Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1983. augusztus (25. évfolyam, 30-33. szám)
1983-08-06 / 30. szám
VOL.25.NO.30.XXV.évf.30.szám. NEW YORK*CHICAGO'LOS ANGELES-CLEVELAND • DETROtT• FLORIDA Augusl «, 1983 ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦mm# MI LESZ LIBANONNAL ? JAROZSELSZKI BECSAPTA A LENGYELEKET EMIGRÁNSOK MINT ARANYBÁNYA KÖZEL-KELETI REMÉNYEK MI LESZ LIBANONNAL? Lapunk hasábjain többször foglalkoztunk Libanon problémájával, helyesebben szólva: problémáival. Az utóbbi hónapokban aggodalommal figyeltük, hogy az események fejlődése Libanon szétdarabolásának irányában halad. A szétdarabolás alatt azt értjük, hogy Szíria megtartaná Libanon északi felét, Izrael a déli felét és csak Beirut város, valamint közvetlen környéke maradna Libanon “fennhatósága” alatt. (Lásd a térképet.) A feldarabolás neve egyelőre “Megszállás”, amelynek idejét senki sem tudja előre látni. Izrael részéről Libanon déli részének megszállása - bár hosszabb ideig is eltarthat - valóban átmeneti jellegű. Begin elnöknek éppen elég fejtörést okoz a “West Bank”, nem hisszük, hogy egy “North Bank” létesítését tervezné. A kiürítendő vidék (lásd a térképet) magában foglalja a drúzok által lakott Shouf-hegységet a jelenlegi harcok legnagyobb tűzfészkét. Kétségtelen, hogy az izraeli csapatok kivonása erről a területről a drúzok és a keresztény-falangista milícia közötti harcok lényeges fokozásához fog vezetni. A drúzok vezére, Walid Jumblatt, aki jelenleg Damaszkuszban és Ammanban (Jordánia) él mint “emigráns”, kijelentette, hogy a drúzok minden erejükkel harcolni fognak a falangista megszállás ellen, de a libanoni haderő csapatait sem fogadják el “rendfenntartónak”, mert a libanoni hadsereg tábornokai között túlsúlyban vannak a keresztény falangisták. Ezzel szemben, a falangisták vezére, Fradi Frem, azt hirdeti, hogy a falangista keresztény milícia a béke és a rend fenntartásának egyetlen lehetősége. A libanoni kormány reméli és ígéri, hogy katonái képesek az izraeli csapatok által kiürítendő vidék rendjét biztosítani. Nyugati körök nem osztják Amin Gemayel, libanoni elnök, erre vonatkozó reményeit. A mohamedán drúzok és a keresztény arabok (falangisták) közötti véres összecsapások gyökerei legalább 100 évre nyúlnak vissza. A helyzetet súlyosbítja, hogy a drúzok és általában a mohamedánok Amin Gemayel elnökbe vetett bizalma az utóbbi időben megrendült. Gemayelt, aki maronita keresztény, azzal vádolják, hogy nem látja, vagy nem akarja látni a mohamedán lakosság sérelmeit. A mohamedánok azt állítják, hogy Gemayel, aki egy évvel ezelőtt lépett hivatalába, túlnyomó többségben keresztény barátait nevezte ki az állami kulcsállásokba. Gemayel elnök az elmúlt napokban Washingtonban találkozott Reagan elnökkel. A megbeszélések során annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy az izraeli csapatok visszavonása védhetőbb vonalra hosszabb ideig tartó megszálláshoz, esetleg Libanon végleges feldarabolásához vezethet. Ismételte azt a követelését, hogy Libanonból vonják ki úgy az izraeli, mint a szíriai csapatokat. Ennek akadálya Szíria merev ellenkezése. A Begin kormány megígérte csapatainak teljes kivonását Libanonból, ha Szíria ugyanezt teszi. Szíria nem ismerte el az Izrael és Libanon között nemrégiben létrejött békeszerződést és arra hivatkozik, hogy Izrael fenntartotta magának azt a jogot, hogy ellenőrizhesse a libanoni kormány biztonsági intézkedéseit (főleg a PLO gerillák fékentartására) és ebből a célból kisebb számú katonai “összekötőket” tarthasson Libanonban. A libanoni béke kérdése - legalábbis egyelőre - holtpontra jutott. A nyugati hatalmak (USA, Francia- és Olaszország) vonakodnak a jelenleginél magasabb létszámú rendfenntartó katonai egységeket irányítani Libanonba. Az US kiképzés alatt álló libanoni haderő egyelőre nem képes biztosítani az ország belső rendjét. Ez a lehetőség csak akkor állna fenn, ha Libanon mohamedán és keresztény lakossága között létrejönne a megegyezés. Erre hosszabb időre nincs kilátás.