Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
DR. HORVÁTH PÁL gyakorlatok kialakításának szükségességét. Mindez a prelegáló, a gyakorlati és a külső szakmai oktatás összehangolásának igényével járt. Hasonló erőfeszítéseket követelt az új államvizsgarendszer bevezetése és a végzett hallgatók tervszerű munkába állításának megoldása is.41 Ez utóbbi rendelet szellemét érdemes felidézni, miszerint a népi állam „kötelességének tekinti, hogy a dolgozó nép fiait, akik egyetemi tanulmányaikat befejezték, képzettségüknek .. . megfelelően azonnal munkához juttassa”. A hallgatóknak többé nem jelentett gondot a munkába állás, amelynek kilátástalansága hajdan nemzedékek sorsát pecsételte meg. E nemes feladat gyakorlati megvalósítása azonban rendkívüli felelősséget jelentett az egyetemek számára. A növekvő szakemberszükséglet és a kulturális forradalom együttható tényezői jelentkeztek az esti és a kifejlődő levelező tagozatos oktatásban is." A szocialista építés felsőfokú képzettséggel rendelkező káderek nevelését igényelte nagy számban. Hatása alatt a tanulni vágyó emberek nagy tömege áradt most már a gyökeresen átalakult egyetemek felé. Egyes karok és tanszakok területén azonban lassan a meglevő erőforrások elégtelennek bizonyultak a szaporodó feladatok megoldására. A vázlatosan érintett előrehaladás egyetemeink életében gyökeres fordulatot jelentett. Viszonylag rövid idő alatt hatékony egyetemi szervezetnek, merőben új oktatási-nevelési módozatoknak, új módon gondolkodó embereknek kellett kifejlődni. Mindezt a kor miliőjébe helyezve könnyen megérthetjük azt a helyzetet, melyben a további előrehaladást nehezítő problémák is megjelentek. Sematikus hibák, dogmatikus gondolkodás nehezítette a jelentkező ellentmondások menet közben történő feloldását.43 A jövőért aggódók némelyike már-már úgy látta, hogy „a szocialista egyetemmé történő átalakulás lendülete megtört”.44 A hibák eredményes feltárása és az egyetemek napjainkig tartó újabb lendületes fejlődése azonban az elért eredmények életrevalóságát igazolta. Az elkövetett hibák kijavítását csak rövid időre szakította meg az ellenforradalom erőivel folytatott harc. A szocialista jellegű egyetemi munka helyreállítása, és a továbbfejlődés útjainak biztosítása ismét rendkívüli erőfeszítéseket igényelt egyetemeinktől. E törekvés viszonylag gyorsan mutatkozó eredményeiben érlelődött a szocialista egyetemek újabb reformkorszaka, amely napjainkig tartó folyamatként vezet el a jelenkorba. Közgondolkodásunk ezt az átalakulást az egyetemi munka korszerűsítéseként ismeri és annak kialakulását az 1960-as évek elejével kapcsolja össze. Valójában az itt felszínre kerülő változások egynémelyike már az 50-es években érlelődött, az egyetemi munka egészét átfogó reform pedig csak 1962-től bontakozott ki.45 Kétségtelen ma már, hogy a harmadik reformperiódus előzményei az 50-es évek végén jelen vannak. A szocia 41 L. az idevágó, szinte egyidejűleg jelentkező reformrendelkezések közt a gyakorlati oktatás bevezetéséről szóló 150/1951. N. T. sz. r., az elhelyezésekről kiadott 137/1951. (VII. 7.) M. T. sz. r. és az új államvizsgálatokról szóló 1032/1952. (IX. 27.) M. T. sz. rendeleteket. Vö. ELTE E. T. jegyzőkönyvek. 1953/54. II., VI. r. ül. anyaga, 138—40., 131—138. pp. Uo. 1954/55. évi jegyzőkönyvek I. r. ül. anyaga, 10—11. pp. stb. 42 A munkásegyetem továbbfejlesztését jelentő esti tagozat mellett 1951-től fokozatosan kifejlődött a levelező oktatás is L. 128/1951. (VI. 17.) M. T. sz. rendelet alapján. Vö. ELTE E. T. 1952/53. évi jegyzőkönyvei. 233—238. stb. pp. 43 Csak a párt 1953—1954. évi vonatkozó határozatai után indult meg a hibák feltárása. L. ELTE E. T. 1953/54. évi jegyzőkönyvei. 25—50., 75—127. Uo. 1954/55., 1955/56. évi jegyzőkönyvek. 44 L. ELTE E. T. 1955/56. II. r. ül. anyaga. (1955. IX. 30.) L. E. T. jegyzőkönyv 42—66. pp 15 L. az országos felsőoktatási reformprogramot adó 1962. 22. tvr-t, melynek alapján születtek a végrehajtást célzó M. M. rendelkezések.