Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1979. május (21. évfolyam, 17-20. szám)
1979-05-12 / 18. szám
16. oldal AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1979. május 12. KÖZI HORVÁTH JÓZSEF: Az újarcú Európa-parlament Cikkünk szerzője, Közi Horváth József, a „Magyar Keresztény Demokrata Unió” elnöke. A két háború közötti korszakban a katolikus szociális mozgalmak inspiráló vezéregyénisége volt, a pápai szociális enciklikák általa készített magyar kiadásai többmilliós példányban keltek el. 1939—45-ig országgyűlési képviselő volt. 1945 után Mindszenty bíboros kinevezte a budai Szent Imre kollégium igazgatójává, megbízta a „Katolikus Népszövetség” újjászervezésével. Ez lett volna a nyugat-európai kereszténydemokrata pártok magyar megfelelője. Éppen ezért a kommunista rendőrség üldözőbe vette. Menekülése után Nyugaton folytatta tevékenységét. Mindszenty és Apor Vilmos győri püspök munkatársa volt odahaza, s idekint könyvet írt mindkét mártír főpapról. Mindszentyről írott életrajza eddig három nyelven jelent meg, többszázezres példányszámban: németül, hollandul, franciául. Közi Horváth József az európai egyesítés kérdéseinek kiváló szakértője, az első közvetlen Európa-választás jelenségéhez szól hozzá alábbi cikkében. Nyugat-Európa politikai életében egy új, eddig ismeretlen esemény játszódik le. Az Európai Közösségbe tömörült kilenc országban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Francia- és Olaszországban, Luxemburgban, Belgiumban, Hollandiában, Angliában, Írországban és Dániában javában folyik az 1979. június 10-ére kitűzött közösségi parlamenti választást megelőző harc. Az esemény azért új és ismeretlen, mert az immár két évtizedes múltra visszatekintő Európa-parlament tagjait idáig a tagországok parlamentjei küldték ki, lakosságuknak megfelelő arányban. A nemzeti delegációk összetétele pedig kisebbített tükörképe volt az otthoni törvényhozás pártbeli összetételének. 1979. június 10-én történik majd először, hogy az „Európaképviselő”-ket a 180 millió szavazásra jogosult „Európa-polgár” közvetlenül választja meg. A választási törvény, mint a múltban, most is pontosan megmondja, hogy az egyes tagországok hány mandátumra tarthatnak igényt. A választás módozatainak meghatározása és végrehajtásának lebonyolítása a nemzeti parlamentek és kormányok hatáskörébe tartozik. A választási harc programatikus megnyilatkozásaiból a figyelmes hallgató és olvasó meglehetős pontosan kihámozhatja, hogy — a rutintémákon kívül — melyek lesznek azok az össz-Európát, sőt az egész világpolitikát is érintő és érdeklő problémák, amelyek ezt a strasburgi új, hipermodern épületbe bevonuló újarcú Európa-parlamentet foglalkoztatni fogják. Ha az előjelek nem csalnak, akkor a német, olasz és a Benelux államokbeli képviselők nemcsak az eddig megvalósult és még mindig csak igen kezdetlegesnek mondható „Európa-egység” mellett fognak kitartani, hanem kísérletet tesznek arra, hogy a politikai egység szükségességét is minden lehető alkalommal szóba hozzák. Velük szemben a franciák és az angolok szigorúan ragaszkodni fognak a „római szerződésiben meghatározott eddigi keretekhez, amelyek a közösség tevékenységét elsősorban és mindenek felett gazdasági és szociális térre korlátozzák. Remélhető azonban, hogy folytatódni fog az a néhány év óta gyakorolt praxis, hogy a már gazdasági világhatalommá fejlődött Európai Közösség esetről-esetre külpolitikai kérdésekben is egységes álláspontot képvisel. A közösség jövőbeli alakulását illetőleg egymástól eltérő felfogáson lévő két fél egyike sem ellenzi a gazdasági szempontból inkább megterhelést, mint hasznot