Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1984. augusztus (26. évfolyam, 29-32. szám)
1984-08-04 / 29. szám
2.oldal. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1984. augusztus 4. szerkesztő-kiadó álláspont- C ját és azok tartalmáért miny denkor a cikkíró felelős « amerikai-kanadai a 024140 v» s 11 Magyar Élet í S cAmeílcati*CanadűiicHunganariGLifc ■ AMERICA-S LARCEST WEEKLY IN THE HUNGÁRIÁN LANGUAGt \ ■ NEWrORK*CNICAOO*LOSANOELES*CLEVELAMO«DCTROIT«FLOMOA V 3636 North Paris Ave, Chicago, Illinois 60634 V Főszerkesztő és kiadó.ÁDÁM HALMÁGYI LAJOS S Telefon: 312/ 625-8774 S Sccond Class Postage paid at Chicago, IL Í Published: every Saturday, except in January and July one week. í Előfizetés 1 évre: ÜSS 25,00, félévre: ÜSS 15,00 S Subscription I Ycar: IJSS 25,00, half Year ÜSS 15.- ^ Editorai and Publishing Office: J 3636 N. Paris Ave.r Chicago, IL 60634 í Phone:312-625-8774. Managing Editor and Publisher: V Louis Halmagyi Adam. Í Postmaster send add i ess changcs to: J 3636 N. Paris Ave: Chicago iL 60634 y A névvel aláirt cikkek nem S szükségképpen fejezik ki a 3 % 600 MILLIÓS INDIA A 600 milliós India 22 szövetségi tagállamában szinte mindig történnek zavargások, faji, vallási hátterű összetűzések. Legutóbb a délnyugat indiai Maharashtra államban, elsősorban székhelyén Bombayban voltak véres összetűzések. Az elmúlt félévben a hinduk és mohamedánok közt lezajlott összecsapások során többszáz személy vesztette életét. Ezek a zavargások - a hatóságok erélyes fellépésére - pár nappal ezelőtt elcsitultak, jóllehet a hinduk és mohamedánok közti ellentétek nem csökkentek és a légkör továbbra is feszült. Az újabb konfliktus az északnyugat indiai Punjab szövetségi államban tört ki. Az állam lakóinak többsége kevert fajú sikh. Az ellentétek háttere bonyolult, röviden így lehetne összegezni: a sikh vallást, amely a hinduizmus és az iszlám sajátos keveréke, a laik században alapították. A vallásnak külön papsága nincs, gyakorlatilag mindenki papnak tekintendő, aki betartja a vallási előírásokat. Érdekességként említendő, hogy a vallási törvények tiltják a haj és a szakáll levágását,ezért a sikh férfiak állandóan turbánt viselnek. A sikh egy rendkívül harcias nép, amit az is mutat, hogy az indiai hadsereg tisztikarának jelentős része sikhekből áll. Ezenkívül kitűnő kereskedők, India jómódú elitrétegéhez számítják őket, gazdasági tevékenységük nem szűkül le Punjab államra, hiszen az egész országra kiterjed. A sikhek a múlt század első felében önálló országgal rendelkeztek, függetlenségüket a gyarmatosító angolok számolták fel. 1947 óta Punjab India egyik szövetségi állama. Azt is említeni kell, hogy a szorgalmas sikhek, Punjabot az ország legjobb mezőgazdasági vidékévé tették, ez a szövetségi állam - mint mondják - “India éléskamrája”. A mostani ellentétek vallási és gazdasági hátterűek. A sikhek régóta panaszolják hogy a hinduk gyakran megsértik a sikhek mély vallási érzelmeit. A gazdasági ellentétek mindenesetre mélyebbeknek látszanak. Ezek lényege az, hogy a gazdasági életben a hinduk a korábbinál nagyobb szerepet játszanak és lassanként a sikhek vetélytársai lesznek. A sikhek körében hosszú évek óta erősödik az autonóm Punjab-mozgalom, amelynek célja a központi kormányzathoz fűződő szoros kapcsolatok fellazítása. Ennek etnikai indokolása az, hogy Punjabban a sikkek vannak jelentős többségben, maguk akarják az ügyeiket intézni. Ezek a törekvések Új Delhiben, a központi kormányzat politikai köreiben természetesen kevés megértésre találnak. Megjegzendő, hogy Punjab bizonyos fokú autonómiával rendelkezik és az állami, közigazgatási vezető pozíciók többsége a sikhek kezében van. Egy sikh kisebbségi mozgalom, az úgynevezett Akan Dal párt azonban nem éri be az autonómiával, hanem most már Punjabot önállónak szeretné látni. Ennek a nacionalista mozgalomnak van egy szélsőséges szárnya, az úgynevezett Babar Khalsa, magyarul a “sikh oroszlánok”mozgalom, amely immár két éve radikális eszközöktől sem riad vissza céljai elérése érdekében. Ezt a csoportot egy Bhindranwale nevű szélsőséges sikh vezető irányítja. Új Delhiben ezeket a szélsőségeseket okolják a hónapok óta tartó terrorcselekményekért, amelyeknek állítólag több mint 600 áldozatuk van. Az elmúlt két hétben a helyzet annyira elmérgesedett, hogy a punjabi tagállami kormány csapatokat vezényelt a nagyobb városokba, így Amritsarba, amely a sikhek vallási központja. Itt különböző sikh szentélyek találhatók, többek közt az “Arany templom”. A sikh szélsőségesek a vallási szentélyeket gyakran használják fel menedékhelyül. A sikh