Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
REFORMTÖREKVÉSEK A SZOCIALISTA EGYETEM KIALAKÍTÁSÁÉRT túlzásoktól is kísérve — lényegesen lecsökkent.37 A gyakorlati oktatást jobbára a kezdő oktatói segédszemélyzet látta el, így a szélesen kibontakozó új oktatási forma főként a világnézeti nevelés kiterjesztése és a korábbi idők lazaságainak felszámolása szempontjából volt jelentős. Kihatása — főként az oktatószemélyzet fejlődését tekintve — már nem volt egyértelműen pozitív. Jobbára a recitatív, anyagkövető foglalkozások terjedtek el, ami az oktató utánpótlás szakmai fejlődését is lelassította. A sematikus munkára egyszerűsödő kötelezettségek elvonták az oktatókat az arra alkalmas hallgatókkal való, elmélyültebb foglalkozások kifejlesztésétől. A megnövelt óraszámú terhek egy részét idővel már a tanszéki demonstrátorok és gyakornokok vették át, így az eredetileg helyes törekvés elérte ugyan a régi lazaságok megszüntetését, a végrehajtás hibái azonban csökkentették a gyakorlati oktatás tekintélyét. A szisztéma alapvető pozitívumai mégis nyilvánvalóak, amelyre az elért tanulmányi eredmények és a nevelőmunka kiszélesedése is utalnak.38 A kifejlődő új egyetemi rendszer előtérbe helyezte a világnézeti nevelést és az oktatómunka minden területén szélesre tárta a marxista szemlélet kifejlesztésének lehetőségeit.39 40 A reform a régi szisztéma provincializmusának leküzdését látta a kötelező nyelvi képzés bevezetésében is, ami által nagy lehetőségek nyíltak arra, hogy a hallgatók a tudomány nemzetközi eredményeit megismerjék. A szocialista jellegű egyetemi munka hatékonyságának növelését szolgálták továbbá a szovjet egyetemektől átvett tapasztalatok. Szélesen terjedt az a felismerés, hogy az új szellemű képzés nem várhat a hiányzó alapkutatások hazai elvégzésére. Szükséges volt, hogy a jogi egyetemi oktatás közvetlenül átvegye a szovjet tapasztalatokat. Sor került ezért több jelentős értékű szovjet tankönyv, egyetemi segédanyag átvételére és még nagyobb gyakorisággal az egyes tanszakok tematikus és módszertani tapasztalatainak hasznosítására. Mindezek célszerű felhasználását az a körülmény is indokolta, hogy a „burzsoá nézetek, megszokás eredményezte hatását kellett semlegesíteni és e harci feladattal párhuzamosan kellett gondoskodni” — mondja az egyik korabeli megállapítás — nem egyszer a tudomány fundamentumainak megteremtéséről." E tapasztalatok egyaránt előmozdították a hallgatók és az oktatók fejlődését. Egyetemi szerveink ilyen irányú orientálódásának első jelei már az 1948/49. évi reformok idején nyilvánvalóak, így az új oktatási rendszer által igényelt, írott tananyagok jelentős része szovjet tapasztalat felhasználásával született, de a későbbi évek kibontakozó tankönyvkiadása is gazdagon merített e forrásból. Hasonlóan a monografikus kutatómunka és az utánpótlás nevelése területén is felhasználásra kerültek a szovjet egyetemek tapasztalatai. A szocialista egyetem alapjait lerakó változások egyébként bonyolult feladatok megoldását követelték az egyetemi munka minden területén. Kellő hazai tapasztalat hiányában kellett kiformálni a szakosított képzés formáit, a gyakorlati oktatást, az utánpótlás nevelését stb. A gyakorlati oktatás és a konkrét társadalmi igény előtérbe kerülése maga után vonta a szakmai, munkahelyi 37 Az áttérés hibás formáiként az anyagkövető recitatív foglalkozások kifejlődését, az írásbeli munka sematikus előtérbekerülését, a kisvizsgarendszert és a szemináriumi munka háttérbeszorulását említhetjük meg. 38 L. Világhy i. m. 160., Vigh J., i. m. 30—31., 38—39. Ez utóbbi különösen jól szemlélteti a szóban forgó oktatási forma fonákjait is. 39 E korban fejlődtek ki az alapvető, fő tárgyként bevezetett világnézeti tárgyak. 40 L. „A tudományos munka helyzete.” c. ügyirat (1960) L. id. 10—12. pp.