Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1983. június (25. évfolyam, 22-24. szám)

1983-06-04 / 22. szám

1983. június 4. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET látta a választások mielőbbi megtartását. A legutóbbi, 1979-es, választások alkalmával a Konzervatív Párt 339 mandátumot nyert, a Labour Párt 268 mandátumával szemben. A Liberális Párt 11 mandátumot szerzett. A különbözet több kisebb párt között oszlott meg. A közvélemény-kutatók szerint a júniusi választásokon Mrs. Thatcher pártja 360 mandátumot fog elnyerni, ami a mandátumok 45 %-át jelenti. A Labour Party az 1979-es 38 %-ról vissza fog esni 34 %-ra. Az 57 éves Mrs.Th­tcher programja elsősorban a honvédelem biztosítását követeli, amely magában foglalja a független brit nukleáris erők fejlesztését is. A program elfogadja az US nukleáris lövedékek elhelyezését Nagy-Britanniában, ha decemberig nem jön létre az US-Szovjet megegyezés ebben a kérdésben. Mrs. Thatcher továbbra is kitart eddigi takarékossági politikája mellett. A Labour Party 17 milliárd dollárt akar költeni szociális segélyekre, csökkenteni akarja az egészségügyi kiadásokat, a lakbéreket “fagyasztani” akarja és igyekszik kilépni az “Európai Gazdasági Közösségből”. Javasolja a brit “Felső Ház” megszüntetését is. NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLE Genfben újra összeültek az Egyesült Államok és a Szovjetunió képviselői, hogy folytassák tárgyalásukat a középhatótávol­ságú rakéták korlátozásáról. Az amerikai BALTIMORE SUN ebből az alkalomból kiemeli: közeli áttörés aligha várható. Ami nem jelenti, hogy az utolsó másfél hónapban az eszmecsere elnapolása óta, nem történt egy és más ebben a vonatkozásban. Mindkét oldal új javaslatokkal állt elő, ezek azonban még nem hozták közelebb az óhajtott megegyezést. Módosulás valójában az amerikai álláspontban következett be: Reagan elnök azt az ajánlatot tette, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió valahol egy nulla és háromszázötven közötti számban állapodjék meg, egy-egy rakéta három robbanófejjel rendelkezhetnék. Ez valóban változás, mivel előzőleg az amerikai kormány a nulla­megoldáshoz ragaszkodott, vagyis ahhoz, hogy egyik félnek se legyenek ilyen rakétafegyverei. Moszkva a washingtoni ajánlatot nyomban, elvetette. Nitze amerikai megbízott mégis úgy véli, hogy három-négy hétig is eltart, amíg a genfi tárgyalóteremben részletesen kifejtheti, mit jelentene ez a megoldás. Bízik abban, hogy a szovjet delegáció valóban oda fog figyelni. Egy lépést Moszkva is tett: Andropov bejelen­tette, hogy kész a rakéták száma helyett a robbanófejek számát az előtérbe helyezni. Ez figyelemreméltó módosulás volt a Kreml korábbi álláspontjához képest. Az amerikai-szovjet fegyverkezéskorlátozá­si tárgyalások ismerői számára nem meglepő, hogy az elmúlt másfél év alatt, amióta a középhatótávolságú rakéták ügye szőnyegre került, érdemi előrehaladás nem történt. Ez a az állapot viszont a nyugati demokráciákban széleskörű türelmetlenséget váltott ki. Reagan elnök idézett indítványa a nyugateurópai elégedetlenséget bizonyos fokig lecsillapította, Amerikában azonban a nukleáris fegyverkezés miatti nyugtalanság eleven maradt. A két szuperhatalom a szónoki állásfoglalásoknál ma sem jutott tovább. Nitze amerikai megbízott lehetségesnek tartja a megegyezést még ebben az esztendőben, magas washingtoni kormányhelyeken azonban mintha az a felfogás uralkodnék, hogy igazi mozgás Genfben mindaddig nem következik be, amíg a NATO meg nem kezdi az amerikai rakéták hadrendbeállítását. A kaliforniai LOS ANGELES TIMES erő­sen kétkedő. Ha Moszkva valóban megegyezést akarna, az voltaképpen nagyobb nehézség nélkül megvalósítható is lenne. A szovjet ügyek számos nyugati szakértője viszont nem hiszi, hogy a szovjet vezetőségnek ez lenne a szándéka. Szerintük a Kreml-nek nem fegyverkorláto­zási megegyezés, hanem a nyugati védelmi szövetség megbontása a célja. Ha tehát kitartana eddigi taktikája mellett, ez azt jelentené, hogy fel kellene adni e döntően fontos szerződés megkötésének a reményét. De a Kreml az amerikai lap szerint már így is elhelyezett egy politikai és stratégiai bombát, amikor jelezte: arról nem lehet szó, hogy Európában hadrendbe állított akár egyetlen SS-20-as rakétát is megsemmisítse­nek csupán arról, hogy e rakétákat az Uraltól keletre helyezzék át, vagyis új célpontjuk Japán, Dél-Korea és Kína lenne. Olyan szerződést Washington nem köthet, amely egy szövetségeseket tehermentesítene más földrajzi helyen lévő szövetségesek veszélyeztetése árán. Ezt Moszkva jól tudja, ha tehát ragaszkodik álláspontjához, ez a tárgyalások kudarcát jelenti. De a kaliforniai lap egy ennél is súlyosabb lehetőséget vet fel. A szovjet ügyek idézett szakértői még a legutóbbi időkig is abban bíztak, hogy mihelyt Moszkva látja, a Nyugat hamarosan megkezdi az amerikai rakéták bejelntett nyugateurópai telepítését, vagyis mert decemberig nem jött létre megállapodás, kényszeredetten továbbra is érvényes lehet. Az sem zárható ki azonban hogy a Kreml ennél is nagyobb játszmába kezdett. Azzal fenyeget ugyanis, hogy ha a Nyugat ezt a fegyverkezést megkezdi, még jobban növeli rakétafelkészült­ségét. Ez úgy is értelmezhető, hogy nem európai rakétaegyensúly megteremtése a célja, hanem a nyugateurópai népek megrettentése azzal a céllal, hogy ennek meggátlása érdekében mondjanak le saját védelmi rakétafegyvereikről,anélkül, hogy a Szovjetunió akár egyetlenegyet is megsemmisítene azokból, amelyeket Nyugat- Európa ellen már hadrendbe állított. Szerencsére a nyugateurópai kulcsállamok­ban olyan kormányok kezében van a hatalom, amelyek népeik nyugtalansága ellenére sem veszítik el józan látásukat. ROMÁNIA KÜLPOLITIKAI NEHÉZSÉGEI Komoly súrlódások Moszkva és Bukarest között - ezt a címet adja cikkének a nyugatnémet FRANKFURTER RUND­SCHAU. A szovjet-román polémia komolyabb, mint ahogy az eredetileg feltételezhető volt. A moszkvai Lityeraturnaja Gazeta május negyedikén hevesen bírált egy állítólagos román írót a Szovjetunióról írt könyve miatt, amely egy-két évvel ezelőtt jelent meg. A szovjet írószövetség lapja a munkát Göbbels propagandájához hasonlította. Kiderült - sőt hivatalos helyen is megerősítették - hogy ez az állítólagos román író nem más, mint a román kommunista párt legfelsőbb funkcionáriusai­nak egyike, Dumitru Popescu, aki hosszú esztendőkön át a román párt kulturális, ideológiai és tájékoztatási politikájának az i­nyítója volt. Popescu Ceausescu bizalmi emberének számít: jelenleg a pártfőiskola vezetője, tagja a párt végrehajtóbizottságá­nak. Az ellene egy régebbi ügy kapcsán most megjelent moszkvai támadás tehát úgy értelmezhető, hogy annak Ceausescu a cím­zettje. A nyugatnémet lap utal a román kommunista párt végrehajtóbizottságának szombaton közzétett nyilatkozatára, amelyből kiviláglik, hogy a KGST tervezett csúcsértekezletével kapcsolatban komoly véleménykülönbségek állnak fenn Moszkva és Bukarest között. A FRANKFURTER RUNDSCHAU szerint nyílt ellentétek vannak kialakulóban, Bukarestben pedig egyenesen azt hallani, hogy Moszkva tudatosan provokálni akarja a román pártot. Ceausescu az uralmát fenyegető jelenségekre, szokásának megfelelően, minden irányba hadonászó, ideges vagdalkozással reagál. Egyfelől megpróbálja meglovagolni a román nemzeti érzelmeket, újra meg újra a nemzeti függetlenségről szónokol, nyilván abban a reményben, hogy a románokat a szánalmas közellátási viszonyok és a gazdasági fejlődés kilátástalansága ellenére maga mögé tudja tömöríteni. A romániai élet megfigyelői nem is tapasztalják - szemben Lengyelországgal - nyugtalanság jeleit, véleményük szerint azonban a lakosság továbbra is apatikus. Bukarestben azt hallani, hogy a rendőrségben és a hadseregben újra meg újra megmozdulás történt Ceausescu politkájával szemben, ez a két intézmény azonban - általános felfogás szerint - Ceausescunak és családtagjainak kellő ellenőrzése alatt áll, úgyhogy végeredményben az államfő és pártvezér személyes rendszere támaszának tekinthető. Ceausescu ingerült reakcióinak másik célpontja, a Nyugat. Külügyminiszterét Washingtonba küldte, hogy megpróbálja még megmenteni a Románia számára felfüggesztett amerikai legnagyobb kereskedelmi kedvezményt, ami azonban nem a washingtoni külügyminisztéri­ Folytatás az 20.oldalon NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLE 3. oldal

Next