templomok katonaság által történő megszállása politikailag rendkívül kényes lenne, ezért eddig Új Delhi nem adott erre parancsot. Másrészt viszont a szélsőséges sikkek a vallási szentélyekből is lövöldöznek és a megadási felszólításokat elutasították. A hét végén a központi kormány újabb csapaterősítéseket küldött Punjab különböző városaiba, teljes hírzárlatot rendeltek el, bevezették a nagyobb városokban az éjszakai kijárási tilalmat, az útvonalakat a hadsereg ellenőrzi, leállították a vasúti közlekedést. Gandhi asszony miniszterelnök a sikh szélsőségeseket és általában a sikh nacionalistákat nyugalomra, megbékélésre szólította fel, de eddig kevés eredménnyel. Nagy figyelem kíséri, vajon Új Delhi elrendeli-e a szélsőségesek által megszállva tartott sikh vallási szentélyek fegyveres elfoglalását, avagy békésebb módszerekkel próbálkozik. A templomok elfoglalása minden bizonnyal mélyítené a konfliktust a sikhek és a hinduk közt. TOKIO A japán nevelésügyi minisztérium, amelynek két évvel ezelőtt egyszer már szemére vetették, hogy cenzúrázza a történelemkönyveket, most ismét dolgozott a vörös tintával, állítja egy tokiói napilap. Ezúttal Japán második világháborús szerepét kozmetikázta egy kicsit.Így például törölte azt a részt, amely szerint Nanking elfoglalásakor a japán csapatok megerőszakolták a kínai nőket. A minisztérium azzal indokolta a törlést, hogy az ilyesmi mindennapos dolog a háborúban. Egy fotót is ki kellett hagyni a történelemkönyvből: a kép kínai polgári személyeket ábrázol, akiket Sanghajban a japánok elevenen temettek egy tömegsírba. A japán gyarmati uralmat a koreai- félszigeten szintén megszépítette a minisztérium - írja az újság. AZ AMERIKAI állampolgárok évente mintegy hárommillió levelet és nyomtatványt küldenek a Szovjetunióba. Hogy a küldemények közül mennyi érkezik el a címzetthez, ezt nem lehet biztosan megmondani. Ha a Szovjetunió betartaná azokat a nemzetközi egyezményeket, melyek biztosítják különböző országok lakosai között a levélváltás és csomagküldés szabadságát, ez a kérdés természetesen fel se merülne. Ez azonban nem így van - és ezt tette szóvá az amerikai postaügyi miniszter az Egyetemes Postaügyi Szervezet hamburgi közgyűlésén. Hogy Benjámin Bolgernek a Szovjetunióba külföldről érkező küldeményekkel kapcsolatos bíráló megjegyzései mennyire megalapozottak, bizonyítják azok a vizsgálatok, melyeket évek óta folytat az amerikai képviselőház illetékes bizottsága. A bizottság megállapította, hogy a Szovjetunió elsősorban a csomagokkal kapcsolatban követ el visszaéléseket és ilyenformán még mintegy húszmillió dolláros évi jövedelemtöbblethez is jut. Ennek egyik módja az, hogy pótdíjat követel a nem kézbesíthető küldemények visszaküldési portájának a biztosítékaként, ennek összege átlagosan harminc dollár. A másik módszer az, hogy a kézbesítés puszta biztosítására kasszíroznak be olykor háromszáz dollárt is elérő összegeket szovjet megbízásra dolgozó amerikai magáncégeken keresztül. A szovjet hatóságok augusztus elsejétől egy új rendelkezést alkalmaznak, amely közvetett módon komolyan csökkentheti a külföldről érkező csomagok számát. Megszüntetik annak a lehetőségét, hogy a vámot a feladó fizesse ki. Márpedig a címzettek az esetek jelentős részében nem képesek arra, hogy kifizessék a vámhatóságok által kivetett díjtételeket. A Szovjetuniónak a postai küldeményekkel kapcsolatos visszaéléseit vizsgáló amerikai bizottság öt pontban foglalta össze a leggyakrabban előforduló panaszokat. Először: a küldemények kézbesítésének elmaradása. Másodszor: a küldeményeknek, mint kézbesíthetetleneknek a visszaküldése, holott a feladók szerint a cím helyes. Harmadszor: a küldemények elkobzása. Negyedszer: a kézbesítési elismervények pontatlan kitöltése. Végül ötödször: a bebiztosítatlan küldemények hanyag kezelése. Mindezekkel a visszaélésekkel szemben az Egyesült Államok postaügyi szervei gyakorlatilag tehetetlenek. Egyetlen lehetőségük az, hogy magyarázatot, vizsgálatokat követelnek a Szovjetunió megfelelő hatóságaitól. Ez azonban aligha nyugtatja meg az amerikai feladókat és a levelekre, csomagokra sokszor hiába váró csalódott szovjet állampolgárokat. Ezek után érthető, hogy az ENSZ postaügyi szervezetének hamburgi közgyűlésén az amerikai küldöttség vezetője kijelentette, hogy országa támogat minden elfogulatlan kezdeményezést a probléma megoldására. A szervezet tagországait pedig arra szólította fel, hogy szenteljenek figyelmet a kérdésnek, és tegyenek meg mindent, hogy ez a tarthatatlan, az emberi szabadságjogok érvényesülését akadályozó helyzet megváltozzon.