Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

658 KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓK VITÁJA nyiségileg is hatalmas területet munká­jában sikerült úgy átfognia, hogy a téma kapcsán egyetlen lényegesebbnek minő­síthető probléma sem kerülte el a szerző figyelmét. 1. A munka I. fejezete az ellenőrzés fogalmával, meghatározásával foglalko­zik. Ennek során ismerteti a burzsoá és a szocialista irodalom eddigi eredményeit. Foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az el­lenőrzést milyen jellegű tevékenységnek lehet tekinteni. Vizsgálata során arra az eredményre jut, hogy nem az ellenőrzés általános fogalmi meghatározása a köve­telmény, hanem az, hogy az adott társa­dalmi-gazdasági alakulaton belül meg tudjuk különböztetni az ellenőrzés egyes típusait. Az értekezés egyik opponense Számos Lajos professzor nem ért egyet ezzel a megközelítéssel, különösen nem a szerző azon megállapításával, hogy az el­lenőrzés általános meghatározásának alig van, vagy kevés a tudományos, illetőleg gyakorlati értéke. Az opponens szerint az ellenőrzés általános fogalmát a szerző saját maga is kialakította — ha nem is írta le a meghatározást — mert enélkül nem tudta volna elvégezni az ellenőrzés fő típusainak osztályozását. 2. A II. fejezetben az ellenőrzés osz­tályozásával, fő típusainak megkülönböz­tetésével találkozhatunk. Szerző az osztá­lyozásnál nem annyira külsődleges for­mai jegyekre, hanem a tartalmi elemek­re épít. Az opponensek egybehangzó vé­leménye szerint új tudományos ered­ménynek minősíthető az, hogy a szerző az ellenőrzést végző alanyokból (magán, társadalmi, állami ellenőrzés) kiindulva végzi el az ellenőrzési tevékenység osz­tályozását. Ez a felosztási mód egyrészt további tagolást tesz lehetővé, másrészt a jogi szabályozás szempontjából nagy jelentőséggel bír. E fejezet során szerző a szocialista ellenőrzés két alapvető típu­sát: az állami és a társadalmi ellenőrzést vizsgálja behatóbban. Ennek kapcsán rámutat arra, hogy a jogi szabályozás, a hatalmi, a bírói és az ügyészi szervezeten belül az ellenőrzési tevékenységet e szervek fő funkcióinak rendeli alá. Ezeknek általában nincsenek specializált ellenőrzési szervezeteik, így elhalványult az ellenőrzési tevékenység specifikuma. Egészen más a helyzet az államigazgatási és az annak alárendelten működő termelő, szolgáltató stb. tevé­kenységet végző szerveknél. Itt az ellen­őrzés a jogi értelemben is igazgatásnak minősülő tevékenység önálló részeként kap jogi szabályozást. Az ellenőrzés ezen a területen a legszélesebb körű, és tulaj­donképpen csak itt válik önálló szerve­zettel rendelkező elkülönült tevékenységi formává. Ez a körülmény viszont megkö­veteli, hogy ezen a területen az alanyok szerinti tagolás osztályozási elve mellett az ellenőrzés egyéb szempontok szerinti tagolását is elvégezzük (külső, belső, ál­talános, speciális ellenőrzés stb.). 3. A disszertáns munkájának III. feje­zetében az állami ellenőrzés fő területeit, így a bírói szervek ellenőrző tevékenysé­gét, az ügyészi szervek ellenőrző tevé­kenységét, az államhatalmi-képviseleti szervek ellenőrző tevékenységét vizsgálja. Az e fejezetben kifejtett értékes gondola­tok közül különösen az ügyészi szervek ellenőrző tevékenységéről írottak kerül­tek az értekezés vitájának középpontjába. Szerző az ügyészségek alapvető funkció­jaként a törvényesség betartása feletti felügyeletet, illetve a bűncselekmények üldözését, a bíróság előtti vádemelést és a vádképviseletet különbözteti meg. A disszertáció másik opponense Antalffy György professzor vitatja ezt a megálla­pítást, szerinte az egységes ügyészi szer­vezet működésére alapvetően a törvé­nyesség betartásának az elve jellemző és ezt az elvet a felügyeleti funkció segítsé­gével valósítja meg. Nem lehet kétséges szerinte, hogy a bűnüldözési tevékenység is ebbe a körbe tartozik, mert a tágabb értelembe vett bűnüldözési felügyeleti funkció kiterjed a rendőrség nyomozásá­nak törvényessége feletti felügyeletre. A vádképviseletben az ügyésznek a tárgya­láson való részvétele ismét egyben fel­ügyeleti funkció, mivel itt a bíróság mű­ködésének törvényessége feletti felügye­lete jut kifejezésre. Szerző válaszá­ban fenntartotta eredeti álláspontját. Úgy vélte, hogy a bűnüldözés és a vádképvi­selet a törvényességi felügyelettel nem esik egybe. Szovjet és magyar szerzők érveire való hivatkozás mellett többek között arra a garanciális körülményre is utalt, miszerint a büntető eljárásban a felek egyenjogúságának történetileg ki­alakult és elfogadott elvét sérti, ha az ügyészi vádképviselet a bíróság működé­sének törvényessége feletti felügyelettel azonosítjuk. Az opponensi vélemények szerint a szerző helyesen látja, hogy az ügyészi ál­talános törvényességi felügyelet alapvető problémája a felügyelet alapját és tár­gyát képező tevékenységi kör meghatáro­zása. A tevékenységi kör körülírása során a szerző ismerteti az irodalomban és a gyakorlatban kialakult álláspontokat

Next