Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1985. július-december (27. évfolyam, 26-50. szám)

1985-07-27 / 27. szám

1985. július 20. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLE tervet a Szovjetunióban, vagy a Moszkvával szövetséges országokban dolgoznak ki, de az irányadó kétségtelenül a Kreml, amelynek célja a nyugati demokráciák fokozatos aláaknázása, majd megszüntetése, és végül a kommunista világrend megteremtése. A veszélyt egyre többen ismerik fel, fejti ki a WALL STREET JOURNAL vezércikkírója, majd sürgeti a nyugati országokat: tegyenek meg mindent a terrorizmus ellen, akár légikalózokról van szó, akár pedig a salvadori gerillákról. A témához kapcsolódik a CHRISTIAN SCIENCE MONITOR vezércikke, amelyben a következőket olvashatjuk: Salvador fővárosában San Salvadorban a múlt héten egy kávéház terraszán a gerillák tüzet nyitottak a vendégekre és kioltották 13 személy, közöttük 6 amerikai életét. A tragédiából két következtetést vonhatunk le. Az egyik az, hogy a Duarte-kormánynak jelentős eredményeket sikerült ugyan elérnie, de még mindig nincs nyert ügye, és szüksége van további támogatásra. Másodszor pedig meg kell állapítanunk, hogy a gerillák taktikája megváltozott. Mivel szabályos hadviselésükkel kudarcot vallottak, a terrorizmus eszközéhez folyamodnak: utcai lövöldözéshez, valamint gazdasági szabotázshoz. Megpróbálnak visszaélni az ország gazdasági nehézségeivel is. A salvadori problémák éreztetik hatásukat az ország határain kívül is, mindenekelőtt Costa Ricában és Hondurasban. E két ország nem alaptalanul aggódik amiatt, hogy a salvadori gerillatevékenység veszélyezteti biztonságát, sőt demokratikus rendszerét is,­­ állapítja meg a CHRISTIAN SCIENCE MONITOR vezércikkírója. A WASHINGTON TIMES interjút készített az afgán szabadságharcosok egyik vezetőjének fivérével, aki azt mondta az amerikai lap munkatársának, hogy a kabuli kormány kivégeztetett több katonatisztet. Azzal vádolták őket, hogy benne volt a kezük az afgán légierő 20 repülőgépének június 12-én történt megsemmisítésében. A WASHING­TON TIMES ezzel kapcsolatban a következőket írja: A szabadságharcos parancsnok fivére közölte, hogy a kivégzett katonatiszteket mártírnak tekintik. Az amerikai külügyminisztérium meg nem erősített, de megbízható hírekre hivatkozva kijelentette, hogy nincs oka kételkedni a kivégzésekben. A halálos ítéletek, Massoud vallomása szerint, meglehetősen gyakoriak Afganisztánban. A hatóságok újra meg újra azzal vádolnak afgán katonákat, hogy együttműködnek a szabadságharcosokkal és többnyire nem is alaptalanul. Sok katonát a szíve a mudzsahedinekhez húz. A repülőgépek elpusztítása nagy csapás volt Kabul szempontjából, de a Szovjetunió számára is,­­ fűzte hozzá, majd részletesen beszámolt a szovjet és afgán csapatok által elkövetett népirtásról, és arról, hogy rendszeresen elhurcolnak afgán gyerekeket a Szovjetunióba. A londoni ECONOMIST a repülőgéprab­lás kapcsán arra a kérdésre keres választ, hogy lehet-e tökéletes védelmet biztosítani a demokratikus polgári világnak a terrorizmus­sal szemben. A terrorizmust kordában lehet tartani, de egy csapásra nem lehet megnyerni a vele folytatott küzdelmet. Hála a jobb biztonsági intézkedéseknek és a határozottabb fellépésnek a repülőgéprablások száma nagy mértékben csökkent a hetvenes években. A legutóbbi eset azonban bizonyítja, hogy még van mit tanulni, ugyanis számos elkerülhető hibát követtek el. Ilyen hibának tartja az ECONOMIST, hogy nem vetették be a terrorizmus leküzdésére specializált amerikai katonai erőt, amelynek már az első napon, amikor a repülőgép még Algériában volt be kellett volna avatkoznia, Algéria valószínűleg lehetővé tette volna ezt. Beirutban erre már nem volt eshetőség. Hibát követtek el a görögök is. Elsősorban azzal, hogy a nemzetközi légiforgalmi szervek figyelmeztetése ellenére sem szigorították meg az ellenőrzést az athéni repülőtéren. A második hiba pedig az volt, azonnal engedtek a terroristák egyik követelésének, néhány utas fejében szabadlábra helyezték egyik terrorista társukat. Az ECONIMIST a következő intézkedéseket ajánlja a nemzetközi légiforgalom zavartalanságának biztosí­tására. Lehetővé