Állatorvosi Lapok, 1934 (57. évfolyam, 1-24. szám)

1934-07-01 / 13. szám

LVII. évfolyam, 13. szám Budapest, 1934. július 1. Állatorvosi Lapok Szerkesztőség. Alapította DR. NÁDASKAY BÉLA 1878-ban DR. FOKÁNYI LÁSZLÓ, DR. HUTYRA FERENC, DR. MANNINGER REZSŐ, DR. MAREK JÓZSEF, DR. WELLMANN OSZKÁR és DR. ZIMMERMANN ÁGOSTON közreműködésével szerkeszti DR. KOTLÁN SÁNDOR Előfizetési ár: egy évre ______ 20 pengő külföldön________24 . Egyesületi értesítő. 1.A M. O. Á.-E. titkári hivatala: VII., Tábornok­ utca 2. szám. Tagajánlások, lapreklamációk és lakásváltozásokról szóló értesítések ide címzendők. 1 2. A M. O. Á.-E. pénztára: VII., Tábornok­ utca 2. szám. A kiadványokra szóló megrendelések is ide címzendők. A tagsági díjak, a segélyalapra, a házalapra stb. szóló adományok és az előfizetési díjak a postatakarék­pénztár 20.639. számú csekkszámlájára küldendők. 1 3. A M. O. Á.­E. rendes tagjai évi 20 pengő tagsági díjat fizetnek, mely összegért az Állatorvosi Lapok­at is kapják mellékleteivel együtt. A tagsági díj kötelezettsége a belépési év januárius havától számít. VII. kep.,Rottenbillen­ utca 25. szám. A lap szellemi részét illető közlemények, értesítések és küldemények ide címzendők. Kiadóhivatal: VII. kép., Tábornok­ utca 2. szám. A közlemények csak a forrás megnevezésével vehetők át. Tagjai részére kiadja: A MAGYAR ORSZÁGOS ÁLLATORVOS-EGYESÜLET Megjelenik ezidőszerint havonta kétszer Mellékletek: „Hússzemle“ és „Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből“ Hirdetéseket kizárólag csak a kiadóhivatal fogad el, úgy­szintén különmellékleteket is. A hirdetés nyomdai elő­állításának ára a hir­detőt terheli. Pénzküldemények a posta­­takarékpénztár 20.639. számú csekkszámlájára küldendők. Eredeti kru­len­ények. Dr. Heizel Henrik: A collapsus. 183. 1. — Dr. Szepes­­helyi Andor: Az intravénás tartós cseppinfusio technikája és indikációja teheneken. 186. 1. Irodalmi szemle. Anatómia. Dr. Horváth: A házimacska (Felis domestica Briss ) artériás rendszere.— Élettan. Dr. Trautmann : Adatok a kérődzők gyomrának élettanához. — Dr. Schoregge : A kérődzők epeelválasztásáról. — Dr. Issekutz : A vékonybelek beidegzéséről. — Szemészet. Dr. Meesmann : Klinikai meg­figyelések az üvegfúvóhályogról és ennek vonatkozásai más hályogformákhoz. — Járványtan. Van Heelsbergen: Madárgümőkór emberben. — Kórtan. Dr. Baló: A pankreasnecrosis oktanához. — Kórbonctan. Dr. Nicberle: Sertések hirtelen szívhalála kérdéséhez. — Tejhygiene. Mac Leod, Florence és Jessie : A tej A, B (Li) és Q (Bs) vitamintartalmának évszaki változásáról. — Barkworth : A zsírtartalom nagyságának befolyása a tej eltarthatóságára. — Szülészet. Dr. Witzigm­ann: A nem befolyásának újabb irodalmából. — Állattenyésztés. Heizer : Szarvasmarha öröklött tőgyrendellenessége. — Koch és K­eumi­ster: Archasíték, sertések öröklődő hibája. 189. 1. Állatorvosi szakoktatás. Dr. Zimmermann H Ágoston : A tájanatomia tanításáról. 191. 1. Tárca. Dr. Csősz Gyula: Szaknyelvünk magyartalansága. 192. 1. Egyesületi ügyek. 193. 1. A bécsi és budapesti állatorvosi főiskolai hallgatók atlétikai versenye. 193­­1. Vegyesek. Választás. — Letekp­dés. — Áthelyezés. — Új állatorvosok. — Név­magyarosítás. — Mezőgazdasági Múzeum. — A Nemzetközi Mezőgazdasági Kongresszus állattenyésztési szakosztálya. — A XVI. Nemzetközi Állatorvosi Kongresszuson. — A müncheni állatorvosi főiskola. — Az ivartalan­­ás kötelező. 