Állatorvosi Közlöny, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
XXXV. évfolyam 1. szám Budapest, 1938. január ÁLLATORVOSI KÖZLÖNY ÁLLATORVOSTUDOMÁNYI SZAKLAP Visszapillantás az elmúlt esztendőre és az 1938. év prognózisa az állatorvosi érvényesülés nézőpontjából. Amidőn az új esztendő küszöbén kollegiális tisztelettel és szeretettel köszöntjük a magyar állatorvosi kar minden egyes tagját, megkíséreljük felállítani a letűnt év állatorvosi mérlegét. Örömmel állapítjuk meg, hogy az állatárak emelkedésével a gazdák nagyobb súlyt vetettek állatállományuk egészségi állapotára, gyakrabban vették igénybe a szakember segítségét, ami az állatorvosi magángyakorlat örvendetes emelkedését eredményezte. Az állatorvosi szakoktatás megindításának 150. évfordulója alkalmából rendezett lélekemelő egyetemi ünnepségek még élénk emlékezetünkben vannak. Amikor erről annak idején mi is megemlékeztünk, vázoltuk az állategészségügyi igazgatás és szolgálat, továbbá állategészségügyi intézményeink fejlődését, és rámutattunk további feladatainkra. Lapunk 14. számában illetékes kartársak véleményét közöltük főleg a magánállatorvosokat közelről érintő „Hogyan biztosíthatjuk az állatorvosok kedvezőbb elhelyezkedését és érvényesülését” kérdésben. A beérkezett válaszok alapján azt állapítottuk meg, hogy a kór helyzetén főképen új állások szervezésével és a munkaalkalmak szaporításával lehetne segíteni. Igen örvendetes, hogy az elmúlt évben a m. kir. állatorvosi karnak több mint egyharmada (37,2°/o-a) részesült megérdemelt előléptetésben, ami a testület történetében egyedülálló, egyben jelzi azt a jóindulatot és megbecsülést, melyet a m. kir. földmívelésügyi kormányzat a kar iránt érez. Másfelől a M. O. Á.E. előterjesztésének sikerét jelenti, hogy a belügyminisztériumnak a vármegyei alispánokhoz intézett körlevele rendelkezett a megüresedő helyhatósági állatorvosi állások betöltésére és a húsvizsgálati teendőknek elsősorban magánállatorvosokkal való megbízatására nézve. Tekintsünk most a jövőbe, és nézzük, mit várhat a magyar állatorvosi kar az 1938. esztendőtől? Bíztató jelenség, hogy a közelmúltban tartott egyik OMGE gyűlésen határozati javaslatot fogadtak el az állatorvosoknak az állattenyésztési munkásságba való fokozottabb bekapcsolására nézve, jeléül annak, hogy a gazdaközönség is elismeri, miszerint az állattenyésztés színvonalának emelkedése korunk fokozott közreműködését teszi szükségessé Javaslatok hangzottak el továbbá arra nézve, hogy megfelelő szakismeretekkel rendelkező specialista állatorvosok álljanak a gazdaközönség rendelkezésére. Minthogy ezen az úton számos kartársunk biztosíthatna magának szebb jövőt, megkísérlem röviden vázolni a munkaalkalmakat, melyek a mi véleményünk szerint is a specializálódással szaporíthatók volnának. Ilyen elsősorban a tehenek meddősége elleni küzdelem, melyet egyes kartársak Sopron, Baranya, Nógrád és újabban Szolnok megyében dicséretre méltó módon máris megszerveztek és a jelek szerint máshol is meg fognak szervezni, ami által nagy nemzeti vagyon lesz megmenthető. Hasznos munkatérnek ígérkezik továbbá a fertőző hurutos tőgygyulladás elleni küzdelem, továbbá a vemhesség korai biztos megállapítása is. De jól képzett és kellő laboratóriumi gyakorlattal bíró specialistákra van szükség a baromfibetegségek elleni küzdelemben is, amire nézve ugyancsak az OMGE gyűlésén Weltmann tanár tett nagyon figyelemreméltó javaslatot. De ugyanez az előfeltétele a mindjobban terjedő sertéstuberkulózis elleni eredményes védekezésnek is. Végül ezen a helyen újból mi is azt javasoljuk, hogy minél szorosabb érintkezést tartsanak fenn kartársaink a gazdaközönséggel , vegyenek részt az oktató és tanácsadói munkában, az okszerű tenyésztési, takarmányozási és hízlalási ismeretek terjesztésében, foglalkozzanak az istálló- és legelőhygiénével és vegyék fel a küzdelmet a fiatal állatok felnevelési betegségeivel szemben. E kívánalmak természetesen állandó ismeretszerzést igényelnek, mely célra a jól bevált továbbképző tanfolyamok szaporítására volna szükség, hogy törekvő kortársaink a szükséges elméleti és gyakorlati tudást megszerezhessék. Befejezésül néhány szóval meg kell még emlékeznünk az állatorvosi szakoktatásról, mely most egy nagy egységben, a műszaki és gazdaságtudományi egyetem keretében foglal helyet. Sajnos, az átszervezéssel kapcsolatban financiális okokból érzékeny veszteségek érték egyetemi állatorvosi osztályunkat, reméljük azonban, hogy a viszonyok javulásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ünnepélyes ígérete alapján Alma Materünk fejleszthető lesz. Bizalommal várjuk különösen a nagy feladatok