Állam és Igazgatás, 1988. január-június (38. évfolyam, 1-6. szám)
1988-01-01 / 1. szám
2 DR. PARP LAJOS élet minden szereplőjének cselekvő támogatását. Az állami és a társadalmi szerveknek, intézményeknek is kötelességük megvizsgálni a munkaprogramból reájuk háruló tennivalókat. A kormányprogram megvalósításában kiemelkedő és felelős szerep vár a megyei és helyi tanácsokra. Hiszen tevékenységük a társadalmi-gazdasági élet csaknem valamennyi területéhez kapcsolódik, nevezetesen: a gazdaság korszerűsítését, gyorsítását szolgáló termelési szerkezetváltásban való közreműködés (munkaerő átcsoportosítás, munkahely teremtés, stb.) a terület- és településfejlesztés, a lakossági ellátás sok irányú szervezése a társadalmi szociális gondoskodás, a hatósági tevékenységből a bürokratizmus visszaszorítása, az államigazgatási tevékenységnek a társadalmi fejlődési követelményekhez igazítása, hatékonyabbá tétele. A tanácsok az állami költségvetés legnagyobb felhasználói. Több mint 14 ezer, a lakosság ellátását szolgáló intézményt működtetnek. Az elkerülhetetlen fogyasztói árszínvonal emelkedése drágítja az intézmények működtetését, ugyanakkor a lakossági szükségletek, kielégítésének — ha javítani nem is lehet minden téren — de differenciált szintentartása kívánatos. Az igény és lehetőség között tehát fokozódik a feszültség mind a településfejlesztésben, mind a lakossági ellátásban. A tanácsi gazdálkodás megújuló rendszerében, a kormányzat a fejlesztési lehetőségeket csak a gazdasági teljesítményekhez, eredményekhez igazított szabályozással alapozza meg, a külön támogatásokat pedig elsősorban az adott térség gazdasági szerkezetének korszerűsítéséhez, a foglalkoztatási gondok leküzdéséhez nyújtja. Ebben a helyzetben a tanácsok feladata a közösségi fogyasztásban szigorú, de ésszerű takarékosság, a saját és koordinált bevételek növelése, a helyi adottságok, lehetőségek jobb kihasználása, kezdeményező, komplex településgazdálkodás kialakítása. A területi és helyi tanácsok zömében már elkészítették a kormány munkaprogramjára alapozott, sajátos helyzetükhöz igazodó feladattervüket, cselekvési programjukat. Ebben a központi munkaprogramok mellett figyelembe vették a megyei pártbizottságoknak a kibontakozási programmal kapcsolatos állásfoglalásait, feladatmeghatározásait a helyi tanácsok pedig a megyei tanácsok ajánlásait is. A tanácsoknak minden szinten arra kell törekedniük, hogy saját területükre vonatkozóan minél konkrétabban határozzák meg a megváltozott feltételeknek megfelelő feladatokat. Ugyanakkor fel kell készülni a társadalmi-gazdasági megújulás folytán a tanácsok területét érintő változások folyamatos fogadására. Az új megoldások iránti fogékonyságnak és kezdeményezőkészségnek alapvető magatartásformává kell válnia. A területi, települési célok reális meghatározása azt igényli, hogy a feladattervükbe foglaltakkal egészítsék ki, módosítsák középtávú és éves terveiket, programjaikat és körültekintően szervezzék meg, rendszeresen kísérjék figyelemmel a végrehajtást. Ez akkor lesz eredményes, ha igénylik hozzá az irányító, a társadalmi és tömegszervezetek, a gazdasági szervek és nem utolsó sorban a lakosság támogatását, aktív közreműködését. A megyei tanácsok pedig — tiszteletben tartva önállóságukat — "érdemben segítsék a helyi tanácsokat feladattervük kialakításában, végrehajtásában, öntevékenységük kibontakoztatásában.