Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1979. május (21. évfolyam, 17-20. szám)

1979-05-12 / 18. szám

16. oldal AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1979. május 12. KÖZI HORVÁTH JÓZSEF: Az újarcú Európa-parlament Cikkünk szerzője, Közi Horváth József, a „Magyar Keresztény Demokrata Unió” elnöke. A két há­ború közötti korszakban a katolikus szociális mozgalmak inspiráló vezéregyénisége volt, a pápai szociális enciklikák általa készített magyar kiadásai többmilliós példányban keltek el. 1939—45-ig országgyűlési képviselő volt­. 1945 után Mindszenty bíboros kinevezte a budai Szent Imre kollégium igazgatójává, meg­bízta a „Katolikus Népszövetség” újjászervezésével. Ez lett volna a nyugat-európai kereszténydemokrata pártok magyar megfelelője. Éppen ezért a kommunista rendőrség üldözőbe vette. Menekülése után Nyu­gaton folytatta tevékenységét. Mindszenty és Apor Vilmos győri püspök munkatársa volt odahaza, s idekint könyvet írt mindkét mártír főpapról. Mindszentyről írott életrajza eddig három nyelven jelent meg, többszázezres példányszámban: németül, hollandul, franciául. Közi Horváth József az európai egye­sítés kérdéseinek kiváló szakértője, az első közvetlen Európa-választás jelenségéhez szól hozzá alábbi cikkében. Nyugat-Európa politikai életében egy új, eddig ismeretlen esemény játszódik le. Az Európai Közös­ségbe tömörült kilenc országban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Francia- és Olaszországban, Luxem­burgban, Belgiumban, Hollandiában, Angliában, Ír­országban és Dániában javában folyik az 1979. június 10-ére kitűzött közösségi parlamenti választást meg­előző harc. Az esemény azért új és ismeretlen, mert az immár két évtizedes múltra visszatekintő Európa-parlament tagjait idáig a tagországok parlamentjei küldték ki, lakosságuknak megfelelő arányban. A nemzeti dele­gációk összetétele pedig kisebbített tükörképe volt az otthoni törvényhozás pártbeli összetételének. 1979. június 10-én történik majd először, hogy az „Európa­­képviselő”-ket a 180 millió szavazásra jogosult „Európa-polgár” közvetlenül választja meg. A válasz­tási törvény, mint a múltban, most is pontosan meg­mondja, hogy az egyes tagországok hány mandátumra tarthatnak igényt. A választás módozatainak meg­határozása és végrehajtásának lebonyolítása a nemzeti parlamentek és kormányok hatáskörébe tartozik. A választási harc programatikus megnyilatkozá­saiból a figyelmes hallgató és olvasó meglehetős pon­tosan kihámozhatja, hogy — a rutintémákon kívül — melyek lesznek azok az össz-Európát, sőt az egész világpolitikát is érintő és érdeklő problémák, amelyek ezt a strasburgi új, hipermodern épületbe bevonuló újarcú Európa-parlamentet foglalkoztatni fogják. Ha az előjelek nem csalnak, akkor a német, olasz és a Benelux államokbeli képviselők nemcsak az eddig megvalósult és még mindig csak igen kezdetlegesnek mondható „Európa-egység” mellett fognak kitartani, hanem kísérletet tesznek arra, hogy a politikai egység szükségességét is minden lehető alkalommal szóba hozzák. Velük szemben a franciák és az angolok szigorúan ragaszkodni fognak a „római szerződésiben meg­határozott eddigi keretekhez, amelyek a közösség tevékenységét elsősorban és mindenek felett gazdasági és szociális térre korlátozzák. Remélhető azonban, hogy folytatódni fog az a néhány év óta gyakorolt praxis, hogy a már gazdasági világhatalommá fejlő­dött Európai Közösség esetről-esetre külpolitikai kér­désekben is egységes álláspontot képvisel. A közösség jövőbeli alakulását illetőleg egymástól eltérő felfogáson lévő két fél egyike sem ellenzi a gazdasági szempontból inkább megterhelést, mint hasznot jelentő, de nagy­ politikai és védelmi szem­pontból igen ajánlatos kibővítést a diktatúrából demokráciává átalakult Portugália, Spanyolország és Görögország felvétele által, így valószínű, hogy ennek az első közvetlenül választott Európa-parlamentnek a hivatali ideje alatt a közösség taglétszáma 9-ről 12- re fog emelkedni. Európa politikai egységének a megteremtését a leghangosabban és a legkövetkezetesebben a közösségi államokban működő és Tindemans volt belga minisz-­­ terelnök vezetése alatt „Európai Néppárt” néven szövetségbe tömörült kereszténydemokraták követe­lik. Ezzel a követelésükkel hűek maradtak a második világháború utáni nagy példaképeik, Konrad Ade­­nauer, Robert Schumann és Alcide de Gasperi prog­ramjához, akik azt vallották, hogy ez a Csonka- Európa a két szupervilághatalom, az USA és a Szov­jetunió mellett csak akkor lesz képes újra szerepet játszani, ha országai és népei létrehozzák az Európai Egyesült Államokat. A vasfüggöny mögötti szovjet imperializmus alatt szenvedő közép- és kelet-európai országok és népek szempontjából a legkedvezőbb választási megnyilat­kozásnak a F. J. Strauss bajor miniszterelnök vezetése alatt álló Keresztény Szociális Unió „Erlangeni Mani­­fesztum‘*-a tekinthető. A manifesztum 13. pontja ugyanis határozottan leszögezi, hogy Európa szabad­ságban élő népeinek, amikor a kontinens egységéről beszélnek, nem szabad megfeledkezniük a földrész másik felén rabságban élő nemzetekről. Hogy Strauss miniszterelnök és pártja a mondot­takat komolyan veszi, azt — többek között — azzal is bizonyítja, hogy dr. Habsburg Ottót, a Páneurópa­ Unió elnökét, a vasfüggöny mögötti helyzet kitűnő ismerőjét és a szovjetimpérium csatlóssorsra kénysze­­rített népei szabadsága ügyének fáradhatatlan harco­sát a CSU Európa-listájának egyik első helyén jelölte. Ez az első közvetlen Európa-választás a közösség országaiban élő és ott már állampolgársággal rendel­kező többmilliónyi vasfüggöny mögötti kivándorló­nak és emigránsnak — köztük körülbelül 150 000 magyarnak is — alkalmat és lehetőséget fog adni arra, hogy szavazatával beleszólhasson a kontinens sorsá­nak alakulásába. Mondani is felesleges, hogy a szavazatunkat csak olyan pártokra és jelöltekre adhatjuk, amelyek és akik érzik és vallják, hogy a rab népek szabadsága nélkül Nyugat-Európa jövője is bizonytalan. Üstökös-vallomás egy ősbolygó felrobbanásáról Lehetnek-e az aszteroidák, a kisbolygók, a Mars és a Jupiter pályája között keringő ki­csiny égitestek egy több millió évvel ezelőtt végbement bolygórobbanás maradványai? Erről a lehetőségről írt érdekes cikket T. C. Van Flandern, amerikai csillagász az Icarus című folyóirat egyik legutóbbi számának hasáb­jain. Az az elmélet, hogy az aszteroidák egy felrob­bant bolygó „roncsai”, nem új. Heinrich Ol­­bers, német csillagász fogalmazta meg először 1801-ben, a második kisbolygó, a Pallasz fel­fedezése után. Később J. L. Lagrange, francia matematikus arra a következtetésre jutott, hogy az üstökösök is egy bolygórobbanás „melléktermékei”. Vaji Flandern elemezte a nagyon hosszú perió­­dusú üstökösök pályáit és arra a megállapí­tásra jutott, hogy valamennyi üstökös egyszer­re jött létre a Naprendszerben, valamikor öt­millió évvel ezelőtt. Úgy véli, hogy a hosszú keringési idejű (periódusú) üstökösök bolygó­robbanás töredékei, amelyek nem tettek szert elegendő szökési sebességre és most záporként visszahullanak a Naprendszer belső térségeibe. Amikor először lépnek be a Naprendszerbe, pá­lyájuk még őrzi eredeti jellegét, és nem za­varták meg a bolygók, mint a rövid periódusú üstökösök pályáit. Van Flandern felidézi Michael Ovenden csilla­gásznak, a Brit Columbia Egyetem professzo­rának a Naprendszer