Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

DR. HORVÁTH PÁL gyakorlatok kialakításának szükségességét. Mindez a prelegáló, a gyakorlati és a külső szakmai oktatás összehangolásának igényével járt. Hasonló erőfeszíté­seket követelt az új államvizsgarendszer bevezetése és a végzett hallgatók terv­szerű munkába állításának megoldása is.41 Ez utóbbi rendelet szellemét érdemes felidézni,­­ miszerint a népi állam „kötelességének tekinti, hogy a dolgozó nép fiait, akik egyetemi tanulmányaikat befejezték, képzettségüknek .. . megfe­lelően azonnal munkához juttassa”. A hallgatóknak többé nem jelentett gondot a munkába állás, amelynek kilátástalansága hajdan nemzedékek sorsát pecsé­telte meg. E nemes feladat gyakorlati megvalósítása azonban rendkívüli fele­lősséget jelentett az egyetemek számára. A növekvő szakemberszükséglet és a kulturális forradalom együttható tényezői jelentkeztek az esti és a kifejlődő levelező tagozatos oktatásban is."­ A szocialista építés felsőfokú képzettséggel rendelkező káderek nevelését igé­nyelte nagy számban. Hatása alatt a tanulni vágyó emberek nagy tömege áradt most már a gyökeresen átalakult egyetemek felé. Egyes karok és tanszakok területén azonban lassan a meglevő erőforrások elégtelennek bizonyultak a szaporodó feladatok megoldására. A vázlatosan érintett előrehaladás egyetemeink életében gyökeres fordu­latot jelentett. Viszonylag rövid idő alatt hatékony egyetemi szervezetnek, merőben új oktatási-nevelési módozatoknak, új módon gondolkodó embereknek kellett kifejlődni. Mindezt a kor miliőjébe helyezve könnyen megérthetjük azt a helyzetet, melyben a további előrehaladást nehezítő problémák is megjelen­tek. Sematikus hibák, dogmatikus gondolkodás nehezítette a jelentkező ellent­mondások menet közben történő feloldását.43 A jövőért aggódók némelyike már-már úgy látta, hogy „a szocialista egyetemmé történő átalakulás lendülete megtört”.44 A hibák eredményes feltárása és az egyetemek napjainkig tartó újabb lendületes fejlődése azonban az elért eredmények életrevalóságát igazolta. Az elkövetett hibák kijavítását csak rövid időre szakította meg az ellen­­forradalom erőivel folytatott harc. A szocialista jellegű egyetemi munka helyre­­állítása, és a továbbfejlődés útjainak biztosítása ismét rendkívüli erőfeszítéseket igényelt egyetemeinktől. E törekvés viszonylag gyorsan mutatkozó eredményei­ben érlelődött a szocialista egyetemek újabb reformkorszaka, amely napjainkig tartó folyamatként vezet el a jelenkorba. Közgondolkodásunk ezt az átalakulást az egyetemi munka korszerűsítéseként ismeri és annak kialakulását az 1960-as évek elejével kapcsolja össze. Valójában az itt felszínre kerülő változások egy­­némelyike már az 50-es években érlelődött, az egyetemi munka egészét átfogó reform pedig csak 1962-től bontakozott ki.45 Kétségtelen ma már, hogy a har­madik reformperiódus előzményei az 50-es évek végén jelen vannak. A szocia­ 41 L. az idevágó, szinte egyidejűleg jelentkező reformrendelkezések közt a gyakorlati okta­tás bevezetéséről szóló 150/1951. N. T. sz. r., az elhelyezésekről kiadott 137/1951. (VII. 7.) M. T. sz. r. és az új államvizsgálatokról szóló 1032/1952. (IX. 27.) M. T. sz. rendeleteket. Vö. ELTE E. T. jegyzőkönyvek. 1953/54. II., VI. r. ül. anyaga, 1­­38—40., 131—138. pp. Uo. 1954/55. évi jegyző­könyvek I. r. ül. anyaga, 10—11. pp. stb. 42 A munkásegyetem továbbfejlesztését jelentő esti tagozat mellett 1951-től fokozatosan ki­fejlődött a levelező oktatás is L. 128/1951. (VI. 17.) M. T. sz. rendelet alapján. Vö. ELTE E. T. 1952/53. évi jegyzőkönyvei. 233—238. stb. pp. 43 Csak a párt 1953—1954. évi vonatkozó határozatai után indult meg a hibák feltárása. L. ELTE E. T. 1953/54. évi jegyzőkönyvei. 25—50., 75—127. Uo. 1954/55., 1955/56. évi jegyzőkönyvek. 44 L. ELTE E. T. 1955/56. II. r. ül. anyaga. (1955. IX. 30.) L. E. T. jegyzőkönyv 42—66. pp­ 15 L. az országos felsőoktatási reformprogramot adó 1962. 22. tvr-t, melynek alapján szü­lettek a végrehajtást célzó M. M. rendelkezések.

Next