Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1978. február (20. évfolyam, 5-7. szám)

1978-02-26 / 7. szám

6. oldal AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1978.február 26. A keresztények legnagyobb ünnepe a Húsvét, szerte a nagyvilágban zúgnak a harangok (még Amerikában is) és hirdetik Jézus Krisztus föltámadásának ünnepét. Ugyanúgy a menekültek harangjai is. Mindszenty Bíborosunk chicagói látogatása alkalmával a katedrálisban 1974 június 22.-én elhangzott beszédében a következőket mondotta a harangokról:44 Ma van Szent Paulinusnak Nova­i Püspöknek az ünnepe. Ő hozta szokásba az egyház életébe a harangokat. Ennek az a rendeltetése, hogy hívja a híveket az Isten házába a szentmisére.” Egy másik latin szó szerint pedig az a hivatása, hogy megszólamlásában a viharokat törje meg és ebben a tekintetben hívja az élőket, elsiratja a halottakat és úgy munkálja az embereknek az üdvösségét. A menekültek harangjai közül a Föltámadt Jézus Krisztus Harang, egy csodaszép húsvéti színes képeslapra van nyomtatva. .A szöveg három nyelven, külön ( magyarul, németül, angolul). A lap négy oldalas. A képeslap kerete (széle) és más nyomtatások arany színnel vannak díszítve. A képeslap belső oldalán egy bibliai idézet van: “Békességet hagyok reátok, az én békémet, nem úgy, ahogy a világ hagyja az ő békéjét.” (János, 14,27.) Ez a húsvéti képeslap két történelmet hirdet a világ minden részében: Jézus Krisztus Feltámadását és a menekültek hálaadását Isten iránt. A húsvéti képeslap ára borítékkal 70 cent. Vannak másik színes képeslapok (levelezőlap), melyen a menekültek 5 harangja látható a Magyar Szent Koronával és menekülők képével. Ára: 50 cent. Megrendelhető az alanti címen: FIVE BELLS P.O.BOX 1307 CHICAGO, ILL. 60690 Hogyan fedezték fel a magyarok Amerikát? Hihetetlen, de Amerikát magyar lányok fedezték fel, és az Árpád fejedelem húgá­ról, a Marikáról nevezték el. A honfoglalás előtt Árpád a húgát, a Marikát 700 .lánnyal elindította keletre­ az­zal a gondolattal, hogy a föld másik olda­lán találkoznak. Tudniillik a föld már ak­kor is gömbölyű volt. A Marika a hajadonokkal hónapokon át lovagolt, mígnem megérkezett Ázsia keleti csücskéhez. A szorosban már elolvadt a jég, de szerencsére egy halász tutajjal át­­hordta a lángokat a víz másik oldalára. Az átkelés bére hét ing volt. Az átkelés he­lyét azóta is Bering szorosnak hívják... Alaszkában a kalandozóink délkelet felé lovagoltak, és egy folyó partján átkelő he­lyet kerestek. Végre egy széles völgyben sikerült az átkelés. Visszatekintve a Marika megjegyezte: „Hű! De nagy lyukon jöttünk keresztül." így lett a folyó és a környéke neve „Yukon"__ Beköszöntött a tél. A kalandozóknak siet­ni kellett dél felé. Egy nap a nagymosás­kor kiterített ingek alatt elszakadt a kö­tél, és a megfagyott ingek a földre hullva állva maradtak. A Marika azt kérdezte: „Vas ing tán a mi ingünk?” A­ lányok olyan érdekesnek találták az eseményt, hogy egymás között a helyet úgy hívták, hogy „wasing ton". Idővel mások már úgy írták, hogy Washington. Már nagyon hideg volt, mikor a hajado­­nok megérkeztek egy indián faluba. Az öreg törzsfőnök jól beszélt magyarul. A hétvégi iskolában tanulta meg a nyelvet egy suraér misszionáriustól, aki az Atlan­­tiszról került az indiánok közé. A törzsfő­nöknek igen megtetszett a Marika. Kérte, hogy legyen a felesége. A Marika elutasí­totta az indiánt, mondván, hogy „öreg ön". Napjainkban ezt a vidéket úgy hívják, hogy Oregon. ... Tavasz eljöttével megjelent egy sas­madár a tábor felett. Turul-madárnak vél­ték és mindenüket maguk mögött hagyva lóháton követték a madarat. A hiszékeny­ségüknek nagy volt az ára. Egy nagy víz partján a lovak legelés közben valamitől megijedtek, és vízbe rohanva átúsztak a másik oldalra. Az ár olyan sebes volt, hogy a lányok nem tudtak átmenni. Ráadásul még a sas is eltűnt a szemük elől örökre. A rovásírásos feljegyzésből csak három szó maradt meg az utókor számára: „ár... kan__sas". Ezt a helyet napjainkban Ar­kansas néven ismerjük. ...Egyre jobban