Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
NEVELŐSZÜLŐI HÁLÓZAT A FŐVÁROSBAN Az állami gondozott gyermekek nevelését a nevelőszülők — ez a megállapítás a többségre vonatkozik — gyermekszeretetből vállalják. Differenciáltabb vizsgálattal két fő motívumot különböztetünk meg: érzelmi indítékot és anyagi megfontolást. Az érzelmi okok is sokfélék. Nincs és nem lehet gyermekük, de nagyon szeretnének. Örökbefogadásra még nem mernek vállalkozni, vagy a család egyik tagjának ellenérzése miatt nem fogadnak örökbe gyermeket. Másoknak meghalt, vagy disszidált a gyermeke, illetve már felnőtt és elhagyta a családi otthont. Több esetben előfordul, hogy a kórház-, csecsemő-, vagy gyermekotthon dolgozója annyira megszereti a gondozására bízott gyermeket, hogy nem akar elszakadni tőle. Egyesek maguk is állami gondozottként nevelkedtek. Később családot alapítva, otthont kívánnak nyújtani állami gondozott gyermeknek. Egyedülálló nőkben ott él az anyaság ösztöne. Nyugdíjasok ilyen módon keresnek elfoglaltságot, új tartalmat életüknek. Sokan magányosságukat így kívánják eloszlatni. Érthető módon a gyermek vállalásánál — éppen a gyermek érdekében — az anyagiak sem közömbösek. De ez nem jelent problémát akkor, amikor a nevelőszülő igyekszik becsületesen ellátni a gyermeket, jól gondozza és idővel kialakul az érzelmi kapcsolat is. 2. A fővárosban a nevelőszülői hálózattal kapcsolatos munkát a Fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet látja el. Az Intézetben a nevelőszülői hálózati részleg 1967 óta önálló csoportként működik, 15 gyermekvédelmi felügyelőből és 1 csoportvezetőből áll. A gyermekvédelmi felügyelők a fővárosban pedagógusok, egyesek emellett egészségügyi és jogi képesítésűek. A nevelőotthoni nevelők nagymérvű fluktuációjával szemben a fővárosi gyermekvédelmi felügyelők átlagos működési ideje: 5 év, de van több felügyelő, aki 10—15 éve működik. Nagy gondot fordítunk a gyermekvédelmi felügyelők pedagógiai továbbképzésére, amelynek felelőse a nevelőszülői hálózat vezetője. A továbbképzés meghatározója az a tény, hogy az állami gondozott gyermek — akinek nevelése ránk van bízva — kevés kivételtől eltekintve psychésen, sematikusan retardált, hogy a nevelőszülőn a nevelés eredményessége érdekében segítenünk kell, az a felismerés, hogy a gyermekvédő intézetek dolgozóinak, különösen a gyermekvédelmi felügyelőknek már nem elsősorban szociális és egészségügyi, hanem pedagógiai, pszichológiai és jogi kérdések. A gyermekvédelmi felügyelők feladata a nevelőszülőkhöz való kihelyezés előmozdítása, a nevelőszülői hálózat mennyiségi és minőségi fejlesztése, e célból nevelőszülők felkutatása, körülményeik kivizsgálása, a gyermek kihelyezésének lebonyolítása, a kihelyezett gyermek testi-, szellemi- és erkölcsi fejlődéséhez pedagógiai segítségnyújtás, ellátottságuk ellenőrzése. A gyermek kihelyezése a felügyelő legfontosabb, nagy pedagógiai körültekintést igénylő feladata. E tevékenységének sikere egy-egy kiskorú sorsának alakulását egész életére döntően meghatározhatja. Előkészítés nélkül kihelyezve a gyermek nem illeszkedik be a nevelőszülői családba, akár a nevelőszülők helyzetének hibás megállapítása, akár más ok miatt, így a gyermek új nevelőszülőhöz, esetleg a gyermek- és ifjúságvédő intézetbe kerül átmenetileg, de az áthelyezés érzelmi sérülést okozhat.