Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
BANYAINÉ DR. birkas maria igénylő állami gondozottól. A problematikusabb gyermeket nem veszi fel, vagy eltanácsolja a normál iskola, de nem veszi át a gyógypedagógiai iskola sem, mert ezt az áttelepítési vizsgálat nem indokolja. Nem ritka az iskoláról iskolára vándorlás, vagy az, hogy a gyermek visszaadására igyekeznek rávenni a nevelőszülőt. Több azonban a jó tapasztalat, az eredmény, olyan esetek, melyekben megkülönböztetett szeretettel, pedagógiai tapintattal, a gyermekideggondozó, a nevelési tanácsadó véleményének figyelembevételével nevelik gyermekeinket. Ellátják őket megbízással, úttörő tisztségekkel, bevonják a gyermekközösségbe, ezzel visszaadják, vagy növelik önbizalmukat, fejlesztik képességeiket, jó tulajdonságaikat, egész személyiségüket. Az a tény, hogy országosan sok a képesítés nélküli gyermekvédelmi felügyelő (64%), szintén pedagógiai hiányosságként fogható fel. A nevelés soktényezős jellege különösen kidomborodik ebben a sajátos szituációban. A családgondozás során elvárjuk a gyermekvédelmi felügyelőtől, hogy ismerje fel azokat a jelenségeket, amelyek pszichológiai beavatkozást igényelnek, eredményesen foglalkozzék normál és gyógypedagógiát igénylő gyermekeinkkel egyaránt, szüksége van bizonyos fokú jogi jártasságra is. A pedagógiai oklevéllel rendelkezők sem kaptak felsőfokú tanulmányaik során speciális gyermekvédelmi képzést. A gyakorlat tette őket mesterré. Nincs tankönyvük, módszertani segédkönyvük, szervezett speciális továbbképzésük. A szakmai színvonal emelését a gyakorlat sürgeti, de az is, hogy a nevelőszülők pedagógiai kultúrájának bővítésében is segítséget kell nyújtani." Sokszor gátolja a gyermek egyenletes fejlődését a vér szerinti szülők zaklatása. Felelőtlen magatartásukkal, esetleg italos állapotban riadalmat okoznak a nevelőszülő családjában. Ígérgetésükkel megzavarják a gyermek életét. Nem ritka, hogy csak akkor jelennek meg, ha gyermekük 10—14 éves korú, illetve keresőképes lesz. Nem egy gyermek hagyta abba tanulmányait és ment el segédmunkásnak szülői szóra. A vér szerinti szülők gyermekükért folytatott harcának sok esetben nem szeretet, hanem a szülő önző anyagi érdeke a mozgatója. A kihelyezett gyermekek után járó gondozási díj összege gyermekenként 3—400 Ft. Speciális esetekben, valamivel több a gondozási díj összege, de ez sem biztosítja a létminimumot. A 2016/1969. Korm. sz. határozat 1971. január 1-től átlag 150 Ft-tal emelte fel a nevelőszülőknek fizethető gondozási díjat a fiatal, gyermekszerető és megfelelő nevelőszülők megnyerésének elősegítésére és abból a meggondolásból, hogy jobban fedezze a gondozási díj a gyermekkel kapcsolatos kiadásokat. A nevelőszülők számának növelése és a fiatalabb nők megnyerése elé gátat állít az a körülmény is, hogy a budapesti munkaképes korú nők többsége, 80—90%-uk munkaviszonyban áll. A munkaviszonyban álló nők a második műszak, a háztartás-ellátás közismert nehézségei miatt nehezen, vagy egyáltalán nem vállalják állami gondozott gyermek nevelését. Azok a nők, akik szívesen ellátnák és vállalnák a saját gyermekeik nevelése mellett állami gondozott gyermek nevelését, nem léphetnek ki a munkából e tevékenység ellátása érdekében, mert jelenleg e munkának nincs sem anyagi elismerése, sem pedig 3 . A fővárosban a nevelőszülők pedagógiai alkalmasságát elősegítő szándékkal rendszeresen tartunk ankétokat a körzeti gyermekorvos, a pedagógusok, a nevelési tanácsadók munkatársainak bevonásával.