Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1981. július (23. évfolyam, 26-29. szám)
1981-07-18 / 28. szám
4. oldal. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1981. július 18. A teheráni halottak Az iráni Iszlám Köztársasági Párt székházának szemétkosarában felrobbant bomba a párt — és az ország — ott összegyűlt kilencven vezetője közül megölt hetvennégyet és szétvetette az épületet. Hogy a detonáció miként hat a politikai porond történéseire, azt a jövő dönti, el, de a merénylet időpontja önmagában is sokat elárul a lehetséges motívumokról. Pergessük le az előzmények filmjét. „Menesztettem őt” — ezt jelentette ki Qumban Ruhollah Khomeini ajatollah, amikor megkapta a hivatalos jelentést a medzslisz, a parlament határozatáról. A jelen volt képviselők 93 százaléka „politikailag alkalmatlannak” minősítette Abolhasszan Baniszadr elnököt hivatala betöltésére. A döntéssel az iráni hatalmi harcban új fejezet kezdődött. A menesztésre pontosan tizenhét hónappal azután került sor, hogy Baniszadrt valóságos földcsuszamlással, 75 százalékkal választották köztársasági elnökké. Nem egészen másfél évvel diadala után tartózkodási helye ismeretlen, tömegek követelik a halálát az utcán, és Ardebili, az Iráni Köztársaság legfőbb ügyésze szinte a parlament döntésével egyidőben parancsot adott a „volt államfő” letartóztatására. A harc már régebben folyik, de az államfő számára baljós jelek június első napjaiban váltak komoly fenyegetéssé. Először az elnök „gazdasági jobbkezét”, Ali Reza Nobarit, a Központi Bank igazgatóját váltották le. Utána — ugyancsak Khomeini jóváhagyásával — betiltották Baniszadr lapját, az utóbbi időben az egyetlen olyan sajtóorgánumot, amely a gyengülő hatalmú államfő immár egyetlen és utolsó szócsövének számított. (Irán 2500 éves történetének első, valóban szabadon, választott köztársasági elnökének sajátos groteszk helyzetére jellemző, hogy ebben a lapban Baniszadrnak „Az elnök naplója” címmel rendszeres rovata jelent meg. Ebben a fronton levő államfő jól érzékeltette afeletti keserűségét, hogy a fővárosban maradt, növekvő hatalmú ellenségei hogy szívják el körülötte a levegőt, hogy teszik lehetetlenné közjogi funkciójának betöltését.) Amikor június 10-én a nagy hírügynökségek világgá repítették a hírt, hogy Khomeini leváltotta hadseregparancsnoki tisztségéből Baniszadrt, Iránban is, külföldön is mindenki tudta, hogy a 48 éves államfő sorsa megpecsételődött. Tudta ezt maga Baniszadr is, hiszen ő, aki a hír vételekor elméletben még Irán államfője volt, azonnal megértette, hogy immár nemcsak politikai, hanem fizikai léte is veszélyben van. Tartózkodási helye azóta ismeretlen. Az elnök menesztése az úgynevezett iszlám fundamentalisták nagy győzelme. Baniszadr eltüntetésével Iránban megszűnt az utolsó olyan politikai bázis is, amely körül kikristályosodhatna a főpapi csoport valóban veszélyes , és lehetőségként természetesen továbbra is létező — ellenzéke. Az ajatollah fia Jean-Paul Sartre, a világhírű francia író és filozófus nem sokkal halála előtt baráti körben elmondta: vagy másfél évtizede megismerkedett egy „rokonszenves iráni fiatalemberrel”, aki nem kis meglepetésére akkor azt mondta neki, ha megdöntik a sah uralmát, „alighanem ő lesz az Iráni