban — pedagógiai problémák. Ezek a vérszerinti szülők­nél is megszokott jelenségek: túlkényeztetés, szabad idő egyoldalú felhasználása, esetleg egységes nevelés hiánya stb. E csoporthoz tartozik a nevelőszülők kb. 50%-a. A nevelőszülők másik részénél a gyermekek ellátottsága, gondozottsága megfelelő, de valamilyen más-más jellegű, könnyebben-nehezebben kiküszöböl­hető probléma — két irányban is — fellelhető. Az egyik csoportnál, a nevelőszülők, mintegy negyedénél, jó az érzelmi kö­tődés, a család tagjai szeretik a gyermeket, a gyermek is ragaszkodik a nevelő­szülői családhoz. A problémát a nevelőszülők idős kora, alacsony kultúrszintje és az ezekből eredő hiányosságok okozzák. A másik csoportnál — a nevelőszülők 15—20%-ánál — a gyermekek anyagi ellátottsága, a lakás rendje, tisztasága stb. jobb, mint az előzőnél, a kultúrszint is magasabb, a család valamelyik tagja segítséget nyújt a gyermeknek a tanu­lásban, jó a nevelőszülő kapcsolata az oktatási intézménnyel, de gyermek és fel­nőtt között különböző okok miatt az érzelmi kapcsolat nem megfelelő. Végül vannak olyan nevelőszülők (kb. 9%), akik alkalmatlanok állami gon­dozott gyermek nevelésére, vagy a gyermek kihelyezése óta váltak azzá. A gyer­mek környezete — sokszor maga a nevelőmama is — elhanyagolt, gondozatlan, vagy a lakás egészségtelen, rendetlen. Mindezeken túl ezeknél a nevelőszülőknél dominál az anyagiasság, s ezért a gyermek ellátottsága nem megfelelő. Előfor­dul, hogy anyagi probléma ugyan nincs, de a gyermekek nem részesülnek sze­­retetben. Az utóbbiaktól — többször vizsgálat után, megfelelő módon — a gyerme­kek tanulmányainak befejezése, vagy más életforma-változások kapcsán — megválunk, elhozzuk tőlük a gyermeket.

Next