Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

— a másik, hogy az anyagi ösztönzés rendszerén keresztül a vállalatokat a helyes gazdasági döntések irányában befolyásolja és ezzel további gazdasági fejlődésükön keresztül biztosítsák a jövőben is a tanács költségvetési pozícióit. Ezért a tanács és vállalatai kapcsolatában jelentős szerepet játszik annak vizsgálata, hogy az új gazdaságirányítási rendszer által bevezetett közgazda­­sági szabályozók hogyan hatottak vállalataink életére. Hogy a tanács megfelelő módon és szinten láthassa el vállalatait, a gazdaságirányító munka keretein belül meg kellett vizsgálni, hogy a szabályozók középpontjában álló nyereség­­tömeg és az ebből képezhető decentralizált alapok hogy hatottak és hogyan alakultak egyes vállalatainkon belül. A tervezettnél lényegesen magasabb nyereségtömegek realizálódtak és ennek következtében a nyereség elemekre való bontásával kapcsolatos prob­lémák a vártnál élesebben vetődtek fel. Ezért az árutermelő vállalatoknál vizs­gáltuk meg a fentieket. A tervezések időszakában azok voltak a feltételezéseink, hogy a bérköltség 5%-ának megfelelő R. alapot 3—4—5%-os eszközarányos nyereség mellett, a bérköltség 10%-ának megfelelő R. alapot 12—15%-os eszközarányos nyereség mellett fognak elérni vállalataink. E tervprognózisokkal szemben ipari vállalataink többségének R. alapja a bérköltség 11—16%-a között mozgott, mintegy 18—30%-os eszközarányos nye­reség mellett. Ezek arra engedtek következtetni, hogy vállalataink általában alacsonyabb szerves összetételűek mint azok a kiinduló adatok, melyek alapjául szolgáltak a szabályozási rendszer kialakításának. Az alacsony szerves összetétel követ­keztében a nyereség tényezőkre bontásánál az országos átlaghoz viszonyítva eltolódás következett be a részesedési alap és ezen keresztül a személyi jöve­delmek javára. (Ami a megyei vállalatok esetében azt jelenti, hogy az átlag­­keresetek az országos szint alatt vannak és ez is egyik lehetősége lehetett a közelítésnek.­ De másik oldalról ebből az következett, hogy vállalataink fej­lesztési alapja az országos átlagot figyelembe véve kisebb ütemben képződött, holott műszaki színvonalukat, tőkeerejüket és ezen keresztül önfinanszírozó képességüket figyelembe véve az országos átlagot meghaladó pénzügyi alap lett volna számukra megfelelő s szükséges. A decentralizált alapok alakulásával párhuzamosan vizsgáltuk a bérszín­vonal és ezzel kapcsolatosan a létszámgazdálkodás alakulását. A következő tendenciák érvényesültek : — a szakképzetlen és alacsony keresetű dolgozók iránti kereslet indokolat­lanul megnőtt, — több vállalat a termelés növelésére és bérszínvonal betartására, illetve emelésére a fenti utat választotta, a nagyobb anyagi befektetést igénylő műszaki színvonal fejlesztése helyett,­­ az alacsonyabb jövedelmű munkaerő iránti kereslet növekedése mel­lett, s ennek beállítása következtében az egyes rétegek, de az egyes vállalatok dolgozóinak kereslete is a kívántnál erőteljesebben nőtt. E megállapítások birtokában a jövőre a következőket szűrhetjük le tanul­ságul magunk és vállalataink részére is:

Next