Köztársaság első elnöke”. A fiatalember Baniszadr volt. Abolhasszan Baniszadr 1933. március 23-án az ország nyugati részén levő Hamadan városban született. Vallásos nevelésben részesült, már csak azért is, mert édesapja ajatollah volt. A tehetséges diák a teheráni egyetem közgazdasági szakának hallgatója lett. Számos diáktársával együtt így csatlakozott a sahellenes, erősen iszlám színezetű illegális mozgalomhoz. Sem akkor, sem azután nem lépett be egyetlen politikai pártba sem, és ez kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy amikor a hírhedt SAVAK, a sah titkosrendőrsége 1953 és 1963 között kétszer is letartóztatta, mindkét esetben néhány hónapos börtönbüntetéssel sikerült megúsznia a veszélyes politikai kalandot. Még a második kaland évében, 1963-ban a titkosrendőrök rajtaütöttek egy olyan gyülekezőhelyen, ahol Baniszadr is jelen volt. Rövid tűzharc következett, amelynek során a fiatalember könnyebben megsebesült. Ekkor megértette, hogy nem maradhat tovább Iránban, és Franciaországban telepedett le. A párizsi Sorbonne-on Baniszadr megcsillogtathatta nem akár milyen képességeit: kitüntetéssel nyerte el közgazdasági diplomáját, és egyetemi tanárként a Sorbonne-on maradt. Oktatómunkája az idejének és kapacitásának csak egy részét kötötte le. Könyvek és tanulmányok egész sorában fejtette ki elképzeléseit arról, milyen gazdasági és politikai alapokon kellene felépíteni a sah bukása után az új Iránt. Munkái francia nyelven rendre megjelentek. Baniszadr ekkor már szoros kapcsolatot létesített édesapja ajatollah társával, az iraki emigrációban élő Khomeinivel, és amikor a sah főpapi ellenzékének vezére 1978-ban a Bagdad és Teherán közötti kapcsolatok akkori alakulása nyomán kénytelen volt elhagyni Irakot, Khomeini egy ideig Baniszadr vendégeként élt Franciaországban. Itt szövődtek azok az emberi és politikai kapcsolatok az idős ajatollah és a fiatal közgazdász között, amelyek a legutóbbi időig nagymértékben befolyásolták Baniszadr sorsát. Az új Irán politikai porondján a bukott államfőn kívül két, hozzá sok tekintetben hasonló, vallásos muzulmán, de polgári családból származó és a Nyugathoz bizonyos szálakkal kötődő politikus tűnt fel. Szadek Ghotbzadeh és Ibrahim Yazdi — szinte jelképnek tekinthető, hogy most már mindhárman a homályba hátráltak a diadalmaskodó főpapi szárny sorozatos támadásai nyomár. Az első pillanattól kezdve világos volt, hogy az államfő köré csoportosult — és a nemzeti burzsoázia, az Iránban oly fontos bazár által támogatott — „mérsékeltek” és a főpapi vonal hívei között a végső leszámolás csak idő kérdése lehet. Sokáig úgy tűnt, Khomeininek ez a hatalmi feszültség nincs ellenére; a Qumban, a szent városban székelő ajatollah joggal érezhette úgy, hogy ebben a vetélkedésben ő és kizárólag ő a mérleg nyelve, amely a szükséges pillanatban erre vagy arra billentheti e mérleg serpenyőjét Stratégiai holtpont A túszügy rendezése után úgy tűnt, hogy az államfő olyan hatalmi bázist építhet ki magának, amely lehetővé teszi számára a főpapi szárny által birtokolt kulcspozíciók fokozatos visszaszerzését. Ám ez csak látszat volt. Nem utolsósorban azért, mert a háborúban megmerevedtek a frontok és egyik fél sem tudott elmozdulni a stratégiai holtpontról, a főpapi