Állam és Igazgatás, 1976. január-június (26. évfolyam, 1-6. szám)
1976-01-01 / 1. szám
DR. CSIZMADIA ANDOR oldalú megvalósítása, „az ország demokratikus megújhodása” nyitja meg hazánk előtt „a felemelkedés útját, visszavezet bennünket a szabadságszerető népek közösségébe és megalapozza az erős, független, demokratikus Magyarországot”. Az ideiglenes nemzetgyűlés magát az állami szuverenitás kizárólagos képviselőjévé nyilvánította, s ezt törvénybe is iktatta (1945. I. tc. az állami szuverenitás gyakorlásáról). Annak ellenére tehát, hogy az 1944 év végi dokumentumok még nem tárgyaltak az államforma kérdéséről, az államfői jogkör gyakorlásáról intézkedni kellett. Ezért az 1945. szeptember 16-án kihirdetett 1945: III. tc. — törvényerőre emelve a Nemzeti Főtanács felállítása tárgyában a nemzetgyűlés politikai bizottságának 1945. január 26-án kiadott, majd a hatáskör kiegészítése tárgyában július 21-én kibocsátott rendelkezéseit, — az államfői teendőket a háromtagú Nemzeti Főtanácsra ruházta. Valamelyes irányt mutatott az ország végleges felszabadulásának küszöbén a kormány által „az államhatalom gyakorlásával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről” kiadott rendelet, mely úgy intézkedett, hogy „mindaddig, amíg a nép az ország alkotmányos berendezése és az állam formája kérdésében nem határoz, az állami hivatalok (bíróság, honvédség, pénzügyi és egyéb közigazgatási hatóságok) címében a „királyi” jelzőt vagy annak rövidítését mellőzni kell”. Ugyanez vonatkozott a pecsétekre is. A bíróságok ezentúl — a népbíróságok kivételével — határozataikat a „Magyar Állam Nevében” hozták. Már ez a rendelkezés is adott tájékoztatást arról, hogy a koalíciós kormány fontolgatja a monarchia felszámolását. Valóban a helyzet az egyes pártokon belül mindjobban megérett a monarchia megszüntetésére, amelyet egyébként a IV. Károly detronizálását kimondó 1921 :XLVII. tc. a Habsburg-Lotharingiai ház irányában már törvénybe iktatott. (Horthyék dinasztiaalapító törekvése — különösen az 1942: II. és XX. tc.-ek burkolt szövegezésében — efemer jelenség volt, amelynek 1944 után már nem maradt semmi aktualitása.) A Habsburg-Lotharingiai háznak a trónra való visszahívása mögött a prímáson és néhány egyházi személyen kívül nem álltak politikai erők, az arisztokraták hatalmát — címeik elvesztése mellett — megszüntette a földreform (1945: VI. tc.). A koalícióban egyesült demokratikus pártok — legalábbis a pártok tagságának nagy többsége — a kérdés aktuálissá válása esetén a monarchia felszámolását és a köztársaság kikiáltását igényelte. Maga a Független Kisgazda- Földműves és Polgári Párt is — mely az 1945. őszi választásokon a leadott szavazatok 57%-ával abszolút többséget szerzett — többségében nyilvánvalóan a köztársaság híve volt. Ennek ellenére elsőnek a Szociáldemokrata Párt vetette fel a köztársaság megteremtésének kívánságát. A Magyar Kommunista Párt is — valamivel később — a választások után nyíltan jelentkező reakciós előretörés visszaverése és a népi demokratikus fejlődés további biztosítása végett elkészített tervezete egyik első láncszemével, a köztársaság törvénybeiktatásával fellépett.6 A Kisgazdapárt az Э 59/1945. Ev. és 1814/1945. E. számok. * 539/1945. M. E. Kihirdetve 1945. március 24-én. 5 Népszava, 1945. november 11. 6 Lásd Révai József 1945. december 4-i ülésen elhangzott beszédét. Révai szóvá tette, hogy Habsburg Ottó mellett egyesek propagandát fejtenek ki. Noha ezt nem lehet komoly akciónak tekinteni, ez mégis szükségessé teszi, hogy ,,mi kommunisták is . . . megmondjuk nézetünket az államforma kérdésében’’. „Magyarországon más nem jöhet és nem lesz, mint népköztársaság.” 1945—1947. Nemzetgyűlési Napló, 128. 1.