Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
A tanácsok és vállalataik kapcsolata i a kapcsolatok új módszereit, illetve meghatározták a felügyeleti és igazgatási munka szabályait, amelyet a vállalatok vezetőinek rendelkezésére bocsátottak. A felügyeleti szervek és vállalatok kapcsolatának szabályozásánál elsődleges szempont volt, hogy a vállalatok önállóságát ne sértsük meg, ugyanakkor eleget tegyünk annak a feladatnak, hogy a felügyeleti hatáskörbe tartozó vállalatok tevékenységét átfogóan értékeljük, — az értékelés alapján a vállalati igazgatók és helyetteseik munkáját reálisan ítéljük meg. A vállalatok gazdasági önállóságának növekedésével fokozódott a vállalati vezetők, elsősorban az igazgatók önállósága és felelőssége is. Ennek kibontakoztatása érdekében olyan szabályozást vezettünk be, mely szerint a felügyeleti szerv az igazgatót és egyik helyettesét nevezi ki a vállalatokhoz. Felmerülhet más alternatíva is, amikor csak az igazgatót vagy a korábban alkalmazott módszer szerint az igazgatót és helyetteseit is a felügyeleti szerv nevezi ki az átruházott jogkörök lehetőségeit figyelembe véve. A helyettesek esetében a munkáltatói jogok nagy részét igazgatói hatáskörbe engedtük át, s csak azokat a munkáltató jogokat tartottuk meg, amelyeket jogszabály kizárólagosan hatáskörünkbe utalt. Az igazgatók és helyetteseik kapcsolatának ilyen értelmű szabályozása elősegítette a vezetői fegyelem megszilárdítását és egyértelműbbé tette a közösségi munka kibontakoztatását. A régi gazdaságirányítási rendszerben a felügyeleti szerv és a vállalatok kapcsolatának fő módszere az utasítás volt. A jelenlegi gazdasági körülmények között a vállalatok, azok vezetői nem utasíthatók. Itt célszerű különbséget tenni az árutermelő és a kommunális szolgáltató vállalatok között. Ez utóbbiak irányításánál a közvetlen forma mellett a befolyásoló eszközök és módszerek széles skáláját is alkalmazni szükséges a vállalati érdekeltség messzemenő figyelembevételével. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy vállalatainkkal kapcsolataink túlnyomó többsége ezen szabályozás jellegének megfelelően alakult. Előfordult, hogy —a megyei célkitűzések megvalósítása érdekében — néha egyegy vállalatnak olyan intézkedést kellett végrehajtania (pl. telephely átadása tárcavállalat számára), amely nem minden esetben felelt meg a vállalat érdekének. Ilyen esetben sem közvetlen utasítás formáját alkalmaztuk, hanem közvetett irányítási módszereket helyeztünk előtérbe, olyan preferenciákat alkalmaztunk, amelyek elősegítették a vállalatnál azt, hogy gazdasági feszültség az átszervezés következményeként ne lépjen fel. Ilyen módszerek voltak: a megmaradó egységek gyorsabb ütemű felfejlesztéséhez nagyobb arányú tanácsi támogatás biztosítása, a vezetők fizetésének, jutalmainak felemelése stb. Arra törekedtünk tehát, hogy a fontosabb megyei gazdasági célok elérésében érdekelté tegyük az érintett vállalatokat is. A vállalati felügyeleti munka egyik legfontosabb feladata mint már az előbbiekben is említettük, a vállalatok és azok vezetői munkájának értékelése és megítélése. Ezt a feladatot a felügyeleti szerv a vállalatok közvetlen bevonásával végzi olyan értelemben, hogy a rendszeres időközben visszatérő elemzések elvi szempontjait és gyakorlati módszereit a vállalatvezetők véleményének figyelembevételével dolgoztuk ki és az így készített tájékoztatókat vezetői