Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1977. október (19. évfolyam, 38-42. szám)

1977-10-01 / 38. szám

1977. október 1. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 3. oldal STIRLING GYÖRGY: BILLY BUDAPESTEN Egy újságcikk margójára A háromhasábos, majd fél oldalt betöltő kép olyan volt a Washington Post szeptember 10.-i számában, mint egy negyven év előtti giccses IBUSZ-reklámfotó: csikós-maskarába bújtatott ember kissé ijedt képpel kétől egy kanálnyit a méregerős, hamisítatlan magyar gulyásból, miközben egy “igazi” csikós jóindulatú tekintettel figyeli a műveletet. Hosszúszőrű birkabunda, pörgekalap, bogrács, “gulas” és a háttérben a puszta, csak épen a gémeskút, meg a fokos hiányzik, hogy teljes legyen a dálibábos magyar betyárromantika minden kelléke. A kép alatt pedig felirás, amitől még jobban felszökik az ember vérnyomása: “In Hungárian hat and Hungárian sheepskincoat, evangelist Billy Graham samples autentic Hungárian Gulash.” Azaz a magyarok mindennapos viseletével­­láthatjuk a prédikátort, amint “goulash­­kommunizmusban” izelgeti a névadó eledelt, melyet tudvalevőleg reggel- délben- este fogyasztanak a jóétvágyú magyarok, így: pörgekalapban, bográcsból. Lehet, hogy az egzotikumokkal operáló idegenforgalmi propaganda jó üzlet, de én nem lelkesedem érte, ha a nyugat szemében még ma is szilaj lovasnemzet vagyunk, ahol az asszonyok nyereg alatt puhítják a húst. És különöskép nem tetszik ez a Hruscsov által kitalált elnevezés, melyet a Szabad Európa Rádió magyar osztályának hajdani vezetője népszerűsített és a nyugati sajtó azóta is lelkesen szajkóz: gulyás- kommunizmus. De térjünk vissza a Post cikkére, mely Billy Graham negyedik Magyarországon töltött napjáról számol be, minden eddig közölt hírnél részletesebben. A riportot Debrecenből keltezi Michael Getler, a lap európai tudósítója és az első sorokból nem kevés malicia csendül ki. Azt mondja el ugyanis, hogy a magyarországi pusztai templom szószékéből úgy hullottak a hallgatóság közé Johnny Cash és Charles Colson nevei, mint marslakók a távoli égitestről érkezett űrhajóból. Vájjon honnét tudták volna azok a parasztemberek, iskolásgyerekek és idős falusi nénikék, akik ott szorongtak a kicsiny debreceni baptista templomban, mit is jelentenek ezek a nevek? Hogy kik is azoknak viselői ? De Billy Graham mindent megmagyarázott: Johnny Cash kábítószeres élet után tért meg és lett Amerika egyik első énekes-sztárja, míg Charles Colson “egyike volt a legrosszabb embereknek, aki szerepet játszott az amerikai politikai botrányban, a Watergate-ügyben”, de most ő is jó útra lépett. Az evangélista éveken át óvott az istentagadó kommunizmustól - folytatja a riport - s ezért most meglepetést keltett magyarországi útja, melyet Moszkvában szeretne folytatni. Billy Graham azt állítja: hidat akar építeni a népek­ közt, Nyugat és Kelet közt. Nem vitás - jegyzi meg a riporter -, hogy útjának inkább politikai hangsúlya van, mint vallási jelentősége és a prédikátor valószínűleg akaratlanul is hozzájárult ehhez. Azaz - más szóval - alkalmat adott a rendszernek arra, hogy vallási, igehirdetési szempontok által vezetett útjából politikai tőkét kovácsoljon. Erre csak a naiv Billy Graham nem gondolt. De annál inkább gondoltak rá meghívói, Pal­otay Sándor a Szabadegyházak Tanácsának elnöke és Dr. Haraszti Sándor amerikai Baptista lelkész, akik mindent elkövettek, hogy Billy Graham útját egyengessék és megnyerjék ahhoz a hivatalos körök támogatását is. Sikerült azokat meggyőzniük, hogy éppen most, az őszi belgrádi konferencia előtt, milyen ügyesen lehet kamatoztatni az evangélista útját. És - biztosította Haraszti az Állami Egyházügy Hivatal vezetőit - nincs semmiféle­ kockázat: a prédikátor szavait ő fogja tolmácsolni magyarul és arról gondoskodik, hogy a szövegben ne legyen egyetlen kifogásolható szó sem... S így is jön. A WASHINGTON POST cikke szerint Dr Haraszti kitűnően látta el tolmácsi tisztét és ahogy “kapásból” adta vissza Billy Gr. szavait, még a gesztusait is utánozta. (Persze a POST riportere azt éppúgy nem tudta ellenőrizni, mennyire hűen követte az eredeti szöveget, mint a hallgatóság...) A debreceni központi baptista imaházban kb. háromezren lesték a messziről jött vendég szavait. Archie Dennis, a “Graham Team” fekete énekese spirituálékat énekelt, Graham felesége pedig - Ruth - “never