Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1983. május (25. évfolyam, 18-21. szám)

1983-05-07 / 18. szám

1983. május 7. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 3. oldal A bécsi DIE PRESSE az MSZMP Központi Bizottsága múlt heti üléséről szóló cikke fölött a következő címet olvashatjuk: Magyarország a fogyasztás és az ideológia között; senki sem vitatja a reform­politika helyességét, de mi következik Kádár után? A továbbiakban Martos Péter Budapestről keltezett cikkében fölteszi a kérdést, tulajdonképpen milyen reformokat lehet megvalósítani a marxizmus-leninizmus ideológiájának szűk keretében. A PRESSE munkatársa beszámol arról, hogy az úgynevezett rugalmas marxisták ma már hibásnak minősítik a marxizmusnak azt az értelmezését, amely Magyarországon az 1949- es évben bekövetkezett fordulat után érvényesült. Egy másik, szintén hangadó csoport szerint Magyarországon most az adottságoknak megfelelően interpretálják a marxista tanokat. A harmadik és egyben legnagyobb csoport a tömegekből áll, akik nem fűznek megjegyzést az ideológiai változásokhoz, olvashatjuk a Pressében. A cikk így folytatódik: Mind a három csoport egyaránt érzi a reformpolitika gyakorlati eredményeit, de érzi azt is, hogy a mintegy 10 millió magyarnak 1980 óta egyre laposabb lesz a pénztárcája. Az infláció üteme pillanatnyilag 7 és fél %, miközben az előirányzott jövedelem-növeke­dés mindössze 2 %. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a lakosság vásárlóereje csökken. A tervek szerint az áraknak a kereslet és kínálat törvényéhez kell igazodniuk, és csupán igen kis területeken érvényesülhetnek a marxista szociálpolitika alapelvei. Ugyanakkor a világszerte súlyos gazdasági helyzet miatt egyre nehezebb a Magyarországon előállított áruk értékesítése a világpiacon. Mindehez hozzájárul még a nyers- és üzemanyagárak emelkedése, valamint Magyarország nagymértékű külföldi eladósodása. A felsorolt tényezők önmagukban is elegendők ahhoz, hogy megfékezzék a p­agyarok egyéni költekezését. A magyar hatóságok azonban biztosra akartak menni, és intézkedésekkel is takarékosságra­ kényszerítik a lakosságot. A reformokat azonban mindez a legkisebb mértékben sem befolyásolja. A cikkíró a továbbiakban emlékeztet a Magyarországon az utóbbi időben meglehetősen nagy mértékben elszaporodott magánkezdeményezésekre, sőt magán­vállal­kozásokra, és nem tartja kizártnak, hogy ha a reformisták elképzelései továbbra is megvalósulnak, akkor 1985-re az olyan nagy üzemekből, mint például a Csepeli Vas- és Gépgyárból nem marad más, mint közös adminisztráció, mellett működő egymástól független termőegységek. Az utóbbiak jövedelme kizárólag a minőségtől és az előállított mennyiségtől függenek, és magukat a dolgozókat is telejsítményüknek megfelelően fizetnék, a cikk így folytatódik: A 60-as évek végén Kádár János azzal indokolta Moszkvával szemben az új gazdasági mechanizmus bevezetését, hogy ezzel Magyarország lakosságát a szocializmus építésére ösztönzik. Az ösztönzés eszközeként a fogyasztás növelését jelölték meg, és ebből lett az a “gulyás-kommunizmus”, amelyről azóta is sokat hallunk, illetve amely szó világszerte használatossá vált. Nyugaton, meglehetősen pozitív értelemben. Ezzel szemben a többi kelet-európai kommunista országban,­­ feltételezhetően irigységből, számos bírálat hangzott el a Kádár égisze alatt folyó és tulajdonképpen Nyers Rezső által kezdeményezett reformpolitikát illetően. Ma már azonban a többi KGST tagállamban is fölismerték, hogy a szűkre szabott keretek között a “gulyás-politika” alapelveinek érvényesítésével viszonylag jelentős eredményeket lehet elérni. Ezért a szomszédos államok is foglalkoznak a gondolattal, hogy a magyarországihoz hasonló gazdasági struktúrát hozzanak létre. Egyenlőre azonban tisztázatlan, hogy mit hoz a jövő Magyarországon, olvashatjuk a PRESSE budapesti tudósításában, amely így folytatja: Az MSZMP múlt heti, úgynevezett kibővített ülése nem kezdte meg a magyar vezetőség fiatalítását, jóllehet ez előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz. Kádár János májusban tölti be 71-ik életévét. Az 50 és 60 év közötti generációban viszont a jelek szerint nincs egyetlen utódlásra alkalmas személy sem. Akik pedig még fiatalabbak, azok egyszerűen nem rendelkeznek sem elég tapasztalattal, sem elég befolyással ahhoz, hogy a mai vezetőség örökébe léphessenek. Ezeket a problémákat tükrözi az