Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

A­ KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓK vitája (normatív és konkrét aktusok felügyele­tének problémája, gazdálkodó szervek te­vékenységének törvényességi felügyelete stb.). E részben a hangsúlyt inkább a kü­lönböző varriációk felkutatására, ismertető jellegű elemzésére helyezi. Így bemutatja pl. a gazdálkodó szervek irányában fenn­álló ügyészi felügyeletre vonatkozó két ellentétes véleményt. Antalffy György a szerző itt kifejtett gondolatmenetében előforduló több ellentmondásra hívta fel a figyelmet. A szerző válaszában viszont rámutatott, hogy ezek az ellentmondások tulajdonképpen az idézett variációk el­lentmondásai, amelyek a két szélső állás­pontot képviselik (az ügyészi felügyeletet ki kell zárni a gazdálkodási tevékenység közvetlen területéről, illetve a gazdálko­dási területen a felügyeletnek csak a nor­matív és az egyedi jogi aktusainak vonat­kozásában lehet szerepe). Az ügyészi szer­vek jelenlegi gyakorlatában kétségtelenül meglevő ellentmondások arra vezethetők vissza, hogy a jelenlegi jogi szabályozás még nem vette figyelembe azt a fejlődést, és azt a feladat-eltolódást, ami az állam­­igazgatási ellenőrzést ellátó felügyeleti szervek differenciálódása következtében ment végbe. A jogi szabályozásnak a jö­vőben feltétlenül tekintettel kell lennie az igazgatási tevékenység és az anyagi műveleteket ellátó gazdálkodó szervek közötti különbségre. Eltérő alapelvekből kiindulva kell szabályozni a mindkét te­rület felé irányuló ügyészi tevékenységet. E fejezetben a szerző tudományosan megalapozott érvekkel bizonyítja, hogy a képviseleti szervek ellenőrző szerepét növelni kell. 4. A disszertáció jelentőségében leg­fontosabb fejezete az államigazgatási szervek ellenőrző tevékenységét vizsgáló fejezet. A szerző itt vizsgálja a felügye­let és az ellenőrzés elhatárolását, a fel­ügyelet és az ellenőrzés típusait, foglal­kozik az állami felügyelőségek kialaku­lásával, jellemzőivel. Az értekezés nem általában az állami ellenőrzés és az ál­lami felügyelet meghatározására és el­határolására, hanem inkább az állam­­igazgatási ellenőrzés és az államigazgatási felügyelet körvonalazására törekszik. Szerző fejtegetéseinek végeredményekép­pen megállapítja: a) az államigazatási felügyelet az államigazgatási szerveknek a nekik szervezetileg nem alárendelt szervek és személyek működése vonatko­zásában, jogszabályban pontosan megha­tározott intézkedési­­jogosultsággal járó, általában jogszerűséget ellenőrző tevé­kenysége; b) az államigazgatási ellenőr­zés pedig az államigazgatási szerveknek az alárendeltségtől függetlenül érvénye­sülő, hatósági jogosítványok nélküli vizs­gálati — ellenőrzési tevékenysége. Ez a koncepció szemben áll az egyik opponens, Számos Lajos korábbi mun­káiban kifejtett állásfoglalásával. Az op­ponens a lényeges nézetkülönbség fenn­tartása ellenére is rámutatott azonban arra, hogy a szerző disszertációjának eb­ben a részében gondos, alapos, sokoldalú megközelítésben tárgyalja a problémá­kat és több részeredményt produkál az ellenőrzésnek az államigazgatási munká­ban betöltött szerepét vizsgáló, de rege ferencia problémákat felvető elemzésé­vel. 5. A munka befejezéseként a szerző a központi állami ellenőrzés fejlődését vizsgálja. Ennek során a történeti ismer­tetés mellet kidolgozza az egységes köz­ponti állami ellenőrzési tevékenység kér­déseit, a kormányhoz és a képviseleti szervekhez való viszonyát. Tudományos alapossággal bizonyítja be, hogy szocia­lista viszonyok között milyen formákban, mlyen követelmények szem előtt tartása mellett lehet biztosítani a laikusoknak az ellenőrzésben való részvételét, a hivatá­sos szakelem és a laikus elemek együttes és optimális felhasználása mennyiben szélesíti a szocialista demokrácia érvé­nyesülési körét. Az ellenőrzés tartalma, hatékonysága fontos politikai kérdés is, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az új irányítási rendszerben állami szerveink jelentős ré­szének eddigi operatív irányítási tevé­kenysége ellenőrző és tudományos elem­ző tevékenységgé alakult át. A disszertá­ció tudományos értékén túl ezek a körül­mények is indokolják, hogy a szélesebb körben való megismerés biztosítása cél­jából a munkát mielőbb könyvalakban is megjelentessék. II. Az állami vállalat a gazdaságirányítás új rendszerében A gazdaságirányítás reformja jelentős változásokat eredményezett a vállalatok belső és külső kapcsolataiban. Ezért kü­lönös érdeklődésre tarthat számot Ficze­­re Lajos fenti témájú disszertációja, amely az államigazgatástudomány szem­pontjából először elemzi összefoglalóan a vállalati problematikát. A szerző az ál­lami vállalat helyzetét nemcsak a gazda­ 659

Next