Állatorvosi Lapok, 1934 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1934-07-01 / 13. szám
LVII. évfolyam, 13. szám Budapest, 1934. július 1. Állatorvosi Lapok Szerkesztőség. Alapította DR. NÁDASKAY BÉLA 1878-ban DR. FOKÁNYI LÁSZLÓ, DR. HUTYRA FERENC, DR. MANNINGER REZSŐ, DR. MAREK JÓZSEF, DR. WELLMANN OSZKÁR és DR. ZIMMERMANN ÁGOSTON közreműködésével szerkeszti DR. KOTLÁN SÁNDOR Előfizetési ár: egy évre ______ 20 pengő külföldön________24 . Egyesületi értesítő. 1.A M. O. Á.-E. titkári hivatala: VII., Tábornok utca 2. szám. Tagajánlások, lapreklamációk és lakásváltozásokról szóló értesítések ide címzendők. 1 2. A M. O. Á.-E. pénztára: VII., Tábornok utca 2. szám. A kiadványokra szóló megrendelések is ide címzendők. A tagsági díjak, a segélyalapra, a házalapra stb. szóló adományok és az előfizetési díjak a postatakarékpénztár 20.639. számú csekkszámlájára küldendők. 1 3. A M. O. Á.E. rendes tagjai évi 20 pengő tagsági díjat fizetnek, mely összegért az Állatorvosi Lapokat is kapják mellékleteivel együtt. A tagsági díj kötelezettsége a belépési év januárius havától számít. VII. kep.,Rottenbillen utca 25. szám. A lap szellemi részét illető közlemények, értesítések és küldemények ide címzendők. Kiadóhivatal: VII. kép., Tábornok utca 2. szám. A közlemények csak a forrás megnevezésével vehetők át. Tagjai részére kiadja: A MAGYAR ORSZÁGOS ÁLLATORVOS-EGYESÜLET Megjelenik ezidőszerint havonta kétszer Mellékletek: „Hússzemle“ és „Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből“ Hirdetéseket kizárólag csak a kiadóhivatal fogad el, úgyszintén különmellékleteket is. A hirdetés nyomdai előállításának ára a hirdetőt terheli. Pénzküldemények a postatakarékpénztár 20.639. számú csekkszámlájára küldendők. Eredeti krulenények. Dr. Heizel Henrik: A collapsus. 183. 1. — Dr. Szepeshelyi Andor: Az intravénás tartós cseppinfusio technikája és indikációja teheneken. 186. 1. Irodalmi szemle. Anatómia. Dr. Horváth: A házimacska (Felis domestica Briss ) artériás rendszere.— Élettan. Dr. Trautmann : Adatok a kérődzők gyomrának élettanához. — Dr. Schoregge : A kérődzők epeelválasztásáról. — Dr. Issekutz : A vékonybelek beidegzéséről. — Szemészet. Dr. Meesmann : Klinikai megfigyelések az üvegfúvóhályogról és ennek vonatkozásai más hályogformákhoz. — Járványtan. Van Heelsbergen: Madárgümőkór emberben. — Kórtan. Dr. Baló: A pankreasnecrosis oktanához. — Kórbonctan. Dr. Nicberle: Sertések hirtelen szívhalála kérdéséhez. — Tejhygiene. Mac Leod, Florence és Jessie : A tej A, B (Li) és Q (Bs) vitamintartalmának évszaki változásáról. — Barkworth : A zsírtartalom nagyságának befolyása a tej eltarthatóságára. — Szülészet. Dr. Witzigmann: A nem befolyásának újabb irodalmából. — Állattenyésztés. Heizer : Szarvasmarha öröklött tőgyrendellenessége. — Koch és Keumister: Archasíték, sertések öröklődő hibája. 189. 1. Állatorvosi szakoktatás. Dr. Zimmermann H Ágoston : A tájanatomia tanításáról. 191. 1. Tárca. Dr. Csősz Gyula: Szaknyelvünk magyartalansága. 192. 1. Egyesületi ügyek. 193. 1. A bécsi és budapesti állatorvosi főiskolai hallgatók atlétikai versenye. 1931. Vegyesek. Választás. — Letekpdés. — Áthelyezés. — Új állatorvosok. — Névmagyarosítás. — Mezőgazdasági Múzeum. — A Nemzetközi Mezőgazdasági Kongresszus állattenyésztési szakosztálya. — A XVI. Nemzetközi Állatorvosi Kongresszuson. — A müncheni állatorvosi főiskola. — Az ivartalanás kötelező. 