Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1983. március (25. évfolyam, 9-12. szám)

1983-03-05 / 9. szám

1983. március 5. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET vonatkozó tervei azonban nemcsak a belpolitikai ellenzék körében váltottak ki heves reakciót, hanem Moszkvában is. A japán külügyminiszter kedden kérette magához a Szovjetunió nagykövetét. Mintegy külügyi tisztviselő később megjegyezte, a pohár kicsordult és ezúttal a külügyminiszter nem tett lakatot a szájára. A japán tiltakozás három szovjet fenyegetés ellen irányult. Andropov pártfőtitkár és Gromiko külügyminiszter két különböző alkalommal beszélt arról, hogy az SS-20-as típusú, jelenleg nyugateurópai célpontokra irányított rakétákat, vagy azok egy részét áttelepítik a Szovjetunió európai részéről Ázsiába. Andropov azt is mondta Hans Jochen Vogel nyugatnémet szociáldemokrata kancellár­jelölt előtt, hogy a Szovjetunió rakétákkal célba veszi Japán új katonai támaszpontjait. A fenyegetés összefüggésben van a Szovjetunió távolkeleti fegyverkezésével. Moszkva modern vadászbombázókat tart a második világháború végéig Japánhoz tartozó Kurib­­­szigeteken. Amerika ennek ellensúlyozására kilátásba helyezte, hogy 1985-ben 50 modern vadászgépet helyez készenlétbe az egyik északjapáni katonai repülőtéren. Andropov valószínűleg erre célzott, amikor új japán támaszpontokról beszélt. A japán külügyminiszter szóbeli tiltakozása a szovjet sajtó különböző fenyegetései ellen is irányult. A TASZSZ hírügynökség a múlt héten nukleáris megtorló támadással fenyegette meg Japánt. A szovjet sajtó pedig azzal vádolta meg Tokiót, hogy Dél-Koreával és Amerikával lépett katonai szövetségre. Nem kerülte el a japánok figyelmét az sem, hogy az oroszok az elmúlt évben új hajókkal erősítették meg csendes-óceáni flottájukat és Backfire néven ismeretes modern stratégiai bombázókat is szolgálatba állítottak ebben a térségben. A szovjet fegyverkezés és a masszív szovjet fenyegetések láttán nem csoda, hogy Nakasone japán miniszterelnök is tett néhány megjegyzést amerikai látogatása alkalmával. A Washington Postnak például azt mondta, hogy a szigetországot elsüllyeszthetetlen repülőgép-anyahaj­óvá kell kiépíteni és a tokiói kormány célja a stratégiai tengerszorosok megszerzése, hogy szükség esetén a csendes-óceáni szovjet flottát bezárhassa a japán tengerbe. A Washington Post értesülése szerint Nakasone közölte Reagan amerikai elnökkel, hogy Japán olyan légvédelmet akar kiépíteni, amely képes megakadályozni, hogy a szovjet stratégiai bombázók átrepüljék légiterét. AFGANISZTÁN A 33 oldalas jelentésben a bíróság a hadviselés nemzetközi szabályának megsértéséért, a polgári lakossággal szembeni kegyetlenségért bélyegzi meg a Szovjetuniót. Minden vádpontban bűnösnek minősítették, kivéve a vegyi hadviselést, mert az erre vonatkozó bizonyítékokat még újabb vizsgálatokkal akarják kiegészíteni. A testület megbízásából különböző személyek 6 hónapig gyűjtötték a bizonyítékokat, Afganisztánon belül, az afgán menekültek körében. Ezenkívül afgán szemtanukat is kihallgattak. Néhány szemelvény a tanúvallomásokból. Bernd de Bruin belga újságíró az egyik afgán község ellen végrehajtott vegyi támadásról készített filmjét mutatta be és azokat a sérüléseket, amelyeket korábban saját maga szenvedett el, mikor közel került egy másik, ugyancsak vegyi fegyverekkel végrehajtott szovjet támadáshoz. A Logar völgyében fekvő Padkvab Sana faluból három tanú érkezett, a község mohamedán papja, a bíró és az öregek tanácsának egyik tagja. Ők a szeptember 13. du. végrehajtott szovjet tömegmészárlásról tettek tanúvallomást. Az orosz csapatok elől a falu lakossága, 105 személy, közöttük 11 kisgyerek, egy földalatti vízcsatornába menekült. A szovjet katonaság páncélosokkal vette körül a falut, majd felszólította az alagútban rejtőzködőket, hogy jöjjenek ki onnan. Amikor ezt megtagadták, benzint öntöttek az alagútba és robbanóanyagot dobtak be. Ezt az eljárást háromszor megismételték. Miután meggyőződtek arról, hogy az alagútban már nem él senki, az orosz katonák hangosan megünnepelték a sikeres emberirtást és elvonultak. Más tanúk elmondták, hogy az oroszok hat falu teljes lakosságát irtották ki, beleértve az asszonyokat és gyerekeket is, összesen mintegy 2000 személyt. Az egyik északi tartományból érkezett szemtanú elmondta, hogy a szovjet katonák benzinnel öntöttek le és elevenen elégettek egy 8 és egy 10 éves gyereket, mert