Állam és Igazgatás, 1985. január-június (35. évfolyam, 1-6. szám)
1985-01-01 / 1. szám
2 DR. KOVÁCS KÁLMÁN A következő etap az új államiság most már céltudatos megteremtésének útján a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 1944. december 2-án, Szegeden történt megalakulása volt. A Függetlenségi Frontba tömörült öt demokratikus párt és a szabad szakszervezetek közös programja, amelyet a kommunisták kezdeményeztek, a többi között kimondja, hogy a fasiszta és feudális reakció szétzúzására és a demokratikus átalakulás biztosítására községenként és városonként létre kell hozni a Függetlenségi Front helyi szerveit, a nemzeti bizottságokat, majd pedig alkotmányozó nemzetgyűlést kell összehívni és meg kell alakítani a nemzetgyűlésnek felelős kormányt, amely a nemzeti bizottságokra támaszkodik. Az utóbbi célkitűzéseknek valóra váltása Debrecenben, ahová Szegedről rövidesen áthelyeződött a felszabadult országrészek központja, gyakorlatilag már december 12-én kezdetét vette, amikor a Függetlenségi Front a koalíciós pártok vezetőiből és Hitler-ellenes pártonkívüli személyekből létrehozta az Ideiglenes Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottságát, s megállapodás történt arra, hogy a lehetséges legrövidebb időn belül, már december 21-re Debrecenbe ideiglenes nemzetgyűlést fognak összehívni, amely mindaddig funkcionálni fog, míg az ország teljes felszabadulása után általános, titkos választásokkal meg nem alakul a már nem ideiglenes jellegű demokratikus törvényhozó népképviselet. Az elhatározást tettek követték. Nem volt veszteni való idő, hazánk területén teljes erővel dúlt a háború, s nem volt az országnak törvényes, szuverén szerve, amely az antifasiszta koalíció hatalmaival a fegyverszünetről, a háborúból való kilépésről tárgyaljon és megindítsa a nemzet állami életét, elkezdje a sokasodó gazdasági, közigazgatási és egyéb problémák megoldását. Az Előkészítő Bizottság huszonnégy kiküldötte, mint választási megbízott, december 15-től kezdve teherautókon elindult, hogy a felszabadított területek nagyrészt előre kijelölt negyvenöt jelentős városában, községében a helyi népi szervek útján megszervezzék és levezessék a nemzetgyűlésbe küldendő képviselők megválasztását, népgyűléseken, néhol pedig a nemzeti bizottság kibővített ülésén. Az utóbbi módon került a nemzetgyűlésbe pl. e sorok írója is Kisújszállásról, a Magyar Kommunista Párt egyik képviselőjeként. A választási biztosok teherautóikon a képviselőket december 20-ig az ország minden részéből Debrecenbe szállították. Itt kapták meg a Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottságának pecsétjével és öt tagú titkárságának aláírásával ellátott mandátumukat, összesen 230 képviselőt igazoltak, közülük négyen azonban még külföldön tartózkodás (Andics, Gergely S., Rákosi), illetve partizánharc vezetése miatt (Nógrádi S.) a debreceni ülésszakon nem vettek részt. A képviselők között ekkor csupán 2 nő volt, mind a kettő pedagógus (a budapesti üléseken már 12 nőt találunk).4 A nemzetgyűlés elnökének az 1929. évi össze s Délmagyarország, 1944. dec. 3. 4 Az Ideiglenes Nemzetgyűlés előkészítésére, megalakulására és működésére. A Debreceni Feltámadás, szerk. Paál Jób és Radó Antal. Debrecen, 1947.; Révész Imre: Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása..........Tanulmányok”.; Beér János: Az Ideiglenes Nemzetgyűlés, J. K. 1960. V.; Kovács Kálmán: Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának történelmi jelentősége. A magyar állam és jog fejlődése. Bp., 1981.; Korom Mihály: Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormánya és a fegyverszünet. Bp., 1981.