Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

A tanácsok és vállalataik kapcsolata — a vállalatok tevékenysége mennyiben felel meg a tanács területi és ága­zati gazdaságpolitikájának, — a fejlesztési tevékenységeik reálisak-e és mennyiben vannak összhang­ban a gazdaságirányítási rendszer követelményeivel és a tanács gazdaságpoli­tikai célkitűzéseivel, — milyenek a vállalatok piaci pozíciói és mennyiben tudnak eleget tenni a velük szemben támasztott fizetőképes keresletnek, — milyenek a vállalatok eredmény és jövedelmezőségi lehetőségei és ebből következően milyenek az önfinanszírozó képességeik, illetve tőkeerejük,­­ a vállalatok belső szervezettsége és a tulajdonukban levő álló- és forgó­eszközök megóvása, illetve hatékony felhasználása milyen színvonalon áll. Az eddig végzett felügyeleti gazdasági ellenőrzések — bár nagyon rövid idő telt el az új módszerek alkalmazása óta — szükségessé tették, hogy a tanács és vállalatai között kialakult kapcsolatok keretein belül a tanács a következő orientációkat adja az irányítása alatt álló vállalatainak a vállalati gazdaságpoli­tika megjavítása érdekében: — a termelékenység dinamikája általában nem megfelelő, sőt egyes ese­tekben visszaesést mutat. (Még akkor is, ha figyelembe vesszük a foglalkoz­tatottság megyei terveit.) — a munkaerőgazdálkodás több esetben nem tervszerű, átgondolt, sok az indokolatlan vándorlás és a bérszint-betartás miatti létszámhígítás, — a bérek, jövedelmek következetes differenciálása nem érvényesül kel­lőképpen sem a termelékenység növelése, sem a vállalati törzsgárdák kialakí­tása érdekében, — nem kielégítő a műszaki és adminisztrációs dolgozók szakképzettség szerinti összetétele, — kevés a műszaki fejlesztési tevékenység, — a vezetők ellenőrző tevékenysége nem elég hatékony, — a belső ellenőrzési tevékenység a rosszul értelmezett vállalati önállóság miatt nincs megfelelő színvonalon. A vázoltakból kitűnik, hogy a felügyeleti gazdasági ellenőrzések keretein belül a tanács és vállalataik között kialakult kapcsolat, továbbá az ezek során szerzett információk lényegesen elősegíthetik a tanács gazdaságirányító tevé­kenységét és ezen keresztül a vállalati munka megjavítására irányuló törek­véseit. II. A tanács és vállalatai kapcsolatában igen jelentős szerepet játszik, hogy a népgazdaság és ezen belül az egyes területeket irányító tanácsok célkitűzé­seinek megvalósítása elsősorban közgazdasági eszközökön keresztül történik, melyeken belül is kiemelkedő szerep jut a vállalati jövedelem szabályozásnak. E kapcsolatokban a jövedelemszabályozás rendszerének két alapvető funkciója van: — az egyik, hogy biztosítsa a tanács költségvetési bevételeit, 5 év

Next