Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

REFORMTÖREKVÉSEK A SZOCIALISTA EGYETEM KIALAKÍTÁSÁÉRT lista egyetemek gyors konszolidálódását és a továbbfejlődés igényének jelen­létét mutatja pl. az a tény, hogy egyetemi szerveinket 1957-től ismét a reformok gondolata foglalkoztatja.46 Az újabb tudományos eredmények kiterjedtebb alkalmazása, az elmélet és gyakorlat egységének szükségessége, de egyáltalán az egyetemi munka egészének korszerűsítését célzó gondolat is szakadatlanul foglalkoztatta gondolkodóinkat. A kormány által kiküldött reformbizottság munkája 1959-től új lendületet kölcsönzött e törekvéseknek.47 Az 1960. nov. 10-én kibocsátott „Általános alapelvek”48 nyomán bővült ez a törekvés az okta­tási módszerek korszerűsítésének igényével és hatása alatt egyetemeinken szé­lesen kibontakozott a reformvita. Oktatóink felismerték, hogy a nevelőmunka intenzív formáinak kifejlesztése a tananyag korszerűsítésével szoros összefüg­gésben áll. Karok, tanszakok és az egyes tanerők növekvő aktivitását szolgálta az a körülmény, hogy ezúttal a konkrét tennivalók kialakítását, a reformok gyakorlati előkészítését alulról várta a művelődésügyi kormányzat. Innen fakadt az a célszerű törekvés, hogy a szélesen hullámzó polémia szakonként és tárgyan­ként mérlegre tette a kialakult tananyagokat és a felszínre került, konkrét reformelképzeléseket. A tapasztalatok fényénél új, korszerűsített programok, tematikus tervek készültek,49 és e kötelezettségek kiterjesztést nyertek a tervbe­vett új tárgyak bevezetésének előkészítésére is. Mindez az oktató-nevelő munka tartalmi gazdagítását, az eszmei-tudományos színvonal fokozását és az eddigi­nél korszerűbb módszerek felhasználásának keresését ösztönözte. A napjainkig tartó reformperiódus előtérbe helyezte az oktatási módszerek korszerűsítését. Az ilyen irányban ható törekvések rendkívüli gazdagsága ma már nyilvánvaló. Az eltelt néhány év konkrét tapasztalatai mutatják, hogy az intenzív oktatási módszerek bevezetése nem pusztán a hallgató aktivitását, hanem az eszmei-tudományos színvonal emelkedését is szolgálja. Ez a magya­rázata annak, hogy az újabb reformok a tananyag és az oktatási módszerek korszerűsítésének ügyét szorosan összekapcsolták. Az 50-es évek reformjai által megteremtett gyakorlati oktatás tapasztalatai mutatják ugyanis,5, hogy a hallgatók csoportos foglalkoztatása önmagában nem vezet el a korszerűbb módszerek alkalmazásához. E körülményhez tapadva fel kell figyelni arra is, hogy az intenzív oktatási módszerek keresése és egyre szélesebb felhasználása szervesen hozzá tartozik a szocialista jellegű egyetemi munka kialakulásához.51 Az eredők tehát a gyakorlati oktatás bevezetéséhez, vagyis ama nagy jelentő­ségű reformokhoz tapadnak, amelyek a szocialista egyetemek alapjait vetették meg. Egyetemeink haladó hagyományai sorában pedig ide kapcsolódik a szemi­náriumi munka, amely nem egyszer ma is példának állítható az intenzív okta­ . L. Az ELTE E. T. vitája az M. M. kulturális programtervezete tárgyában. L. E. T. 1957/58. évi jegyzőkönyv (nov. 18. ül.) 36—53., 54—61., 86—100. pp. stb. 47 Főként a reformbizottság által rögzített „Irányelvek oktatási rendszerünk továbbfej­lesztése tárgyában váltottak ki erőteljes visszhangot egyetemünkön. L. ELTE E. T. 1960/61. évi jegyzőkönyvei, 5., 130—148. pp. stb. 48 L. M. M. „Általános alapelvek” A felsőoktatás tananyagának és oktatási módszerének korszerűsítése tárgyában. Felsőoktatási Jegyzetellátó V., Bp., 1960., amely a Tudományos és Felsőoktatási Tanács jóváhagyásával készült. 48 Felülről ezt a munkát is a tanterv, program és tematika kidolgozását előkészítő „álta­lános alapelvek” kibocsátásával koordinálták L. M. M. 27.330/1962. sz. utasítás melléklete. 1962. jan. 25. 60 Helyesebben a végrehajtás hibái vezettek annak idején az intenzív oktatási módszerek jelentőségének elhanyagolásához, vö. 4. számú bizalmas tájékoztató (1954 12—14. pp., Vigh J., i. m. 39—31. pp., Az oktatásügyi miniszter 854/8551—30/1954. O. M. sz. utasítása az egyetemi oktatás módszertani alapelveiről 2—3. pp. 11 L. Világhy M., i. m. 162., Vigh J., i. m. 39.

Next