számítógép-modelljével kapcsolatos munkáját. Eszerint a belső Nap­rendszer pályái akkor váltak stabillá, amikor még egy nagy bolygó, mintegy 90-szer nagyobb tömegű a Földnél, keringett a Mars és a Ju­piter közötti pályán. Ma már csak a földtömeg ezredrészének megfelelő anyag található az aszteroid-övben, ami arra vall, hogy a robba­násnak nagy energiájúnak és nagyon hevesnek kellett lennie. Az egykori bolygó tömegét nagy­részt „elszippantotta” a Nap vagy a Jupiter, esetleg kivetődött a Naprendszerből. Csupán kétfajta pályán maradt meg a bolygó töredék anyaga a Naprendszerben, a kisbolygók pályá­ján és azoknak az üstökösöknek a pályáján, amelyek ötmillió év alatt nem tesznek meg egy fordulatnál többet a Nap körül. Milyen bizonyítékok lehetnek az ősi bolygó széttörése mellett? A törmelék egy része megtalálható a bolygók körüli pályákon is. A Phobos például, a Mars kisbolygószerű holdja, amely instabil pályán kering és amelyre a Mars-légkörben való pusz­tulás vár, jó példája lehet a nemrégiben befo­gott holdnak. Az üstökösök és a meteorok is ilyen maradványok. Végül bolygó-törmelékek lehetnek a tektitek is, ezek a Föld különböző térségeiben talált üveges testek, amelyek fel­tehetően meteorit-eredetűek. Van Flandern véleménye szerint a bolygórob­banásnak drámaibb következményei is lehet­tek. A felrobbant bolygóból kijutott vízpára a néhány millió évvel ezelőtt kezdődött jég­korszakok sorozatát indíthatta el a Földön. A Jupiter nagy vörös foltja is összefügghet ezzel a kataklizmával: egy nagyobb tömeg, feltehe­tően a felrobbant bolygó holdja csapódhatott be itt. Az amerikai csillagász nem magyarázza meg, hogy miként mehetett végbe a heves esemény, de utal rá, hogy talán kapcsolatban lehetett a Nap ideiglenes felragyogásával. És a más csillagok körül fellángoló novák sem fellángoló csillagok esetleg, hanem felragyogó bolygók. A Himalája keletkezése Tibet északi részén, a Quantang-felföldön a földtörténeti ókorból, a permitől származó, min­tegy 225 millió évesre becsült növénykövület­re bukkantak a paleo­­botanikusok. Az ősi nö­­vénykövületeket őrző ré­tegek felett különböző álla­t­kövületeket, közöt­tük kagylók kövületeit őrző rétegeket találtak. Ebből arra következtet­nek, hogy ez a vidék váltakozva tenger és szá­razföld volt: a karbon­ban tenger, a permben szárazföld, a triászban ismét tenger, hogy az­után már szárazföld ma­radjon. Még érdekesebb, hogy Tibet déli részén olyan lények kövületeit találták meg, amelyek 200 millió évvel ezelőtt a déli félgömbön, D­él-Af­­­rikában és Ausztráliá­ban fordultak elő. Mint­hogy ez a leletterület közvetlenül az észak-ti­beti kövülletövezettel ha­táros, közvetlen bizo­nyítéknak tekinthető, hogy az eurázsiai lemez az Indiai-óceán leme­zével ütközött össze, és ennek a gigantikus föld­tani folyamatnak az eredményeként emelke­dett a magasba a Hi­malája. KÁROMKODÁS NÉPE VAGYUNK-E ? Erősen mellbeütött a könyvismertetés, amit sok­millió példányban megjelenő amerikai heti folyóirat­ban olvastam. A folyóirat és a könyv címét azért nem írom ide, hogy ne kelljen tőlük engedélyt kérnem az idézetekhez. Az író sok éven át tanulmányozta a népek károm­kodásait, átkozódásait és szidalmait. Kétszáz nyelven tud káromkodni. Az erről a tárgyról szóló könyvében leírja azt a megállapítását, hogy a káromkodás világ olimpiájzán a jiddis magas fokozatot kapna, de a ma­gyar minden nehézség nélkül elnyerné az istenkárom­lás fődíját. Említ más népeket is, akik elég cifrán tud­nak káromkodni, és megállapítja, hogy a katolikus or­szágok kitűnnek az istenkáromlásban. Az amerikaiak­ról azt írja, hogy általában nagyon gyenge káromkodók, bár a déli államok valamivel „jobbak” ebben. De