lost her smile”. Mindenki mosolygott, a vendéget mindenhova elvitték, ahova ilyen vendégeket szokás, még a híres nevezetes pusztára is, ahol párszor lefényképezték, ahogy kissé meredt szemmel megkóstolja a “Goulash- kommunizmusban” termő csípős- paprikás gulyást. Ez a hangulatos kép azért nem mindenkit hatott meg - még otthon sem. A hazai lapok egyszerűen tudomást sem vesznek az evangélistáról, akit csak a forgalomtól távoleső helyeken engedtek megjelenni és akinek csupán megérkezéséről adtak ki egy nyúlfarknyi hírt. De a POST szerint kritikai hangok is hangzottak el szereplése ellen. Egy fiatal pünkösdista lelkész kifogásolta, hogy Graham beszédében túlok volt a politika. De ezt egyáltalán nem úgy értette, hogy a rendszer ellen beszélt, sőt ellenkezőleg. Számára és sokak számára csalódást okozott Billy Graham, mert az volt az érzésük, hogy “lefeküdt K O M M U NI STáknak”, kompromisszumot kötött a helyzettel és noha senki sem várta tőle -mondta a magyar fiatalember-, hogy nyíltan szidja a kommunizmust, de azt se, hogy ennyire megegyezzen az állammal. Ebből világosan kitűnik, mi volt az ára Graham magyarországi szereplésének, ami így többet ártott, mint használt. Hálából a vendéglátásért ő is elvi engedményekre kényszerült s ennek ellenében egy-két helyen “felléptették”. Hogy lehessen rá hivatkozni. Azt látta, amit mutattak neki, azzal beszélt, akivel engedték. Az ilyen “hídépítésből” nem sok haszna van a szabad világnak, de Magyarország népének sem. Annál több azonban a kommunistáknak... LEMKE GYULA: A HUNOK SZÉKELYEK MAGYAROK Az erdélyi magyar üldözés kapcsán, önkéntelenül fölvetődik a régen vitatott kérdés, miként kerültek véreink erre a hegyektől övezett és bércektől borított területre? Valóban Attila népének, a hunoknak utódai-e a székelyek? Száz évvel ezelőtt ilyen kérdés föl sem merülhetett volna, hiszen Árpád-kori krónikáinkból mindenki bizonyosra vette, hogy a székelyek Attila népe, s az Árpádok pedig Attila egyenes leszármazottjai. Az 1848-as szabadságharc leverése után, a bécsi kamarilla átal kinevezett akadémikusok vonták először kétségbe a székelyek hun származását. Azt állították, hogy Anonymus és társai népmeséknek ültek fel, amelyet kiegészítettek saját elképzeléseikkel. A Habsburgok érdekeit kiszolgáló történészek nyomán Hóman Bálint “Erdély” című tanulmányában olyan elméletet állított föl, mely szerint a székelyek valószínűleg űzött avarok voltak, esetleg menekült bolgárok, de lehetséges az is, hogy a későbbi betelepítettek az ország más vidékeiről, akár a német lovagrendesek, vagy erdélyi szászok. Mondanunk is f­­ösleges, hogy ez az elmélet egyenesen lovat adott az oláh történelem­hamisítók alá, akik azt szeretnék bizonyítani, hogy a románok Erdély őstelepesei és a magyarok csak ezer éven át kitúrták őket az ősi jussból. Mi az igazság? Mindenekelőtt meg kell állapítanunk: általában jellemző historikusainkra, hogy két vagy több történelmi lehetőség közül, mindig a ránk, magyarságra nézve rosszabbikat fogadják el, a történelmi tárgyilagosság nevében. * A francia, német és más nyugati történészek sem hazudnak, de a “kiértékelés mögött már ott áll -Padányi Viktort idézem-türelmetlenül és erőszakosan a “home du Nord” fikciója.” Vagyis:fényes hőskorokat álmodnak oda is, ahol fakó szolgaságnál nem volt egyéb. Féltucat hevert koponyát úgy állítanak be, mint véres ütközetet és maroknyi megszalasztott ellenséges járőr már dicsőséges győzelem. Jelentéktelen germán törzsfő az “király”, de Attila, a hajdani világ ura, aki összeroppantotta a Római Birodalom gerincét, csupán “bandavezér” legfeljebb “fejedelem”. Holott a hun uralkodó címe “Kagán”, amely tisztségnek jelentése: “Királyok Királya”. A gőgös nyugati és megalázkodó magyar történelmi beállítás következtében övezi glória az írástudatlan “Nagy Károly” tar fejét, pedig az avarok elleni háborúja közönséges rabló hadjárat volt. Harminc szekeret megtöltő színaranyat és más drágaságot hurcoltak el a Dunántúlról. Ezekből a kincsekből építették az Aachen-i dómot 807 és 814 között. Ezeket az elrablott kincseket keresték a kalandozó magyarok, amikor végigszáguldották Európát, egészen az Atlanti-óceánig. Természetesen a frankok rablása és kegyetlenkedése “keresztes hadjárat volt”, a magyarok jogos megtorlása “barbár fosztogatás”. Annak idején ezt nekünk így tanították. Folytatás a következő oldalon

Next