megviselte a vándorlás a magyarokat. Alig telt el egy pár­­nap, amikor egy Ut Ica nevű lány maradt visz­­sza és letelepedett. Már csak heten vol­tak a lányok, amikor egy másik indián te­lepüléshez értek. Megkérdezték, hogy mi a hely neve. A válasz az volt, hogy a neve York. Azóta Neve York igen nagy farossá fejlődött ki. A hét magyar lány megfáradva végre elérkezett a tengerpartra. Ivóvizet kerestek, de nem találtak. Végül egy indián muta­tott nekik egy kutat, amelyikben olyan ma­gasan állt a víz, hogy a könyökével elérte. Magyarjaink ezt könyöki kút néven is­merték hosszú ideig. Sajnos az indiánok sohasem tanulták meg, hogy kell leírni, és így lett belőle Connecticut. (Bizony a magyar nyelv nem gyerekjáték.) Könyöki kútfől, vagyis Connecticuttól északra egy dombos vidéket találtak a Ma­rika társai. Már tél volt, amikor a kalando­zásam­ során arra a vidékre eljutottak. Egy nap fakéregből szánkót csináltak, és mint gyermekek csi­szkáltak a dombokon. Egy­szer csak Ida odakiáltott az unokatestvéré­nek: „Gyere ide Marika! Itt messze csúsz­hatsz." Ennek a helynek a neve­ még ma is „messze csúszhatsz”, de sajnos az amerikai­ak annyira kitekerik a magyar szavakat, hogy csak a tudományos kutatások folya­mán találtam meg mi is az ősi jelentése a Massachusetts szónak. Messze csúszhatsz vidékéről nagyon vágytak már a lányok az óhazába... A Marica, mert most már a Marika így ne­vezte magát, végre elhatározta, hogy ideje lesz egy hajót keresni és felkutatni a test­véreket Éppen jókor érkeztek az óceánhoz. Ott volt egy hajó. Egy Erikson nevű em­berrel találkoztak, akitől megkérdezték: ,Merre mén?” Miután az kelet felé mu­tatott, a lányok megkérték, hogy vigye ma­gával mind a hetet. Nem értette őket, de gondolta, hogy mit jelent a „merre mén?" A lányok a hajóba ülve az északra elterü­lő földrészt a kérdésük alapján úgy nevez­ték el, hogy „mén”. Eléggé helytelenül, ma már úgy írják, hogy Maine, de azért még most is helyesen ejtik. Itt majdnem véget is ér a magyarok ka­landozása, de az történt, hogy Erikson egy viharba került és több hetes hánykódás után ért csak partot Európa északi részé­nél. A Marica a lángokkal kiszállt és a legnagyobb meglepetésükre egy hatalmas magyar településre akadtak. A fiatal legé­nyek marasztalták őket. Nem is kellett sok biztatás nekik. Letelepedtek. Ahová elju­tottak a világkörüli útjukon, az nem más mint a mai Finnország. A Marica egyszer elment Árpádot meglátogatni, de a legjobb tudásom szerint nem mondta el senkinek, hogy Amerika róla lett elnevezve. Én is csak a tudományos kutatásomnak köszön­hetem, hogy a fent leírt titok nyitját meg­találtam. Kötelességemnek tartottam, hogy ezt a történelmet átformáló felfedezést magyarjainkkal tudassam, hogy megismer­jék Amerika felfedezésének igaz és tár­gyilagos történetét. L TETSZETT A LAPUNK ??? !f Ha igen meséljen róla barátainak is ! Szereti újságárusnál megvenni ? Nem lenne kényelmesebb, ha a postás hozná minden héten ? GONDOLKOZZON RAJTA !!!! Egy egész évre mindössze 18­00 dollár az előfizetés !(egy zacskó élelem, egy vacsora egy jobb helyen, ez igazán nem sok, egy évi szellemi táplálékért ! A magyarság szétszóródása miatt egyre nehezebb újságárusokat találni akik magyar lap árusítását is vállalnák. Írjon nekünk ! Észrevételeit, javaslatait a lapunkkal kapcsolatban szívesen vesszük Írja meg mit szeretne olvasni lapunkban. Kéziratokat nem dobunk el.Ha jó leközöljük, vagy kívánságra visszaküljük ! (Kérjük ez esetben válasz bélyeg melléklését.) ELŐFIZETÉSI LAP: NÉV:.............................. Lakcím:................... Kérem küldjék egy évre a fenti címre az AMERIKAI MAGYAR ÉLET című heti­lapot. Az előfizetési díjat 18 dollárt mellékelem.(csekk,vagy Money Order) Vágja ki a mellékelt szelvényt, küldje be címünkre: AMERIKAI MAGYAR ÉLET 3636 North Paris Ave.Chicago.ILI.66634,és a következő héten már a postás viszi lapunkat, sokunk fáradságos munkájának eredményét, hogy Önt az idegenbe szakadt emigránst az anyanyelvén tájékoztassuk, szórakoztassuk. Előfizetését előre is köszönjük !

Next