Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1981. március (23. évfolyam, 9-12. szám)

1981-03-14 / 10. szám

1981. március 14. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 11.oldal Március 15.1848-ban E visszaemlékezés széntje Hamary Dániel íra és író, huszonkét éves Úréként vett részt az IMI. méretre IS-i események elfrisszítésében és vég­hezvitelében, majd beállt honvédnek és IMI-ben mint hadnagy harcolt Komárom védelmében. Az Itt kötött cikk IISS hsa jelent meg a Hazánkban. Érdekessége, hogy Nyári Albert évtizedekkel ko­rábbi könyvével vitázva, az egykori történelmi események ma is elevenen ható leírását adja. N­yári Albert azt írja, hogy „az Ellenzéki Kör március 14-én délutánra nagy közgyűlést hirdetett, melyben részt venni az ifjúság is fel­­szólíttaték. A gyűlés elkezdődök, ezrek környez­ték az Ellenzéki kört.. Nem környezték ezrek, a tanuló ifjúság egy ré­sze, s az utcán járó-kelő vásáros közönség áll­dogált egy keveset, ezután elhaladt, közönyös lévén az egész dolog iránt most még. Majd így ír tovább:­­ e gyűlésen kell vala a petitiót elhatározni. Az ifjúság érzelmeit Vas­vári Pál tolmácsolta egy hatalmas rögtönzött beszédben”. A való az, hogy Klauzál Gábor velőtrázó, szívet szorító gyönyörű szónoklatban adta elő az ak­kori politikai helyzetet, azután Nyári Pál be­szélt, majd Irinyi József olvasta fel a 12 pontot ezen címmel: „Mit kíván a magyar nemzet?” s az „Ellenzéki kör” óvatos és higgadt szónokai meggyőzték a jelenvoltak egy részét, hogy leg­helyesebb lesz kérelmezni. Erre a heves ifjak rajongtak, ellentmondtak, s különösen Petőfi, Jókai, Vasvári elkiálták: nem kell táblabíró po­litika, ne halogassuk a dolgot, tegyünk, s az if­júságot a Pilvax kávéházba hívták. Oda is mentünk egész lelkesedéssel és rajongással, s itt lett áradata a beszédnek, különösen, midőn tu­domásunkra jutott, hogy a bécsi híres kancellár Metternich megbukott! ... Midőn az „Ellenzéki kör”-ből a gyűlés után átmentünk (mintegy 6 óra tájt este) a Pilvax kávéházba, mely telve zajongó, nyugtalankodó egyetemi hallgatókkal és másokkal, a kávéház egyik oszlopán papiros darabra ezt láttuk írva: „Metternich a félszázados agg róka megbu­kott” ... A „közvélemény asztala” körül letelepedtek, részint állva maradtak: Petőfi, Jókai, Bu­­lyovszky, Vasvári, Sükei, Oroszhegyi, Hamary, Telepy György, Bozzay Pál, Sebő Antal, Szath­­máry Pál, Gaál Ernő, és egyéb jeles ifjak, ki­ket ez alkalommal még nem ismertek. Itt, ez A MAGYAROKHOZ Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyomorult hazádon? Nyolc századoknak vérzivatarja közt Rongó Budának tornyai állanak. Ámbár ezerszer vak tüzedbert Véreidet, magadat tiportad. Elszórja, hidd el, mostani veszni­ tért Erkölcsöd: undok viperafajzatok Dúlják fel a várt, mely sok ádáz Ostromokat mosolyogva nézett. Nem ronthatott el tégedet egykoron A vad tatár kán xerxesi tábora, S világot átszomló töröknek Napkeletet leverő hatalma; Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő Századja s titkos gyilkosaid keze; A szent rokonvérben fürösztő, Visszavonás tüze közt megálltál; asztal körül ülők és állók határozottan nyilvá­nították, hogy az „Ellenzéki kör” elodázó hatá­rozatát, illetve a petitiót, Metternich lemondása után nem tartják helyesnek; a 12 pontot hol­nap, azaz a következő március hó 15-én város­szerte proclamálni kell. Petőfi, Jókai, Vasvári, Sütkei s többen maguk részéről határozott nyílt­sággal kimondták, hogy ők készek a proclamá­­lásra — mi is — szóltak számosan .