országban tapasztalható gazdasági elbizonytalanodás is, valamint az, hogy Kádárt állítólag rá kellett beszélni, maradjon még egy ideig tisztségében. Martos Péternek valaki azt mondta, tulajdonképpen a magánszektor kiszélesítésének az volt a célja, hogy hivatalosan “udvarképessé” tegyék a mádosik gazdaságot, azaz amit korábban “fusizásnak” hívtak, azt most nevezzék magánkezdeménye­zésnek, mert így legalább a magánkezdemé­nyezéseket meg is lehet adóztatni. Befejezésül a PRESSE munkatársa rámutat arra, hogy az úgynevezett széles néprétegek egyáltalán nem hiányolják a gazdasági reformok ideológiai megindokolását, amely egyébként úgy sem létezik. A magyar lakosság túlnyomó többsége még szívesebben venné, ha a budapesti kormány a bécsihez hasonló politikát folytatna.Erre azonban nincs kilátás.A buda­pesti kormány legfőbb célja, hogy a reformok hajóját sikeresen átvezesse az ideológia zátonyai között keskeny szorosan az anyagi szükségletek bizonyos fokú kielégítése felé. A NEUE ZÜRICHER ZEITUNG vastag­betűs címében a következőket szögezi le: A magyar Kommunista Párt irányvonala: gazdasági téren reformok,­­ politikai téren Moszkva-hűség. A svájci újság a PRESSÉ-hez hasonlóan ismerteti a magyarországi viszonyokat, majd hangsúlyozza: a budapesti kormány minden feltétel nélkül támogatja a moszkvai vezetőség külpolitikájának összes vetületét, beleértve azt is, hogy tiltakozik az amerikai középhatósugarú rakéták tervezett hadrendbe állítása ellen Nyugat-Európa területén, sőt azt állítja, hogy a harmadik világháború kirobbanásának eddigi elkerülése a kommunista országoknak köszönhető. A magyar belpolitikában érvényesülő ideológiáról szólva a Neue Züricher Zeitung a következőket írja: A Központi Bizottság a magyar értelmiségiek vitáját az ország fejlődéséről, úgymond “többségében” építő jellegűnek” minősítik, de a határozatban felfedezhetők dogmatikus nézetek is. Ezek szerint a nemzeti ideálok újjáéledésében felszínre kerülnek burzsoá nézetek is, márpedig ez az úgynevezett “burzsoá nacionalizmus” hivatalosan elítélendő, mert szakadékot támaszt a különböző kommunista országok között és gyengíti azok egységét. Ez az állásfoglalás - minden jel szerint - legalábbis fékezni akarja azt a polémiát, amely az utóbbi időben a magyar sajtótermékekben meglehetősen kiéleződött a Romániában és Csehszlováki­ában élő magyar kisebbség sorsáról. A kitűzött célok értelmében a Pártnak meg kell erősítenie vezető szerepét az ország kulturális életével is. Hogy ismét teljes mértékben át akarják-e ideológiával itatni a művészeteket és a kulturális élet egyéb területeit, azt majd a konkrét intézkedésekből tudhatjuk csak meg. A Londonban megjelenő FINANCIAL TIMES Budapestre kiküldött tudósítója a következőket írja: Az MSZMP vezetői az 1984-85-ös időszakra a lakosság reáljövedelmének növekedését irányozták elő, bár ennek tervezett üteme kétségtelenül szegény. Ugyanakkor azonban az illetékesek az ország külföldi kereskedelmi mérlegének javítását is el akarják érni. Szemmel láthatólag sajnálják, hogy a külkereskedelmi mérleg javítása szükségessé tette a magyarországi életszínvonal általános csökkentését. Nem vonják azonban kétségbe a Nemzetközi Valuta Alap nézeteinek helyességét, amelyek értelmében a magyarországi reáljövedelmeket idén 4 %-kal csökkenteni kell ahhoz, hogy a Valuta Alap kölcsönt bocsásson Budapest rendelkezésére. A takarékossági program mindössze egy évig tart. Ez a viszonylag rövid időtartam is bizonyítja: a budapesti kormány és a Nemzetközi Valuta Alap egyaránt bízik a program eredményességében. A továbbiakban a FINANCIAL TIMES budapesti tudósítója beszámol arról, hogy az MSZMP minden állást megnyitott olyan személyek előtt is, akik nem párttagok, de ugyanakkor rámutat arra, a hivatalos szervek nem csupán az úgynevezett “burzsoá nacionalizmus” ellen foglaltak állást, hanem az utóbbi időben egyre többet zaklatják a magyarországi máskéntgondolkodókat is. A párizsi LE MONDE-t idézzük: A következő évek nehezek, nagyon nehezek lesznek a lakosságnak, mert más országokhoz hasonlóan, Magyarország is mélyebbre süllyedt a válságba. Külföldi adósságának összege nyomasztó, hiszen egy főre 700 dollár esik. Még évekre van szükség ahhoz, hogy talpra állítsa gazdaságát, az életszínvonal egyenlőre csökkenni fog, az árak pedig emelkedőben vannak. A hatóságok azonban Folytatás az 20.oldalon NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLE

Next