Állatorvosi Közlöny, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-01 / 1. szám

XXXV. évfolyam 1. szám Budapest, 1938. január ÁLLATORVOSI KÖZLÖNY ÁLLATORVOSTUDOMÁNYI SZAKLAP Visszapillantás az elmúlt esztendőre és az 1938. év prognózisa az állatorvosi érvényesülés nézőpontjából. Amidőn az új esztendő küszöbén kollegiális tisztelettel és szeretettel köszöntjük a magyar állator­­vosi kar minden egyes tagját, megkíséreljük felállítani a letűnt év állatorvosi mérlegét. Örömmel állapítjuk meg, hogy az állatárak emelkedésével a gazdák nagyobb súlyt vetettek állat­­állományuk egészségi állapotára, gyakrabban vették igénybe a szakember segítségét, ami az állatorvosi magángyakorlat örvendetes emelkedését eredményezte. Az állatorvosi szakoktatás megindításának 150. évfordulója alkalmából rendezett lélekemelő egye­temi ünnepségek még élénk emlékezetünkben vannak. Amikor erről annak idején mi is megemlékeztünk, vázoltuk az állategészségügyi igazgatás és szolgálat, továbbá állategészségügyi intézményeink fejlődé­sét, és rámutattunk további feladatainkra. Lapunk 1­4. számában illetékes kartársak véleményét kö­zöltük főleg a magánállatorvosokat közelről érintő „Hogyan biztosíthatjuk az állatorvosok kedvezőbb el­helyezkedését és érvényesülését” kérdésben. A beérkezett válaszok alapján azt állapítottuk meg, hogy a kór helyzetén főképen új állások szervezésével és a munkaalkalmak s­z­a­p­o­r­í­tá­­s­á­v­a­l lehetne segíteni. Igen örvendetes, hogy az elmúlt évben a m. ki­r. állatorvosi karnak több mint egy­­harmada (37,2°/o-a) részesült megérdemelt előléptetésben, ami a testület történetében egyedülálló, egyben jelzi azt a jóindulatot és megbecsülést, melyet a m. kir. földmívelésügyi kormány­zat a kar iránt érez. Másfelől a M. O. Á.­E. előterjesztésének sikerét jelenti, hogy a belügyminisztérium­nak a vármegyei alispánokhoz intézett körlevele rendelkezett a megüresedő helyhatósági állatorvosi ál­lások betöltésére és a húsvizsgálati teendőknek elsősorban magánállatorvosokkal való megbízatá­sára nézve. Tekintsünk most a jövőbe, és nézzük, mit várhat a magyar állatorvosi kar az 1938. esztendőtől? Bíztató jelenség, hogy a közelmúltban tartott egyik OMGE gyűlésen határozati javaslatot fogadtak el az állatorvosoknak az állattenyésztési munkásságba való fokozottabb bekapcsolására nézve, jeléül annak, hogy a gazdaközönség is elismeri, miszerint az állattenyésztés színvonalának emelkedése korunk fokozott közreműködését teszi szükségessé Javaslatok hangzottak el továbbá arra nézve, hogy megfelelő szakismeretekkel rendelkező specialista állatorvosok áll­janak a gazdaközönség rendelkezésére. Minthogy ezen az úton számos kartársunk biztosíthatna magának szebb jövőt, megkísérlem röviden vázolni a munkaalkalmakat, melyek a mi véleményünk szerint is a specializálódással szaporíthatók vol­nának. Ilyen elsősorban a tehenek meddősége elleni küzdelem, melyet egyes kartársak Sopron, Baranya, Nógrád és újabban Szolnok megyében dicséretre méltó módon máris megszerveztek és a jelek szerint máshol is meg fognak szervezni, ami által nagy nemzeti vagyon lesz megmenthető. Hasznos munkatérnek ígérkezik továbbá a fertőző hur­ut­o­s tőgygyulladás elleni küz­delem, továbbá a vemhesség korai biztos megállapítása is. De jól képzett és kellő laboratóriumi gyakorlattal bíró specialistákra van szükség a baromfi­betegségek elleni küzdelemben is, amire nézve ugyancsak az OMGE gyűlésén Welt­mann tanár tett nagyon figyelemreméltó javaslatot. De ugyanez az előfeltétele a mindjobban terjedő sertéstuberkulózis elleni eredményes védekezésnek is. Végül ezen a helyen újból mi is azt javasoljuk, hogy minél szorosabb érintkezést tartsanak fenn kartársaink a gazdaközönséggel , vegyenek részt az oktató és tanácsadói munkában, az okszerű tenyész­tési, takarmányozási és hízlalási ismeretek terjesztésében, foglalkozzanak az istálló- és legelőhygiénével és vegyék fel a küzdelmet a fiatal állatok felnevelési betegségeivel szemben. E kívánalmak természete­sen állandó ismeretszerzést igényelnek, mely célra a jól bevált továbbképző tanfolyamok szaporítására volna szükség, hogy törekvő kortársaink a szükséges elméleti és gyakorlati tudást megszerezhessék. Befejezésül néhány szóval meg kell még emlékeznünk az állatorvosi szakoktatásról, mely most egy nagy egységben, a műszaki és gazdaságtudományi egyetem keretében foglal helyet. Sajnos, az átszervezéssel kapcsolatban financiális okokból érzékeny veszteségek érték egyetemi állatorvosi osztá­lyunkat, reméljük azonban, hogy a viszonyok javulásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ünne­pélyes ígérete alapján Alma Materünk fejleszthető lesz. Bizalommal várjuk különösen a nagy feladatok

Next