kell tenni, hogy a légitársaságok saját személyzettel gondoskodhassanak az utasok biztonságáról, függetlenül attól, hogy mit tesznek ezért az egyes repülőtereken. Ezeket a biztonsági intézkedéseknek megfelelő rangsorolásban kell részesíteni és erről egy listát kell közzétenni. Kétségtelenül kínos, de elkerülhetetlen egyes repülőterek elszigetelése. Például a beiruti repülőtéré, amelyet a terroristák nemcsak használnak, hanem ellenőriznek is. Azokat a társaságokat, amelyeknek a gépei továbbra is használják a fekete listán szereplő repülőtereket bojkottálni kell, és gépeiket nem engedni másutt sem leszállni. Bojkottot kell kimondani a terroristáknak menedéket nyújtó országok légitársaságaira is. Felveti a londoni hetilap a megtorlás kérdését is. Az erőszakra lehet erőszakkal válaszolni, ebben még nincsen semmi rossz, feltéve, hogy a valóban bűnösöket sújtja, és valóban eltéríti őket szándékuktól. Az utóbbi esetben sajnos szinte lehetetlen megtalálni a bűnösöket. Az erőszakot a még fogságban sínylődött túszokon torolták volna meg. A túszok többsége, mint tudjuk amerikai, és az elrabolt repülőgép is az volt. Erre utalva írja az ECONOMIST a következőket. Ebben az esetben Amerika és Izrael libanoni bevonulásának támogatásáért fizet. Az izraeli invázió a tárgyalóasztalhoz kényszerítette a PFSZ-t, de egyidejűleg meggyorsította Líbia belső felbomlását az egymással vetélkedő terrorista csoportok kialakulását. A túszok hozzátartozóinak - írja a lap - természetesen nem vigasz az, ha tudják, hogy egy olyan világhatalomnak, mint Amerika néha hálátlan és terhes szerepet kell vállalnia. A túszdrámában jelentős szerephez jutott a libanoni síita milícia vezetője Nabih Berri. Közvetítőként tevékenykedett a terroristák, Washington és Izrael között. Ki ez a libanoni politikus, aki egyébként a gyakorlatilag már csak papíron létező libanoni kormányban az igazságügyminiszteri tisztséget tölti be. A TIME a következőket írja Berri személyéről: Berri nem látszik Amerika-ellenes milícia vezetőjének. A 46 esztendős jól öltözött és simára borotvált Berri úgy beszél, ahogyan azt egy ügyvédnek kell, miután az is. Rendszeresen meglátogatja Amerikában élő volt feleségét és ott tartózkodó hat gyermekét. Állandó beutazási és tartózkodási engedélye van Amerikában. Beirutban rendszeres vendége volt az amerikai nagykövet által rendezett összejöveteleknek. Mindez azonban még egyáltalában nem teszi meg őt ideális közvetítőnek. Helyzetére sokkal inkább jellemző az, amit saját maga mondott, nevezetesen, hogy az nagyon kényes. Berri életrajzi adatainak rövid ismertetése után a TIME így folytatja: A síita milícia, az Amal vezetőjeként Berri eleinte nem szállt szembe az izraeli megszállással. A libanoni nemzeti egységkormány tagjaként részt vett azokban a tárgyalásokban, amelyeken Izrael kivonulását akarták elérni. Résztvett annak ellenére, hogy a síiták egy része hallani sem akart arról, hogy szóbaálljanak Izraellel. Berri és az Amal fegyveresei közreműködtek egy amerikai és egy francia állampolgár kiszabadításában. Tavaly az év elején rab­olták el őket szélsőséges elemek. Berri részt vett a libanoni kormány ülésein, jóllehet a síiták tudni sem akartak erről a kormányról. Berri vezette az Amalt a harcba az izraeliek, a maronita keresztények, a PFSZ, a szuniták és korábbi szövetségesek a drúzok ellen. Nabih Berri mint mérsékelt? Ez egy abszurdum, mondja a Georgetowni egyetem közelekeleti szakértője. Egy magasrangú amerikai kormányhivatalnok pedig így nyilatkozott: Lehet, hogy most Berri a libanoni politikában középre tolódott, de nem ő mozdul, hanem a helyzet változott meg. Berri nem szélsőséges, de már bebizonyította, hogy képes szélsőséges tettekre is, azért, hogy megtarthassa vezető pozícióját a síiták élén. Kétségtelen, állapítja meg a TIME, hogy Berri is akarja az Izraelben fogvatartott síiták kiszabadítását, de radikalizmusa nem szilárdította meg a hatalmát. Vallásos mohamedán ugyan, de híve az egyház és az állam különválasztásának. Ez pedig szembe állítja őt a síitáknak azzal a csoportjával, amely a Khomeini féle iszlám fundamentaliz­mus híve. A TIME ismét amerikai szakértőt idézi _____ 18.oldal"

Next