szárny gyorsan magához térhetett, és érvényesíthette hatalmi pozícióit. A főpapi szárny helyzete mind a kabinetben, mind a parlamentben erősebb volt, mint az ellenfélé. Ezt Baniszadr is tudta és aligha véletlen, hogy a legutóbbi hónapokban gyakorlatilag a fronton élt. A maga szempontjából nyilván jól mérte fel a számára megmaradt egyetlen lehetőséget: azt, hogy lehetőleg az irakiak kiszorításával párhuzamosan, de adott esetben enélkül is, a hadsereg segítségével próbálja megváltoztatni a belpolitikai porond erőviszonyainak számára kedvezőtlen alakulását. Ma már világos, hogy nála ügyesebbnek bizonyult ellenfelei éppen ezt a logikus kísérletet voltak képesek kérlelhetetlenül kihasználni ellene: nyilvánvalóan sikerült meggyőzniük Khomeinit, hogy egy Baniszadrral összefonódott hadsereg a háború megszűnésének pillanatában veszélyes és döntő politikai erőként léphet fel a belpolitikai porondon. Ahogy lassan összeállnak a történések mozaikjai, nem tűnik vitásnak, hogy az államfő ellen folytatott eredményes harc forgatókönyvét jórészt egy kimagasló képességű politikai személyiség, a főpapi, szárny igazi vezére, Mohammed Behesti ajatollah írta. Az 52 éves pap-politikus, akinek fekete turbánja azt jelzi, hogy viselője a „próféta leszármazottja”, már régebben az ország két kulcspozíciójának birtokosa: egy személyben a nemzetgyűlést ellenőrző Iszlám Köztársasági Párt vezére, és a Legfelsőbb Bíróság elnöke. A fégy nyelven folyékonyan beszélő ajatollah a sahellenes papi mozgalom jelentős alakja, öt esztendőn át a Német Szövetségi Köztársaságban élő iráni ellenzékiek vezetője volt, hamburgi székhellyel. 1979 elején költözött át Khomeinihez Franciaországba és a legfőbb vezér környezetének két legmarkánsabb figurája, Baniszadr és Behesti között szinte az első pillanattól kezdve megindult a harc. A teheráni robbanás abban a pillanatban következett be, amikor ez a küzdelem Beheszi — és az általa vezetett fundamentalisták — teljesnek tűnő diadalával ért véget. Bár a merényletért egy magát a Nemzeti Egyenlőség Pártjának nevező (teljesen ismeretlen) szervezet vállalta a felelősséget és bár Khomeini a Modzsahedein Khalk nevű, iszlám alapon álló, de baloldali tömörülést vádolta a bűntettel, a világ ma még csak találgathatja az igazi elkövetők kilétét. A „Cui prodest?” (kinek használ) ősi kérdésére sokféle válasz adható. Baniszadr menesztése után az Evin-börtönben (amelynek igazgatója titokzatos gyilkosság áldozata lett) a kivégzések egész sorát hajtották végre és az áldozatok között nemcsak az államfő hívei, hanem baloldaliak is voltak. A bosszú motívumát tehát nem lehet kizárni, de Baniszadr alkatától alighanem idegen az effajta leszámolás (sokkal inkább rávall az a naivnak tetsző üzenet, amelyben közli a győztes iszlám szárnnyal, hogy milyen feltételek mellett lenne hajlandó előjönni rejtekhelyéről). A robbanás után Ugyancsak „cui prodest”-alapon talán az a feltételezés sem zárható ki, hogy az immár maradéktalanul győztes iszlám szárnyon belül állhatott útjában valaki(k)nek a fundamentalisták vitathatatlan vezére, Mohammed Beheszi ajatollah és közvetlen vezérkara. Nehéz figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a bombát az elképzelhető legprimitívebb helyre, a szónoki emelvény