azok nem voltak hajlandók elárulni, hogy hol rejtőzködik az apjuk, aki a mohamedán felkelők oldalán harcolt. Francia orvosok, akik Afganisztánban dolgoztak kórházaik szándékos bombázásá­ról tettek vallomást. Egy fiatal 24 éves orvostanhallgatónő elmondta, hogyan kínozták meg az afgán titkosrendőrség börtönében. Számos tanú mondta el, hogy az oroszok és az afgán kormánycsapatok felégetik a termést és felgyújtják a gabona­raktárakat. A testület számos tárgyi bizonyítékot is a közönség elé tárt, így azokat a robbanó gyermekjátékokat, amelyek szándékosan úgy vannak megtöltve, hogy ne öljék meg azt, aki hozzájuk nyúl csak súlyosan megnyomorít­sák A bizonyítékok között mérgezett gabonát is lehetett látni és számos, a vegyi fegyverek által megmart, vagy elégetett épületrészt, illetve berendezést. A szovjet barbárság bizonyítékai - mint a newyorki Szabadságház afgán tájékoztató központjának igazgatója írta a Wall Street Journal hasábjain - arra indították az egyik norvég megfigyelőt, hogy megjegyezze, talán itt az ideje annak, hogy ismét rendezzenek egy nürnbergi pert. OH CEAUSESCU “Oldalán csodáljuk lángelméjű férjét Ki hajónk kormányánál páratlan nagy érték.” Az elhangzott idézet abból a számtalan versből és versikéből származik, amellyel a közelmúltban Elena Ceausescut köszöntötték fel Romániában. Az akkori ünnepségek azonban messze elmaradtak a mostani hivatalos ujjongástól, amelyre magának a román főnöknek és pártvezérnek a 65-ik születésnapja adott alkalmat. Megjegyzendő, hogy mindeddig tisztázatlan okokból most tartják Nikolas Ceausescu forradalmi tevékenysége kezdetének ötvenedik évfordulóját is. A Scinteia című román újság ez év január huszadiki számában külön mellékletet szentelt a Ceausescu dicsőítésére született költeményeknek, valamint kórusra írt énekének. Mivel már nem igen akadt olyan kitüntetés, amit az államelnök és pártvezér még ne kapott volna meg, új jubileumi érmét kreáltak, és ezt nyújtották át neki. Annak ellenére, hogy takarékossági okokból már évek óta csak belföldön ünnepüik ezt a nemzeti évfordulót, ez alkalommal a román követségek a világ minden táján fogadást adtak, amelyet semmi költséget nem kímélve bankettel is kiegészítettek. A hivatalos ünnepségeken nem mulasztották el, hogy kihangsúlyozzák Nikolai Ceausescu sokoldalúságát, beleértve írói tevékenységét is. Most tudhattuk meg, hogy a román elnöknek és pártvezetőnek bokros hivatali rendőr ellátása mellett mág arra is futotta az energiájából, hogy három könyvsorozatot írjon, amelyek, többek között, húsz kötetre való politikai és társadalmi gondolatot, hatkötetnyi filozófiát és 9 kötetnyi közgazdasági elméletet tartalmaznak. Ezek együttesen háromnegyed millió példányban jelentek meg. Arról is tudomást szerezhettünk, hogy Ceausescu műveit 125 különböző kiadásban 34 különböző országban kiadták. A bukaresti rádió erről szóló beszámolójában elfelejtette hozzáfűzni, hogy a külföldi kiadások költségeit a különböző országokban lévő román követségek fedezték. Sorolhatnánk a végtelenségig a román vezetőnek adományozott jelzőket is, de elég annyit mondanunk, hogy miután három esztendővel ezelőtt “isteninek” nevezték, most már senkit sem lepett meg, hogy az üdvözlő táviratokban többek között a “béke mélyen tisztelt tölgyfájának” titulálták, vagy pedig tiszteletbeli bányásznak nevezték ki. Az utóbbi őszinteségét különben minden egyében kívül az is megkérdőjelzi, hogy a sürgöny arról a bányavidékről érkezett, ahol 1977-ben széleskörű sztrájkokra került sor. Mindehhez már csak azt lehet hozzáfűzni, hogy január 23.-án az egyik román újság azt írta Ceausescuról: “olyan szerény, mint egy szent.” Mit takargat ez a töméntelen mennyiségű agyoncicomázott színházi kulissza? Tulajdonképpen a “kenyeret és cirkuszi játékokat” régi római elméletnek a mai Romániába történő átültetésének vagyunk szemtanúi. Romániában egyre nagyobb az elégedetlenség, az ellátás olyan mértékben romlott, hogy ma már protekcióval sem lehet kapni számos létszükséglet cikket. Ugyanakkor az állam hatalma­s külföldi adósságok törlesztésével küzd, és mindinkább megnehezítik a kivándorlást is. E kell tehát terelni a figyelmet arról, amit a Nyugatnémetországban megjelen­t baloldali Frankfurter Rundschau munkatársa a következőképpen fogalmazott meg: “a magasrangú román ünnepelt az összes jókívánságot és hódolatot azzal viszonozza, hogy rózsás színekkel ecseteli a jövőt és üres ígéreteket tesz.” 3. oldal

Next