Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

DR. HORVÁTH PAL­ tási módszerek fejlesztésében.52 Mégis csak az utóbbi évtized reformalkotásai tették lehetővé, hogy a „tudományos gondolkodás útjára vezető oktatás” (Eötvös L.) sok­színű lehetőségei kiteljesedjenek és a nevelőmunka minden területén érvényre jussanak. Az elért eredmények még alig értékelhetők, mégis nyilván­való, hogy az intenzív oktatási módszerek növekvő térhódítása egyetemeinken döntő jelentőségűvé lett a prelegáló oktatás felszámolásában, az anyagkövető és recitatív jellegű foglalkozások meghaladásában. A szocialista egyetem kiteljesedését szolgáló újabb reformok a tudományos kapacitás növelésének szakszékességét is előtérbe állították. A tananyagkorsze­rűsítés sürgetően követelte a hiányzó részletkutatások elvégzését, a tanszéki bázisok tervszerűbb kihasználását és a tudomány újabb nemzetközi tapaszta­latainak felhasználását. Mindez nagyban hozzájárult a maradandó értékű kézi­könyvalkotás (tankönyv) gyarapodásához, a tanszéki tudományos műhelyek és iskolák kibontakozásához.53 A célok és az elérendő eredmények jobbára alap­­­kutatás-jellegűek voltak. A napjainkban kibontakozó eredmények azonban arra utalnak, hogy a reformok hatása alatt kialakult egyetemi tudományos ka­pacitás számos területen az országos feladatok megoldásához is hozzájárult.54 Joggal mondható tehát, hogy az egyetemi reformok legújabb korszaka alkotó hozzájárulást adott a népgazdaság és a társadalom felgyorsult ütemű átalakí­tásához. A reformokhoz kapcsolódó eredmények mégsem végcélként állnak előttünk, hanem mintegy a tartósan előremutató, kedvező fejlődés jelei.55 Egyetemeink negyedszázados reformkorszaka tehát nem lezárt. Nem túlzás mégis, ha azt mondjuk, hogy a megtett út a szocialista tartalmú egyetemi munka kiteljesedésének szinte korlátlan lehetőségeit hozta el számunkra. Eötvös Loránd szavaival élve végre az Alma Mater „viszonya az élethez szorosabb lett, — szo­­ross, de nem megszorító”.56 Dr. Horváth Pál 52 Vö. Nagy Károly, Emlékezés Eötvös Lorándra, halálának 50. évfordulóján. L. Magyar Tudomány Új folyam, XIV. (1969) 5. sz. 267—268. pp. 53 Vö. Polinszky Károly, Az egyetemek és a tudományos munka Magyarországon. L. Ma­gyar Tudomány, LXXV. évf. (1968) 9. sz. 535—536. pp. 54 L. a reformok előrehaladásához fűződő igényt. Molnár János, Beszámoló az 1964. okt. 5-én tartott rektori-dékáni értekezleten. Kézirat. 8—9. pp. 55 L. ELTE E. T. 1967/68. évi jegyzőkönyvei. Vitaülés az oktatási rendszerünk továbbfej­lesztése tárgyában, 1. 356—378., 380—399. pp. 56 L. Eötvös Loránd rektori székfoglaló beszéde 1891. szept. 15. Acta Reg. Scient. Univer­­sitatis Hung. Budapestinensis. 1891—92. Bp. 1891. 32. p., Ezt fejezi ki az újabb egyetemi jogalkotás is. L. a 3/1969. (VII. 4.) M. M. sz. rendelet: „Az egyetemek és az egyetemi jellegű főiskolák szervezetéről és működéséről”, melynek végrehajtása során egyetemeink önállósága kiszélesedik. 656

Next