Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

„Eörsi Gyula: A gazdaságirányítás új rendszerére áttérés jogáról” A gazdaságirányítás reformjára vonat­kozó közgazdasági és gazdaságpolitikai célkitűzéseknek jogszabályokban történő tükröződésének azaz jogi normává emel­kedésének folyamatát és egyben ered­ményét mutatja be Eörsi Gyula profesz­­szor imponáló gazdagságú joganyagra épülő „A gazdaságirányítás új rendsze­rére áttérés jogáról’’ című művében. Tematikusan a mű felöleli az áruvi­szony és a piaci mechanizmus jogi sza­bályozásának szinte valamennyi problé­máját, mind elméleti-dogmatikai, mind­­pedig gyakorlati és történeti vetületében. Érinti ezenkívül a gazdasági jogviták el­döntése fórumrendszerének jellegbeli, tartalmi és strukturális kérdéseit, továb­bá a kodifikációnak és a jogforrástan­nak az új gazdaságirányítási rendszer szempontjából exponált problémáit. A mű egészét jellemzi a marxista jog­tudomány tételeinek alkotó s egyúttal avatott alkalmazása a változó társadal­mi-gazdasági viszonyokra. A könyvnek külön értéke a gondolat­­közlés egyéni hangvételű egyszerűsége, a valóban vitás problémák kiemelése, középpontba állítása és sokoldalú meg­közelítése. 1. A három fő részre tagolt mű első részében behatóan ismerteti a megbon­tott, egyelőre szintézis nélküli jogrend­szer elvi és kodifikációs problémáit, va­lamint a rendelkezésre álló rövid időhöz viszonyítva rendkívül termékeny és mintegy átmeneti monumentumot képező jogalkotás módszertanát és tartalmi ered­ményeit. Az áttérés jogi koncepciójáról szólva megállapítja a szerző, hogy a gazdaság­­irányítás új rendszerének 1968. január 1-én történő bevezetésével a reformmal kapcsolatos jogalkotás első szakasza le­zárult (7. p.). E jogalkotási fázisban jog­rendszerünk nemcsak mennyiségi, hanem az azonos jogtípuson belüli minőségi vál­tozáson is átment. Ennek lényege, hogy a jogrendszert bizonyos területen meg kell bontani, éspedig olyan időszakban és körülmények között, amikor sem idő, sem lehetőség az új szintézis létrehozá­sára. A jogrendszer megbontása és új­bóli összerakása közé szükségképpen át­meneti időszak iktatódik (8. p.). Az át­meneti időszak szükségességét azonban megmagyarázza az a tény, hogy a terv­szerűen szabályozott piaci mechanizmus — a fokozatos bevezetés következtében — csupán néhány év elteltével fog teljes ér­tékűen funkcionálni, továbbá szükséges a társadalmi és az egyéni tudat olyan irá­nyú átalakítása, hogy a gazdaságirányí­tás régi rendszerének innerválódott ma­radványai eltűnjenek. Az elmondottakon túlmenően jogalko­tásunk kellő tapasztalat hiányában kény­telen volt spekulatív tételekkel operálni és ezért a törvényi diszpozícióknak a szükségesnél általánosabb megfogalma­zását adni. Mint a szerző arra rámutat, e problémák által exponált helyzet­ben két végletes elgondolással kellett szembenézni: az egyik elgondolás, mely szerint azonnal végleges megoldásokra kell törekedni és pl. a Ptk. szintjén kí­vánta rendezni a problémákat, míg a másik elképzelés teljes felhatalmazást kí­vánt a kormány részére a törvényektől — köztük a Ptk-tól — való eltérésre (9. p.). Jogalkotásunk azonban két kivételtől eltekintve nem engedett a végletes el­

Next