jelentő, de nagy politikai és védelmi szempontból igen ajánlatos kibővítést a diktatúrából demokráciává átalakult Portugália, Spanyolország és Görögország felvétele által, így valószínű, hogy ennek az első közvetlenül választott Európa-parlamentnek a hivatali ideje alatt a közösség taglétszáma 9-ről 12- re fog emelkedni. Európa politikai egységének a megteremtését a leghangosabban és a legkövetkezetesebben a közösségi államokban működő és Tindemans volt belga minisz- terelnök vezetése alatt „Európai Néppárt” néven szövetségbe tömörült kereszténydemokraták követelik. Ezzel a követelésükkel hűek maradtak a második világháború utáni nagy példaképeik, Konrad Adenauer, Robert Schumann és Alcide de Gasperi programjához, akik azt vallották, hogy ez a Csonka- Európa a két szupervilághatalom, az USA és a Szovjetunió mellett csak akkor lesz képes újra szerepet játszani, ha országai és népei létrehozzák az Európai Egyesült Államokat. A vasfüggöny mögötti szovjet imperializmus alatt szenvedő közép- és kelet-európai országok és népek szempontjából a legkedvezőbb választási megnyilatkozásnak a F. J. Strauss bajor miniszterelnök vezetése alatt álló Keresztény Szociális Unió „Erlangeni Manifesztum‘*-a tekinthető. A manifesztum 13. pontja ugyanis határozottan leszögezi, hogy Európa szabadságban élő népeinek, amikor a kontinens egységéről beszélnek, nem szabad megfeledkezniük a földrész másik felén rabságban élő nemzetekről. Hogy Strauss miniszterelnök és pártja a mondottakat komolyan veszi, azt — többek között — azzal is bizonyítja, hogy dr. Habsburg Ottót, a Páneurópa Unió elnökét, a vasfüggöny mögötti helyzet kitűnő ismerőjét és a szovjetimpérium csatlóssorsra kényszerített népei szabadsága ügyének fáradhatatlan harcosát a CSU Európa-listájának egyik első helyén jelölte. Ez az első közvetlen Európa-választás a közösség országaiban élő és ott már állampolgársággal rendelkező többmilliónyi vasfüggöny mögötti kivándorlónak és emigránsnak — köztük körülbelül 150 000 magyarnak is — alkalmat és lehetőséget fog adni arra, hogy szavazatával beleszólhasson a kontinens sorsának alakulásába. Mondani is felesleges, hogy a szavazatunkat csak olyan pártokra és jelöltekre adhatjuk, amelyek és akik érzik és vallják, hogy a rab népek szabadsága nélkül Nyugat-Európa jövője is bizonytalan. Üstökös-vallomás egy ősbolygó felrobbanásáról Lehetnek-e az aszteroidák, a kisbolygók, a Mars és a Jupiter pályája között keringő kicsiny égitestek egy több millió évvel ezelőtt végbement bolygórobbanás maradványai? Erről a lehetőségről írt érdekes cikket T. C. Van Flandern, amerikai csillagász az Icarus című folyóirat egyik legutóbbi számának hasábjain. Az az elmélet, hogy az aszteroidák egy felrobbant bolygó „roncsai”, nem új. Heinrich Olbers, német csillagász fogalmazta meg először 1801-ben, a második kisbolygó, a Pallasz felfedezése után. Később J. L. Lagrange, francia matematikus arra a következtetésre jutott, hogy az üstökösök is egy bolygórobbanás „melléktermékei”. Vaji Flandern elemezte a nagyon hosszú periódusú üstökösök pályáit és arra a megállapításra jutott, hogy valamennyi üstökös egyszerre jött létre a Naprendszerben, valamikor ötmillió évvel ezelőtt. Úgy véli, hogy a hosszú keringési idejű (periódusú) üstökösök bolygórobbanás töredékei, amelyek nem tettek szert elegendő szökési sebességre és most záporként visszahullanak a Naprendszer belső térségeibe. Amikor először lépnek be a Naprendszerbe, pályájuk még őrzi eredeti jellegét, és nem zavarták meg a bolygók, mint a rövid periódusú üstökösök pályáit. Van Flandern felidézi Michael Ovenden csillagásznak, a Brit Columbia Egyetem