a magyar az első díjat viszi el, szerinte, az istenkáromlásban. Vagyis, az istenkáromlás népe. Ez az állítás az, ami erősen mellbeütött. Visszaemlékeztem gyermekkoromra, amikor a na­gyobb fiúktól gyors, éles ésszel úgy megtanultam a káromkodást, hogy a nem ismételt szavak sorát csak több lélegzetvétellel lehetett elmondanom. Aztán visz­­szaem­lékeztem gondolkozó fiatalember koromra, mikor a gyermek tévedését kiküszöbölve figyeltem különbö­ző vidékeken a magyar társadalmat, és megdöbbentett a rengeteg istenkáromlás és káromkodás, amit halla­nom kellett. Mégis nem gondoltam, hogy az ezt a tárgyat vi­lágszerte tanulmányozó kutatónak arra a következte­tésre kell jutnia, hogy mi vagyunk a fő istenkáromlók. Eszembe jutott két másik adat, amit a világsta­tisztika éveken át számontartott, és ami szerint Ma­gyarország első volt az összes népek között, legalábbis egy ideig, az öngyilkosságban és a magzatelhajtásban, kétféle embergyilkolásban. Mi az összefüggés az isten­­káromlásban és az embergyilkolásban való ilyen első­ség között ? Csak említem, hogy amikor Júdás árulásá­val megtagadta az Isten Fiát, nemsokára öngyilkossá­­got követett el. Szeretjük egyeseknek azt az állítását, hogy szám­arányunk szerint elsők vagyunk a kulturális teljesít­ményekben. Igazán ? De az istenkáromlásban, azt mondják, tényleg elsők vagyunk. Akik más népeket is ismerünk, tudjuk, mert hal­lottuk, hogy azok is tudnak alaposan káromkodni. Azt is tudjuk, hogy ez a bűn akkor is bűn, ha csak enyhe formában és nem nagyon „választékosan” jelenik meg. De minket semmi sem ment fel az alól az ítélet alól, hogy istenkáromlás népe vagyunk. Aki ebben kételkedik, kezdjen figyelni saját indulatos perceire és más magyarok beszédére. Van-e lehetőség arra, hogy a káromkodás átkától megszabaduljunk egyénileg és mint nép ? Ehez a legalapvetőbb segítség az, hogy a károm­kodás népe helyett tudatosan, fegyelmezetten és rend­szeresen az imádkozás népévé képezzük magunkat. Is­ten nevét használjuk az ő akarata szerint, Vele együtt­működve, mint szerető, megbocsátó, jó és jóravezető Atyánk nevét. 1958 végén a New York-i magyar rádióadáson el­hangzott, és azután a Reformátusok Lapjában közölt igehirdetésen át hívtam mindenkit az „Imádkozó Ma­gyarok Közösségébe”. Kevés jelentkező volt! Pedig sem a mi népünk, sem bármely más nép, sem az egész emberiség jövőjének helyes, jó és áldásos kibon­takozásához nincs más út, mint a teremtő és gondvi­selő Istennel való járás, a Vele megbeszélt és az ő akarata szerint véghezvitt cselekvés, az imádkozó élet. Káromkodás helyett imádkozás ! Mint bárki más, a magyar is lehet az imádság népe, ha egyénileg hozzákezdünk az Istennel való rend­szeres beszélgetéshez, és az ilyen imádkozásban mind­végig hűségesen kitartunk. Szigethy Béla ­ A napelemek jövője A napenergia nagyobb mértékű közvetlen hasz­nosítását sok szakértő az eddigieknél jobb, ol­csóbb napelemek ki­­fejlesztésétől reméli. Fényes reményeiket az indokolja, hogy három nap alatt több energia éri a Napból a Földet, mint a fosszilis energia­­hordozók teljes készlete. Egyesült Államok-beli adatok szerint 1 watt napelem-kapacitásért napjainkban 15 dollárt kell fizetni, ez az ösz­­szeg azonban 1985-re fél dollárra csökken. Új, ol­csó gyártási eljárásokat vezetnek majd be, egyebek között tized­­milliméter vastagságú hajlékony szilíciumsza­­lagokat készítenek majd, amelyeket lézerbesugár­­zással kezelnek. Való­színű, hogy más félve­zető elemek előállítási ára is csökken majd és így részben kiszorítják a szilíciumot. Egy másik út a hatásfok növelése. Ez jelenleg 13—15 száza­lék. A szakértők sze­rint már a közeljövőre 19 százalékra várható a hatásfok növelése.

Next