közelében álló Az év első öt hónapjában az NSZK kőolajimportja 18,9 százalékkal csökkent 1980 azonos időszakához képest. Az import visszaesése ellenére a nyugatnémetek 20,7 milliárd márkát adtak ki olajért, többet, mint a tavalyi megfelelő időszakban, amikor az olajszámla 18,2 milliárd márka volt. A legtöbb olajat Szaúd-Arábia, Nagy-Britannia és Líbia szállította az NSZK- nak, szemétkosárba végül is csak házon belül helyezhette el valaki. Baniszadr államfői funkcióját az új elnök megválasztásáig egy Hadzsai miniszterelnökből, Rafszandzsani parlamenti elnökből és (a megölt Behesti utódjaként) Ardebili exfőügyészből álló triumvirátus veszi át. A győztes szárny lehetőségeit beárnyékolják a gazdasági helyzetre, a háború kimenetelére és a hadsereg magatartására vonatkozó kérdőjelek. BEHESTI AJATOLLAH A fiatalember Baniszadr volt NEW YORKI ÚTMUTATÓ EGYHÁZI HÍREK Magyar Egyház Független Magyar Szent István Egyház. Református Egyház 414 E.* 82. St.: N.Y. 229 East 82nd Street Tel.: M 1-8500 New York. N.Y. 10028 Tel. (212) 734 8144 Magyar mise: Lelkipásztor, vasárnap d.e. 10 óra Csordás Gábor, esperes Gyóntatás Istentisztelet kedd. péntek este 8-9 vasárnap de. 11 óra. szombaton d.u. 2-6 és Ebéd: este 7-9 vasárnap déli 12 óra.. ...........................n | Alacsony árak Előnyösebb mint a charter Szakszerű ügyintézés | HUNGÁRIA EXPRESS | Egy héttel egy évi tartózkodási időre — minden kötöttség nélkül KLM - Malév kombináció Alacsony szezon $549.- Nyilt szezon $689.- ^ | New Yorkból: minden kedden! Budapestről, minden szerdán! « A hagyományos Hungária - KLM csoportok továbbra is hetenként háromszor indulnak mindkét irányba, jegyek korlátlanul kaphatók New Yorkból alacsony szezonban $524.- Nyári szezonban $657.- Budapestről alacsony szezonban $512.- Nyári szezonban $644.-1 új (one-way) jegy Budapestre $359, Bécsbe $380,azonnali rezervációk — credit kártyát elfogadunk HUNGÁRIA TRAVEL BUREAU 1603 Second Avenue | Tel: 212 - 249-9342 New York, NY. 10028 vagy 249-9363 jp Novotel — Karolina Az Alkotás utca és a Hegyalja út kereszteződésében épülő — a tervek szerint 1982 júniusában elkészülő — új szállodáról előszerződést kötött a francia Novotel-Lieh szállodalánc részvénytársasággal a Pannónia Vendéglátóipari Vállalat. A Pannónia teljesíti a francia szállodalánc előírásait, ennek fejében az új — osztrák kivitelezésben épülő — hotel Novotel-Karolina néven a lánc részeként fog működni. Amerikai autókvóták Japánban az egyes autóexportőrökre lebontva meghatározták az USA-ban idén eladható autók darabszámát — jelentette be a külkereskedelmi és ipari minisztérium, a MITI. A kontingensek kiszámításánál az 1979. és 1980. év szállításait vették alapul. A japán Jomiuri-sinbun című lap szerint a 7 gyártó kontingensei a következők: a Toyota Motor Co. Ltd. 1981-ben 518 ezer autót szállíthat (tavaly 563 ezret exportált az Egyesült Államokba), a Nisszan Motor Co. 456 ezret (500 ezer) a Honda Motor Co. Ltd. 347 ezret (372 ezer), a Tojo Kogyo Co. Ltd. 159 ezret (174 ezer), a Micubisi Heavy Industries Ltd. 114 ezret (125 ezer), a Fudzsi Heavy Industries Ltd. pedig 70 ezret (81 ezer). Az Isuzu Motors Ltd. 1981-ben 17 ezer autót exportálhat az USA-ba, tavaly csak 3 ezret adott el ott. Nyugatnémet olajtakarékosság