Állam és Igazgatás, 1976. január-június (26. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

DR. CSIZMADIA ANDOR oldalú megvalósítása, „az ország demokratikus megújhodása” nyitja meg hazánk előtt „a felemelkedés útját, visszavezet bennünket a szabadságszerető népek kö­zösségébe és megalapozza az erős, független, demokratikus Magyarországot”. Az ideiglenes nemzetgyűlés magát az állami szuverenitás kizárólagos képviselőjévé nyilvánította, s ezt törvénybe is iktatta (1945. I. tc. az állami szuverenitás gya­korlásáról). Annak ellenére tehát, hogy az 1944 év végi dokumentumok még nem tár­gyaltak az államforma kérdéséről, az államfői jogkör gyakorlásáról intézkedni kellett. Ezért az 1945. szeptember 16-án kihirdetett 1945: III. tc. — törvényerőre emelve a Nemzeti Főtanács felállítása tárgyában a nemzetgyűlés politikai bi­zottságának 1945. január 26-án kiadott, majd a hatáskör kiegészítése tárgyában július 21-én kibocsátott rendelkezéseit, — az államfői teendőket a háromtagú Nemzeti Főtanácsra ruházta. Valamelyes irányt mutatott az ország végleges felszabadulásának küszöbén a kormány által „az államhatalom gyakorlásával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről” kiadott rendelet,­ mely úgy intézke­dett, hogy „mindaddig, amíg a nép az ország alkotmányos berendezése és az állam formája kérdésében nem határoz, az állami hivatalok (bíróság, honvéd­ség, pénzügyi és egyéb közigazgatási hatóságok) címében a „királyi” jelzőt vagy annak rövidítését mellőzni kell”. Ugyanez vonatkozott a pecsétekre is. A bíróságok ezentúl — a népbíróságok kivételével — határozataikat a „Magyar Állam Nevében” hozták. Már ez a rendelkezés is adott tájékoztatást arról, hogy a koalíciós kormány fontolgatja a monarchia felszámolását. Valóban a helyzet az egyes pártokon be­lül mindjobban megérett a monarchia megszüntetésére, amelyet egyébként a IV. Károly detronizálását kimondó 1921 :XLVII. tc. a Habsburg-Lotharingiai ház irányában már törvénybe iktatott. (Horthyék dinasztiaalapító törekvése — külö­nösen az 1942: II. és XX. tc.-ek burkolt szövegezésében — efemer jelenség volt, amelynek 1944 után már nem maradt semmi aktualitása.) A Habsburg-Lotha­ringiai háznak a trónra való visszahívása mögött a prímáson és néhány egyházi személyen kívül nem álltak politikai erők, az arisztokraták hatalmát — címeik elvesztése mellett — megszüntette a földreform (1945: VI. tc.). A koalícióban egyesült demokratikus pártok — legalábbis a pártok tagságának nagy többsége — a kérdés aktuálissá válása esetén a monarchia felszámolását és a köztársaság kikiáltását igényelte. Maga a Független Kisgazda- Földműves és Polgári Párt is — mely az 1945. őszi választásokon a leadott szavazatok 57%-ával abszolút többséget szerzett — többségében nyilvánvalóan a köztársaság híve volt. Ennek ellenére elsőnek a Szociáldemokrata Párt vetette fel a köztársaság megteremtésé­nek kívánságát.­ A Magyar Kommunista Párt is — valamivel később — a vá­lasztások után nyíltan jelentkező reakciós előretörés visszaverése és a népi de­mokratikus fejlődés további biztosítása végett elkészített tervezete egyik első láncszemével, a köztársaság törvénybeiktatásával fellépett.6 A Kisgazdapárt az Э 59/1945. Ev­. és 1814/1945. E. számok. * 539/1945. M. E. Kihirdetve 1945. március 24-én. 5 Népszava, 1945. november 11. 6 Lásd Révai József 1945. december 4-i ülésen elhangzott beszédét. Révai szóvá tette, hogy Habsburg Ottó mellett egyesek propagandát fejtenek ki. Noha ezt nem lehet komoly akciónak tekinteni, ez mégis szükségessé teszi, hogy ,,mi kommunisták is . . . megmondjuk nézetünket az államforma kérdésében’’. „Magyarországon más nem jöhet és nem lesz, mint népköztársaság.” 1945—1947. Nemzetgyűlési Napló, 128. 1.

Next