Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1981. június (23. évfolyam, 22-25. szám)

1981-06-06 / 22. szám

24 oldal .... . . ARA: USA 60 cent amerikai-kanadai * Magyar Élet cu­merican­* Canadian­cHtunganan­cLife AMERICA’S LARGEST WEEKLY IN THE HUNGÁRIÁN LANGUAGE . - . . TORONTO * MONTREAL ___ Vol.23.No.22.XXIII.évf.22.szám. NEW YORK* CHICAGO*LOS ANGELES*CLEVELAND ★ DETROIT * FLORIDA June 6 , 1981 ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ MIÉRT VOLT SCHMIDT WASHINGTONBAN ? Fellendült az USA ipari termelése SZENÁTUS VÉDI AZ ÖREGEKET Több sört iszunk, mint tejet MIÉRT JÁRT SCHMIDT KANCELLÁR WASHINGTONBAN? A szocialista Francois Mitterand elnökké választása lényeges változást jelent Nyugat- Európa politikai életében. A hét évre megválasztott Mitterand tudja, hogy a francia Kommunista Párt képviselőinek szavazatai nélkül nem tudja megvalósítani szocialista programját. Viszont azt is tudja, hogy milyen veszélyt jelent számára a moszkvai vonalat követő francia Kommunista Párt támogatása. A francia munkástömegek kiábrándultak a szovjet­­ kommunista ideológiából. Ez az oka annak, hogy a francia Kommunista Párt, amely nemrégiben még hatalomra jutásról álmodozott, a most megtartott választásokon a szavazatoknak csak a 15 százalékát kapta. A politikai bölcsesség azt diktálja, hogy Mitterand ne fogadjon be kommunistát a kabinetjébe. A francia kommunisták, legalábbis egyenlőre, erre nem is törekszenek. A kommunista képviselők szavazatai által, befolyásuk a kormány politikájára mindenképpen érvényesülni fog. Ez azt jelenti, hogy számolni kell a francia politika bizonyos mérvű baloldali eltolódásával. Éppen ez a várható eltolódás az, ami Schmidt kancellárt arra késztette, hogy Reagan elnökkel sürgősen megbeszélje az új helyzetet. Eddig Schmidt kancellár és Valery Giscard közötti jó viszony és teljes egyetértés volt a nyugat-európai politika tengelye. Mitterand hivatalba lépésével ez a tengely megszűnt. Nemcsak Franciaországban, de egész Nyugat-Európában és Japánban is egyre világosabb jelei mutatkoznak annak a félelemnek, amelyet az atomfegyverek rohamos fejlődése és bevetésük lehetősége ébreszt a tömegben. A NATO államok külügyminiszterei nemrégiben elfogadták ugyan Reagan elnök és Weinberger hadügyminiszter javaslatát, amely szerint 1983-tól kezdve 572 Pershing II típusú középtávú atomrakétát (missile) fognak elhelyezni Nyugat-Európában, ugyanakkor azonban sürgették, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió között mielőbb induljanak meg az atomfegyverek korlátozására vonatkozó tárgyalások. Világos, hogy abban reménykednek, miszerint a tárgyalások még 1983 előtt eredményre vezetne és az új atomfegyverek elhelyezésére nem kerül sor Nyugat-Európában. Schmidt kancellár, bár ezt tagadja, elsősorban azért járt Washintonban, hogy az atomfegyverek korlátozására vonatkozó tárgyalások időpontját egy hónappal előbbre helyezze. Reagan elnök nem változtatott eredeti álláspontján és a tárgyalások megkezdésére csak novemberben kerül sor. Reagan elnök a SALT (hosszútávú stratégiai atomfegyverekre vonatkozó) tárgyalások megkezdéséről addig hallani sem akar, amíg az US fegyverkezés el nem éri a szovjet fegyverkezés színvonalát. Schmidt kancellárnak­­természetesen sok más problémája is van. Többek között az, hogy kancellári megbízatása az utóbbi időben erősen megrendült. Egyrészt a saját pártja baloldali szárnyának hetente politikára irányuló törekvései miatt, másrészt a koalíciós társ, a Freie Demokratische Partei, elégedetlensége miatt, amely csúcspontját akkor érte el, amikor Schmidt kancellár lemondta a Szaud-Arábiának megígért német tankok szállítását. Schmidt kancellárnak több más gondja is van. A nemrégiben megtartott berlini választások azt mutatják, hogy pártjának, a Szociáldemokrata Pártnak, uralma hanyatlóban van. NEM HALÁLOS BETEG AZ US IPARI TERMELÉS Szakértők és a kormány előrejelentéseit megcáfolva, az US ipari termelés biztató életjelt adott magáról az év első negyedévében: a termelés 8,4 százalékkal emelkedett! Annál is meglepőbb eredmény ez, mert közgazdászok és politikusok úgy könyvelték el az 1981-es évet, mint a súlyos gazdasági betegség idejét. A megjavult termelési ütem természetesen a vállalatok nagyobb hasznát is maga után vonta. Gazdasági miniszterünk, Malcolm Baldridge, nem bízik a tartós javulásban. Azt mondja, hogy az év második és következő negyedéveiben a termelés vissza fog esni. Véleményét arra alapítja, hogy az emelkedő kamatláb fékezni fogja az újabb vállalkozásokat és a fogyasztók vásárlási kedvét. Az első negyedév 8,4 százalékos emelkedése tekintetbe veszi az infláció emelkedését is. Ha ezt a tényezőt kihagyjuk, akkor a termelés emelkedése az évi 19,3 százalékos ütemnek felelne meg. A bankokat és a hitelszövetkezeteket kihagyva a számításból, az iparvállalatok haszna átlagosan 16,6 százalékkal emelkedett, ami mindenképpen szokatlannak nevezhető. Az autógyáraknál, a petróleum és bizonyos fémipari vállalatoknál a haszon jóval az átlagon alul maradt. A hitelszövetkezetek általában nagy veszteségekkel zártak le az év első negyedének mérlegeit. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy az Egyesült Államok gyáripara korántsem haldoklik. A gazdasági élet törvényei nem sokat törődnek a szakemberek és politikusok előrejelentéseivel. Orsi f O H-M C O co H* pl CD cno • cn . N Mtr1 P» HH' rt • 3 tf O 3 0)0 Pi O (-■ ^ 0)3 M -r>< t-CD (D <_i. • • <£> 00 H «t—1 ro • Ca>H •

Next