Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
— a másik, hogy az anyagi ösztönzés rendszerén keresztül a vállalatokat a helyes gazdasági döntések irányában befolyásolja és ezzel további gazdasági fejlődésükön keresztül biztosítsák a jövőben is a tanács költségvetési pozícióit. Ezért a tanács és vállalatai kapcsolatában jelentős szerepet játszik annak vizsgálata, hogy az új gazdaságirányítási rendszer által bevezetett közgazdasági szabályozók hogyan hatottak vállalataink életére. Hogy a tanács megfelelő módon és szinten láthassa el vállalatait, a gazdaságirányító munka keretein belül meg kellett vizsgálni, hogy a szabályozók középpontjában álló nyereségtömeg és az ebből képezhető decentralizált alapok hogy hatottak és hogyan alakultak egyes vállalatainkon belül. A tervezettnél lényegesen magasabb nyereségtömegek realizálódtak és ennek következtében a nyereség elemekre való bontásával kapcsolatos problémák a vártnál élesebben vetődtek fel. Ezért az árutermelő vállalatoknál vizsgáltuk meg a fentieket. A tervezések időszakában azok voltak a feltételezéseink, hogy a bérköltség 5%-ának megfelelő R. alapot 3—4—5%-os eszközarányos nyereség mellett, a bérköltség 10%-ának megfelelő R. alapot 12—15%-os eszközarányos nyereség mellett fognak elérni vállalataink. E tervprognózisokkal szemben ipari vállalataink többségének R. alapja a bérköltség 11—16%-a között mozgott, mintegy 18—30%-os eszközarányos nyereség mellett. Ezek arra engedtek következtetni, hogy vállalataink általában alacsonyabb szerves összetételűek mint azok a kiinduló adatok, melyek alapjául szolgáltak a szabályozási rendszer kialakításának. Az alacsony szerves összetétel következtében a nyereség tényezőkre bontásánál az országos átlaghoz viszonyítva eltolódás következett be a részesedési alap és ezen keresztül a személyi jövedelmek javára. (Ami a megyei vállalatok esetében azt jelenti, hogy az átlagkeresetek az országos szint alatt vannak és ez is egyik lehetősége lehetett a közelítésnek. De másik oldalról ebből az következett, hogy vállalataink fejlesztési alapja az országos átlagot figyelembe véve kisebb ütemben képződött, holott műszaki színvonalukat, tőkeerejüket és ezen keresztül önfinanszírozó képességüket figyelembe véve az országos átlagot meghaladó pénzügyi alap lett volna számukra megfelelő s szükséges. A decentralizált alapok alakulásával párhuzamosan vizsgáltuk a bérszínvonal és ezzel kapcsolatosan a létszámgazdálkodás alakulását. A következő tendenciák érvényesültek : — a szakképzetlen és alacsony keresetű dolgozók iránti kereslet indokolatlanul megnőtt, — több vállalat a termelés növelésére és bérszínvonal betartására, illetve emelésére a fenti utat választotta, a nagyobb anyagi befektetést igénylő műszaki színvonal fejlesztése helyett, az alacsonyabb jövedelmű munkaerő iránti kereslet növekedése mellett, s ennek beállítása következtében az egyes rétegek, de az egyes vállalatok dolgozóinak kereslete is a kívántnál erőteljesebben nőtt. E megállapítások birtokában a jövőre a következőket szűrhetjük le tanulságul magunk és vállalataink részére is: