Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

DR. MOLNÁR ISTVÁN továbbra is megoldásra váró államigazgatási feladatokat pedig a megyei tanács végrehajtó bizottságának kirendelt hivatala látná el. Ez az elgondolás figyelembe veszi azt a reális társadalmi igényt, hogy a járásra, mint politikai és állam­­igazgatási területi egységre a jövőben is szükség lesz. Ezé­rt a járási tanácsi testületek megszűnése nem érintheti a járásban működő társadalmi és egyéb állami szervek létét, helyzetét. E javaslat elfogadása és megvalósítása témánk szempontjából azért különös jelentőségű, mert egész képviseleti rendszerünk, s egyben választási rendszerünk egyszerűsítését is jelenti. Egyszerűbb, áttekinthetőbb lesz ezáltal a tanácsok, mint képviseleti testületek hálózata. 2. A Központi Bizottság és a Minisztertanács 1970. évi április 16-i együttes ülésén kialakult állásfoglalás szerint célszerű a választójogi törvény olyan módo­sítása, amely szerint a jövőben a megyei és a fővárosi (a továbbiakban: megyei) tanácsok tagjait ne a választópolgárok közvetlenül, hanem a községi, a városi és a fővárosi kerületi (a továbbiakban: községi és városi) tanácsok válasszák. Indo­kolt, hogy a megyei tanácsok tagjai legalább 75 százalékban a községi, városi tanácsok tagjai közül kerüljenek ki, míg a többi megyei tanácstag olyan válasz­tópolgár is lehessen, aki nem tagja valamely alapfokú tanácsnak. Az állásfoglalás szerint ez utóbbi megyei tanácstagokat a Hazafias Népfront megyei bizottságá­nak javaslatára majd ugyancsak a községi és városi tanácsok választják. Ezt a koncepciót több körülmény is indokolja, mindenekelőtt a képviseleti rendszerünk egyszerűsítésére irányuló törekvésünk. Jelenlegi képviseleti rend­szerünk bonyolultságát jól érzékelteti, hogy szavazáskor a választópolgárok községekben négy szavazólapot kapnak: egy-egy szavazólapot a községi, a járási és a megyei tanácstagok, és végül egyet az országgyűlési képviselő választásához. Ez a négyes (városokban hármas) tagozódás nemcsak a választások bonyolult­sága miatt mutatkozik feleslegesnek és viszonyainkhoz képes túlméretezettnek, hanem a képviseleti szervek működésében is sok formális elem és felesleges párhuzamosság forrásává vált. A megyei tanács tagjainak új, a vázolt módon történő megválasztása, vala­mint a járási tanácsokra vonatkozó — már említett — javaslat együttesen igen jelentős egyszerűsítést eredményez választási rendszerünkben. Ennek megfele­lően a soron következő választás alkalmával a választópolgárok mindenütt csak két szavazólappal szavaznak: közülük az egyik a helyi (községi, városi, fővárosi kerületi) tanácstag, a másik az országgyűlési képviselő választására szolgál. A későbbi általános választások alkalmával pedig, amikor — a továbbiakban kifej­­tendők szerint — az országgyűlési és tanácsválasztásokat különböző időpontban tartanánk, esetenként csupán egy-egy szavazólapra lesz szükség. Más vonatkozásban — mindenekelőtt tartalmi oldaláról közelítve a kér­dést — a megyei tanácstagok közvetett választásának bevezetését az indokolja, hogy ez a megoldás megyei szinten alkalmasabb a területi elv és a területi érde­kek képviseletére és érvényesítésére, mint az eddigi közvetlen választás. A megyei tanácstagok választásának eddigi rendje, amelynek­­tulajdonképpen szintén a területi érdek kifejezése és érvényesítése volna a rendeltetése, ennek az igénynek csak részben, nem kellő eredményességgel felelt meg. Ennek oka mindenekelőtt abban keresendő, hogy egy-egy megyei tanácstagi választókerület az adott városnak, járásnak csupán egy részét foglalta magában. A megyénél

Next