professzorának a Naprendszer számítógép-modelljével kapcsolatos munkáját. Eszerint a belső Naprendszer pályái akkor váltak stabillá, amikor még egy nagy bolygó, mintegy 90-szer nagyobb tömegű a Földnél, keringett a Mars és a Jupiter közötti pályán. Ma már csak a földtömeg ezredrészének megfelelő anyag található az aszteroid-övben, ami arra vall, hogy a robbanásnak nagy energiájúnak és nagyon hevesnek kellett lennie. Az egykori bolygó tömegét nagyrészt „elszippantotta” a Nap vagy a Jupiter, esetleg kivetődött a Naprendszerből. Csupán kétfajta pályán maradt meg a bolygó töredék anyaga a Naprendszerben, a kisbolygók pályáján és azoknak az üstökösöknek a pályáján, amelyek ötmillió év alatt nem tesznek meg egy fordulatnál többet a Nap körül. Milyen bizonyítékok lehetnek az ősi bolygó széttörése mellett? A törmelék egy része megtalálható a bolygók körüli pályákon is. A Phobos például, a Mars kisbolygószerű holdja, amely instabil pályán kering és amelyre a Mars-légkörben való pusztulás vár, jó példája lehet a nemrégiben befogott holdnak. Az üstökösök és a meteorok is ilyen maradványok. Végül bolygó-törmelékek lehetnek a tektitek is, ezek a Föld különböző térségeiben talált üveges testek, amelyek feltehetően meteorit-eredetűek. Van Flandern véleménye szerint a bolygórobbanásnak drámaibb következményei is lehettek. A felrobbant bolygóból kijutott vízpára a néhány millió évvel ezelőtt kezdődött jégkorszakok sorozatát indíthatta el a Földön. A Jupiter nagy vörös foltja is összefügghet ezzel a kataklizmával: egy nagyobb tömeg, feltehetően a felrobbant bolygó holdja csapódhatott be itt. Az amerikai csillagász nem magyarázza meg, hogy miként mehetett végbe a heves esemény, de utal rá, hogy talán kapcsolatban lehetett a Nap ideiglenes felragyogásával. És a más csillagok körül fellángoló novák sem fellángoló csillagok esetleg, hanem felragyogó bolygók. A Himalája keletkezése Tibet északi részén, a Quantang-felföldön a földtörténeti ókorból, a permitől származó, mintegy 225 millió évesre becsült növénykövületre bukkantak a paleobotanikusok. Az ősi növénykövületeket őrző rétegek felett különböző állatkövületeket, közöttük kagylók kövületeit őrző rétegeket találtak. Ebből arra következtetnek, hogy ez a vidék váltakozva tenger és szárazföld volt: a karbonban tenger, a permben szárazföld, a triászban ismét tenger, hogy azután már szárazföld maradjon. Még érdekesebb, hogy Tibet déli részén olyan lények kövületeit találták meg, amelyek 200 millió évvel ezelőtt a déli félgömbön, Dél-Afrikában és Ausztráliában fordultak elő. Minthogy ez a leletterület közvetlenül az észak-tibeti kövülletövezettel határos, közvetlen bizonyítéknak tekinthető, hogy az eurázsiai lemez az Indiai-óceán lemezével ütközött össze, és ennek a gigantikus földtani folyamatnak az eredményeként emelkedett a magasba a Himalája. KÁROMKODÁS NÉPE VAGYUNK-E ? Erősen mellbeütött a könyvismertetés, amit sokmillió példányban megjelenő amerikai heti folyóiratban olvastam. A folyóirat és a könyv címét azért nem írom ide, hogy ne kelljen tőlük engedélyt kérnem az idézetekhez. Az író sok éven át tanulmányozta a népek káromkodásait, átkozódásait és szidalmait. Kétszáz nyelven tud káromkodni. Az erről a tárgyról szóló könyvében leírja azt a megállapítását, hogy a káromkodás világ olimpiájzán a jiddis magas fokozatot kapna, de a magyar minden nehézség nélkül elnyerné az istenkáromlás fődíját. Említ más népeket is, akik elég cifrán tudnak káromkodni, és megállapítja, hogy a katolikus országok kitűnnek az istenkáromlásban. Az amerikaiakról azt írja, hogy általában nagyon gyenge káromkodók, bár a déli államok valamivel „jobbak” ebben. De a magyar az első díjat viszi el, szerinte, az istenkáromlásban. Vagyis, az istenkáromlás népe. Ez az állítás az, ami erősen mellbeütött. Visszaemlékeztem gyermekkoromra, amikor a nagyobb fiúktól gyors, éles ésszel úgy megtanultam a káromkodást, hogy a nem ismételt szavak sorát csak több lélegzetvétellel lehetett elmondanom. Aztán viszszaemlékeztem gondolkozó fiatalember koromra, mikor a gyermek tévedését kiküszöbölve figyeltem különböző vidékeken a magyar társadalmat, és megdöbbentett a rengeteg istenkáromlás és káromkodás, amit hallanom kellett. Mégis nem gondoltam, hogy az ezt a tárgyat világszerte tanulmányozó kutatónak arra a következtetésre kell jutnia, hogy mi vagyunk a fő istenkáromlók. Eszembe jutott két másik adat, amit a világstatisztika éveken át számontartott, és ami szerint Magyarország első volt az összes népek között, legalábbis egy ideig, az öngyilkosságban és a magzatelhajtásban, kétféle embergyilkolásban. Mi az összefüggés az istenkáromlásban és az embergyilkolásban való ilyen elsőség között ? Csak említem, hogy amikor Júdás árulásával megtagadta az Isten Fiát, nemsokára öngyilkosságot követett el. Szeretjük egyeseknek azt az állítását, hogy számarányunk szerint elsők vagyunk a kulturális teljesítményekben. Igazán ? De az istenkáromlásban, azt mondják, tényleg elsők vagyunk. Akik más népeket is ismerünk, tudjuk, mert hallottuk, hogy azok is tudnak alaposan káromkodni. Azt is tudjuk, hogy ez a bűn akkor is bűn, ha csak enyhe formában és nem nagyon „választékosan” jelenik meg. De minket semmi sem ment fel az alól az ítélet alól, hogy istenkáromlás népe vagyunk. Aki ebben kételkedik, kezdjen figyelni saját indulatos perceire és más magyarok beszédére. Van-e lehetőség arra, hogy a káromkodás átkától megszabaduljunk egyénileg és mint nép ? Ehez a legalapvetőbb segítség az, hogy a káromkodás népe helyett tudatosan, fegyelmezetten és rendszeresen az imádkozás népévé képezzük magunkat. Isten nevét használjuk az ő akarata szerint, Vele együttműködve, mint szerető, megbocsátó, jó és jóravezető Atyánk nevét. 1958 végén a New York-i magyar rádióadáson elhangzott, és azután a Reformátusok Lapjában közölt igehirdetésen át hívtam mindenkit az „Imádkozó Magyarok Közösségébe”. Kevés jelentkező volt! Pedig sem a mi népünk, sem bármely más nép, sem az egész emberiség jövőjének helyes, jó és áldásos kibontakozásához nincs más út, mint a teremtő és gondviselő Istennel való járás, a Vele megbeszélt és az ő akarata szerint véghezvitt cselekvés, az imádkozó élet. Káromkodás helyett imádkozás ! Mint bárki más, a magyar is lehet az imádság népe, ha egyénileg hozzákezdünk az Istennel való rendszeres beszélgetéshez, és az ilyen imádkozásban mindvégig hűségesen kitartunk. Szigethy Béla A napelemek jövője A napenergia nagyobb mértékű közvetlen hasznosítását sok szakértő az eddigieknél jobb, olcsóbb napelemek kifejlesztésétől reméli. Fényes reményeiket az indokolja, hogy három nap alatt több energia éri a Napból a Földet, mint a fosszilis energiahordozók teljes készlete. Egyesült Államok-beli adatok szerint 1 watt napelem-kapacitásért napjainkban 15 dollárt kell fizetni, ez az öszszeg azonban 1985-re fél dollárra csökken. Új, olcsó gyártási eljárásokat vezetnek majd be, egyebek között tizedmilliméter vastagságú hajlékony szilíciumszalagokat készítenek majd, amelyeket lézerbesugárzással kezelnek. Valószínű, hogy más félvezető elemek előállítási ára is csökken majd és így részben kiszorítják a szilíciumot. Egy másik út a hatásfok növelése. Ez jelenleg 13—15 százalék. A szakértők szerint már a közeljövőre 19 százalékra várható a hatásfok növelése.