194. 1. Feleletek szakkérdésekre. 194. 1. TARTALOM : A collapsus. (A műtét utáni vérkeringési zavarok.) írta : Dr. Hetzel Henrik ny. r. tanár.*) Az Állatorvosi Főiskola szülészeti klinikáján emphysemás magzatok, fekélyes méhgyulladás és pyometra miatt kisállatokon végzett hasműtétek után 12—36 óra alatt hesülyedés és vérkeringési zavarok között elvétve elhullások sordulnak elő. A hullák boncolási lelete rendszerint negatív és csak kivételes esetekben találhatni a hashártyán finom, fonálszerű rostonyás felrakodásokat és a bélfodri erek feltűnő kitágulását és vérrel való teltségét. Abban az időben, amikor betegeinket még chloroformot tartalmazó narcoticumkeverékkel altattuk, ezeket az elhullásokat a chloroform terhére írtam s e miatt azután áttértem az aetherrel való altatásra. Azonban így sem sikerült ezeket az elhullásokat teljesen elkerülni, sőt — bár nagyon elvétve — most is előfordulnak, habár majdnem kizárólag helybeli érzéstelenítés mellett operálunk. Mivel mindenképen azon voltam, hogy ezt a kellemetlen és soha előre nem látható komplikációt valamiképen elhárítsam, iparkodtam vele közelebbről foglalkozni. Mindenekelőtt az állatorvosi szakirodalomban kutattam olyan feljegyzések után, amelyek hasonló elhullásokra vonatkoznak, azonban hiába, mert senki ilyenekről említést nem tesz. Erre az emberorvosi irodalomra is kiterjesztettem a kutatást. Az első adatot a Deutsche Med. Wochenschriftben találtam, amelyben Bergmann : Zur postoperativen Kreislauftherapie címen említ fel olyan haláleseteket, amelyek a mi elhullásainkkal azonos viszonyok között következnek be s ezeket postoperativ collapsusnak minősítette. Ezzel figyelmem a collapsusra terelődött, amelynek az emberorvostanban terjedelmes irodalma van. A legjobb és a legújabb munkák egyike Holzbach mannheimi szülésztanár dolgozata. Őt a collapsus éppen a postoperativ alakja, a puerperalis peritonitis és a puerperalis septicaemia miatt érdekelte. Az ő meghatározása szerint a collapsus azon csodálatosan összejátszó erők munkafelmondása, amelyek a vérkeringést működésben tartják. Régebbi tanítás szerint a vérkeringés függ a szívtől és a nyúltagyban székelő érmozgató centrumtól. Önként értetődik, ha e két tényező bármelyikét éri káros behatás, munkazavar áll elő, amely a vérkeringés, a vérnyomás és a vérelosztás rendellenességeiben jut kifejezésre. A vérkeringési zavar, azaz a collapsus, leggyakrabban fertőző betegségek során a halál előtti időszakban jelentkezik. A régebbi felfogás szerint a szív gyengesége az oka. Ennek a felfogásnak anatómiai alapját Virchow vetette meg ama megállapításával, hogy a fertőző betegségek folyamán a szívizomzatban fehérjés elfajulás, az interstitiumban pedig infiltratiós gócok jelentkeznek, amelyek elegendőképpen értelmezték a szív gyengeségét. Ezzel szemben azonban jeles klinikusok már régen utaltak arra, hogy a collapsus kifejlődésében a ciperipheriáknak is jelentős szerepük van. Az első, aki erre vonatkozólag kísérleti úton bizonyítékokat szolgáltatott, Romberg volt. Ő és munkatársai pyocyaneussal, pneumo *) Előadatott a M. O. Á.-E. 1934. évi április hó 24-én tartott szakülésén.