194. 1. Feleletek szakkérdésekre. 194. 1. TARTALOM : A collapsus. (A műtét utáni vérkeringési zavarok.) írta : Dr. Hetzel Henrik ny. r. tanár.*) Az Állatorvosi Főiskola szülészeti klinikáján emphysemás magzatok, fekélyes méhgyulladás és pyometra miatt kis­állatokon végzett hasműtétek után 12—36 óra alatt hesü­lye­­dés és vérkeringési zavarok között elvétve elhullások sor­­­­dulnak elő. A hullák boncolási lelete rendszerint negatív és csak kivételes esetekben találhatni a hashártyán finom, fonálszerű rostonyás felrakodásokat és a bélfodri erek fel­tűnő kitágulását és vérrel való teltségét. Abban az időben, amikor betegeinket még chloroformot tartalmazó narcoticum­­keverékkel altattuk, ezeket az elhullásokat a chloroform terhére írtam s e miatt azután áttértem az aetherrel való altatásra. Azonban így sem sikerült ezeket az elhullásokat teljesen elkerülni, sőt — bár nagyon elvétve — most is elő­fordulnak, habár majdnem kizárólag helybeli érzéstelenítés mellett operálunk. Mivel mindenképen azon voltam, hogy ezt a kellemetlen és soha előre nem látható komplikációt valamiképen elhárít­sam, iparkodtam vele közelebbről foglalkozni. Mindenek­előtt az állatorvosi szakirodalomban kutattam olyan fel­jegyzések után, amelyek hasonló elhullásokra vonatkoznak, azonban hiába, mert senki ilyenekről említést nem tesz. Erre az emberorvosi irodalomra is kiterjesztettem a kutatást. Az első adatot a Deutsche Med. Wochenschriftben találtam, amelyben Bergmann : Zur postoperativen Kreislauftherapie címen említ fel olyan haláleseteket, amelyek a mi elhul­lásainkkal azonos viszonyok között következnek be s ezeket postoperativ collapsusnak minősítette. Ezzel figyelmem a collapsusra terelődött, amelynek az emberorvostanban terjedelmes irodalma van. A legjobb és a legújabb munkák egyike Holzbach mannheimi szülész­tanár dolgozata. Őt a collapsus éppen a postoperativ alakja, a puerperalis peritonitis és a puerperalis septicaemia miatt érdekelte. Az ő meghatározása szerint a collapsus azon csodálatosan összejátszó erők munkafelmondása, amelyek a vérkeringést működésben tartják. Régebbi tanítás szerint a vérkeringés függ a szívtől és a nyúlt­­agyban székelő érmozgató centrumtól. Önként értetődik, ha e két tényező bármelyikét éri káros behatás, munkazavar áll elő, amely a vérkeringés, a vérnyomás és a vérelosztás rendellenességeiben jut kifejezésre. A vérkeringési zavar, azaz a collapsus, leggyakrabban fertőző betegségek során a halál előtti időszakban jelentkezik. A régebbi felfogás szerint a szív gyengesége az oka. Ennek a felfogásnak anatómiai alapját Virchow ve­tette meg ama megállapításával, hogy a fertőző betegségek folyamán a szívizomzatban fehérjés elfajulás, az interstitiumban pedig infiltratiós gócok jelentkeznek, amelyek elegendőképpen értelmezték a szív gyengeségét. Ezzel szemben azonban jeles klinikusok már régen utaltak arra, hogy a collapsus kifejlődésében a ciperipheriáknak is jelentős szerepük van. Az első, aki erre vonatkozólag kísérleti úton bizonyítékokat szolgál­tatott, Romberg volt. Ő és munkatársai pyocyaneussal, pneumo *) Előadatott a M. O. Á.-E. 1934. évi április hó 24-én tartott szakülésén.

Next