— elme­gyünk ott leszünk! Némelyek azonban óvatos­kodni is kezdtek és fölemlíték, hogy hátha a budai városparancsnok Lederer, ágyúival közbe talál szólani a proclamálásnak és a Károly ka­szárnya vitézei pedig bekerítenék a 12 pont hirdetőit: mi lenne akkor? — Mi lenne akkor? — ismétli Petőfi, Jókai és többen a kérdést pirító gúnnyal —, hát meg­­küzdünk velük! A lelkesek és a veszélyre nem gondolók mind-mind ezt hangoztatták, a gyá­vák maradjanak! — szóltak közbe. A kétkedő­Mert régi erkölcs, spártai férfikar- küzdött, s vezérelt fergetegid között. Birkózva győztél, s Herkulesként Ércbuzogány rezegett kezedben. Most lassú méreg, lassú hálát emészt Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki Szélvész le nem dönt, benne­ termő Férgek erős erős gyökerit megőrlik, S egy gyenge széltől földre téríttetik! így minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely, ha megvész, Róma ledül, s rabigába görbéd. Mi a magyar most? — Rut szibarita vár. Letépte fényes nemzeti bélyegét, S hazája feldúlt védfalából Rak palotát heverőhelyének. Elődeinknek bajnoki köntösét S nyelvét megunván, rut idegent cserélt, A nemzet őrlelkét tapodja, Gyermeki báb puha szive tárgya­­ket, a veszélytől félőket, részint gúnyosan kine­vették. A pro és contra megbeszélések után azt a határozatot mondta ki Petőfi: „Holnap L­ órakor, itt a kávéházban a­­közvéle­mény asztalai körül gyülekezünk mindnyájan, s innen indulunk tömegesen először a jogi egye­temhez, azután az orvosihoz megyünk — én az éjjel egy alkalomszerű költeményt írok s azt el­szavalom — ez volt a Talpra magyart — a 12 pontot pedig Jókai olvasandja fel és azután a körülmények szerint irányitandjuk további el­járásunkat”. Ez volt az este, március hó 14-én, a Pilvax kávéház „közvélemény asztala” mellett a megállapodás. „Mindnyájan eljövünk!” harsant fel a tömeg, s holnap nyolc órakor indulunk a proclamálásra.. Ezután, esti nyolc óra lehetett, a szóvivők, mind eltávoztak s utánuk az ifjúság nagy része is, én Vasvári barátommal távoztam el, ki bizonyos tartózkodását nyilvánítá nekem bizalmasan, én is kifejeztem aggodalmamat a balsikerre néz­ve, de ígéretemnek, elhatározásomnak, hogy holnap, azaz március hó 15-én reggeli 8 órakor a proclamálásra megjelenek, rendületlenül hí­ve maradtam. Esküvésről — mint Nyári Albert írja — akkor szó sem volt és oly dictiókról és lángoló szó­noklatokról, melyekről említést tesz, valamint az asztalra ugrálásról, ajtó becsukásról, gyilok előrántásról, ez alkalommal nem tudok, mert mind­ez akkor nem történt. A zaj, lelkesedés, rajongás mellett, tartózkodás, óvatoskodás, aggodalom, balsejtelem volt szí­veinkben, hogy is ne lett volna? ... ... Az „Ellenzéki kör”-ben tartott s a Pilvax kávéházban a lelkes ifjúság által folytatott gyű­lés határozatai, melyek városszerte hirtelen el­terjedtek, megrajongtatták az éjfél óráján is jó­val túl a többi kávéházak és vendéglőkben idé­zőket, a vásáros közönséget és az otthon volt lakosok nagy részét is.. uu n­inniji u ....... ó, más magyar kar mennyköve villogott Attila véres harcai között, midőn A félvilággal szembeszállott Nemzetekkel tapadó haragja. Más néppel öntött bajnoki vért hazánk Szerzője, Árpád, a Duna partjain. Ó, más magyarral verte vissza Nagy Hunyadink Mahomet hatalmát! De jaj, csak így jár minden az ég alatt! Forgó viszontagság járma alatt nyögünk, Tündér szerencsénk kénye hány-vet. Játszva emel, s mosolyogva ver le. Felforgat a nagy századok érckeze Mindent: ledült már a nemes Ilion, A büszke Karthágó hatalma, Róma s erős Babilon leomlott. A Pilvax 1848-ban BERZSENYI DÁNIEL: A Nemzeti Múzeum előtt

Next