Magyar Közigazgatás, 2002 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2002-03-01 / 3. szám
190 MAGYAR KÖZIGAZGATÁS A közlekedés mellett a hulladékgazdálkodás - mely összetett városgazdálkodási folyamat —, hat ki a levegőminőség, a talajvédelem, a köztisztaság állapotára. Lényeges szempont, hogy a kialakult járatrendszer könynyen megközelíthesse a lerakóhelyeket. A jelenlegi gyűjtési technológia nem alkalmas a szelektív hulladékgyűjtésre, ami pedig nagyon fontos lenne (ld. ISPA-pályázatot a táblázatban). A vízellátás tekintetében a meglévő gerinchálózat egy része még öntöttvas anyagú, melyet a következő évek rekonstrukciós munkái során le kell cserélni. A területen belül egy lényeges fejlesztési elképzelés megvalósulása, a kiskörút nyugati szakaszának megépítése várható. A megvalósítás azonban nem egy ütemben, hanem szakaszosan várható, 1-1 sugárirányú főút közötti megvalósulási szakaszokkal, az első ütemben akár csökkentett szabályozási szélességgel. Az új út mentén egy új vezeték kiépítése javasolt, mely kapcsolatot teremtene a Mester utcai, a Hatvan utcai, a Miklós utcai és az Erzsébet utcai gerincvezeték között. A tervezett vezetékek többségét körvezetékes rendszerrel javasolják megoldani, és a tömbfeltárások vízellátását is biztosítani kell. A város egyes részeinek vízelvezetése nem teljesen megoldott, ezért 1995 nyarán a város északi része 50- 60 cm-es elöntés alá került, illetve ez részben 1998/99- ben is megismétlődött. Ezek miatt, és a hasonló esetek elkerülése végett a város teljes vízelvezető hálózatát magában foglaló fejlesztési terv készítését soron kívül el kell kezdeni, mert a tervben szereplő tömbfeltárások a csatornahálózatok terv szerinti megépítését lehetővé teszik, azonban az egyes területek fedettségét, a figyelembe vehető fajlagos lefolyási tényező értékét, a meglévő csatornák terhelését tovább növelik. A város csatornázottsága 72%-os lefedettséggel rendelkezik, de ez jelentős városon belüli aránytalanságokat takar. A keleti városrész meglehetős lemaradással küszködik, ezt talán még növeli, hogy a város terjeszkedő állapotban van, azaz a beépítési övezetet folyamatosan növeli, a terjeszkedő városi területek jelentős része viszont a keleti városrész határövezetéből kerül ki. Ezt a sajnálatos aránytalanságot csökkentendő a város a keleti városrész csatornázására egy közel 380 millió forintos pályázatot adott be több helyre is. A vízügyi célelőirányzattól (VICE) 68 millió forintot kér, céltámogatásként pedig 151,7 millió forintot igénylő pályázatot nyújtott be. Előnytelen még Józsa településrész csatornázatlansága, ennek megoldására egy 195 milliós pályázatot dolgoztak ki (céltámogatásként 78 milliót, a VICE-től 35 millió forintot kérnek). Általában jelentős gond a szennyvíztisztítás kapacitása a magyarországi településeken; itt ez megoldódni látszik, a város szennyvíztisztító telepét a közelmúltban bővítették napi negyvenezerről hatvanezer köbméteresre (ez korszerű biológiai tisztítású, ezzel szemben Budapest szennyvizét még mindig jelentős részben a Dunába vezeti). A fejlesztés összköltsége meghaladta az egymilliárd háromszázmillió forintot, melyből ötszázharmincnégymillió forint svájci, százharmincnyolcmillió forint magyar állami támogatás volt, maga a Debreceni Vízmű Rt. saját forrása pedig hatszázharminchatmillió forintot tett ki. Az átadás után már egy újabb, ezúttal Európai Uniós pályázat került beadásra, mely közel tízmilliárd forint értékű, és ha ez megvalósul, akkor Debrecen lakóinak kilencven százaléka a szennyvizét csatornába vezettetheti el. Városszerkezet A keleti és nyugati városrész jelentős mértékben eltér egymástól, a nagyobb beruházásokat, befektetéseket tekintve és a csatornázottság tekintetében is egyaránt diszkontinuitás állapítható meg. Ha megnézzük az 2. sz. térképen az aláhúzott szavakkal jelölt bevásárlóközpontokat (Plaza, Interspar, Tesco, Metro és CORA), nyilvánvalóvá válik az aránytalanság; több üzletközpontot nem célszerű a nyugati városrészbe telepíteni. Annál inkább meg kell vizsgálni bevásárlóközpontok telepítésének lehetőségét a keleti városrészbe, annak külső övezetébe, ami találkozna lakossági akarattal is (a 48-as út várost elhagyó körzete, a Titász és a Derítő Vízmű közti terület jöhet szóba). A másik, ezzel némileg összefüggésben lévő tapasztalati tény, hogy Debrecen túlságosan monolitikus, minden a Piac utcára korlátozódik ellentétben azzal, hogy a város horizontális kiterjedése már-már óriásinak mondható. A város múltjától történelmileg nem idegen elem a kerületrendszer: annak idején három kerület volt és manapság is több közigazgatási szakember és városatya felveti ennek a megoldásnak a lehetőségét. Ennek újbóli bevezetése az átláthatóbb közigazgatás, az emberközpontú ügyintézés megvalósulásához vezethetne (Id. M. Weber-t szolgáló bürokrácia). A szerző szerint e három kerületnek leginkább a város jelenlegi három országgyűlési választói körzetével kellene fedésbe kerülnie. A legkézenfekvőbb indok az átláthatóság, mind a lakosság, mind a bürokrácia és a politikai szereplők részéről, másrészt a lobbizási lehetőség is egyértelműbbé válna. A három elképzelt kerület alá további körzeteket kellene kialakítani, melyek megfeleltethetők lennének a hagyományos városrészek elnevezéseivel. Ezenkívül a valamikori Részletes Rendezési Terv és az új Szabályozási Körzetek nem szabadna, hogy kizárólag kódszámokkal legyenek jelölve, hanem ezeket is meg kell feleltetni a történeti városrész megjelölésekkel. A lakosság ennek megfelelően jobban átláthatná a városfejlesztési és városépítési elképzeléseket, terveket. Debrecen mint regionális kultúrközpont Debrecennek fontos a kulturális szerepkörének történelmi folytatása, ennek megfelelően újított a kulturális rendezvényeken, valamint annak lebonyolítására szakmai színvonalának növelésére létrehozta a Debreceni Kulturális és Fesztiválközpont Kft.-t. A Vojtina Bábszínház jelenleg nem rendelkezik állandó színházépülettel, ennek kialakítása a Hungária