Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1985. július-december (27. évfolyam, 26-50. szám)
1985-07-27 / 27. szám
ECY DOBOZ GOMBA " , Az angol David Jacksonnak délelőtt fél tízkor meg kellett jelennie a bíróság előtt: azért vonták felelősségre, mert ellopott egy doboz gombakonzervet 51 és fél penny értékben. A bíróság összetétele: három tapasztalt laikus bíró (Magyarországon népi ülnök a nevük), valamint egy „clerk”, vagyis tanácsadóként működő jogász. A vádat egy csinos, higgadt ügyésznő képviseli, Jackson pedig egy rámenős, fiatal skót ügyvéd személyében fogadott magának védőt. Az ügyésznőn kívül egyelőre senki sem tudja a tárgyalóteremben, mit rónak a vádlott terhére. Akták nincsenek. A védőnek is jórészt előkészület nélkül kell majd reagálnia. A feszültség érezhetően fokozódik, amikor a vádlott kijelenti: ártatlannak tartja magát. Az ügyésznő most előterjeszti bizonyítékait. Sorra a tanúk emelvényére hív három bolti detektívet és egy rendőrnőt, de előbb röviden közli, mit vár az egyes tanúktól. Megtudjuk, hogy Mr. Jackson ebédre valót akart vásárolni, ezért egymás után felkeresett három élelmiszerüzletet, míg az utolsóban egy doboz zöldbab és egy gombakonzerv mellett döntött. A bolti detektívek véleménye szerint Jackson határozatlanul matatott a gombakonzervvel, majd feltűnően körülnézett, és a dobozt visszatette az állványra. A vád álláspontja szerint ez volt a lopás főpróbája; a detektíveknek elég is volt ennyi, hogy Jackson nyomába szegődjenek. Az ügyésznő a legrészletesebben elmesélteti a tanúkkal, mit láttak és mit tettek a vevők tömkelegében, míg Jacksont követték, egészen addig, míg két detektív az utcán meg nem állította a vádlottat, és el nem vette tőle a doboz gombakonzervet. Jackson nem tudott blokkot felmutatni, és — akár zavarában, akár felháborodásában — magyarázatot sem akart adni arról, hogyan jutott az áruhoz. Az egyik tanú azt állítja, hogy miután Jackson kilépett a harmadik boltból, kabátja zsebe kidudorodott. Először az ügyésznő kérdezte ki saját tanúit: kérdései nyíltak voltak, tárgyszerűek. Utána a védőn a sor keresztkérdéseket tesz fel a tanúknak. A hangnem egyszeriben megváltozik: már szuggesztív, sugalmazó kérdések is elhangzanak, sőt a védő kis csapdákat is állít, és megkísérli, hogy elbizonytalanítsa a tanúkat. Gyönge pontokat keres, amelyekbe beleköthet. Az ügyvéd meglepően hosszan firtat lényegtelen részleteket. Az első tanút kitartóan faggatja arról, hogy a vádlott a jobb vagy a bal kezében tartotta-e a konzervet, amikor viszszarakta az állványra. A védő abban bízik, hogy a tanú majd kijelenti: már nem is emlékszik pontosan a dologra. A tárgyaláson mindvégig kínos alapossággal ügyelnek arra, hogy a vádlott személyi körülményeiről, jó vagy rossz híréről és esetleges büntetett előéletéről egy szó se essék. Az angol jog igyekszik eleve kiküszöbölni az ezekkel kapcsolatos előítéleteket. Elég egy meggondolatlan mondat, és az egész eljárást újra kell kezdeni egy másik bíróság előtt. Ugyanolyan gondosan vigyáznak azonban arra is, hogy a vádlott se a terhelő tanúkat, se az ügyészt ne támadja meg személyükben, különben neki is el kell tűrnie a személye elleni támadásokat. Miután a vád képviselője bevégezte mondandóját, a védelmen a sor. Egyetlen tanúja van csak: a vádlott maga. Más országban ez roppant furcsán hangzik: vagy vádlott valaki, vagy tanú. Nem így Angliában. A vádlott három lehetőség közül választhat. Megtagadhatja a válaszadást, és ekkor senki egyetlen kérdést sem adhat fel neki. A másik lehetőség: a vádlottak padjáról a legjobb belátása szerint fejtheti ki az álláspontját, és ekkor sem kérdezgethet senki. Harmadszor: kérheti, hogy tanúként eskessék meg, ebben az esetben ugyanúgy tartozik az igazságot elmondani és alávetni magát az ügyész keresztkérdéseinek, mint minden tanú. Jackson tud uralkodni magán, és nyugodtnak látszik. Teljesen hihető magyarázatot ad arra, miért bolyongott oly hosszan az üzletekben, mivel munkanélküli, kénytelen alaposan összehasonlítani az árakat. És nem köteles kész listával indulni bevásárlásra. Különben is — mondja —, az egész ügyet csak a túlbuzgó és sikerre éhes bolti detektívek fújták fel. A gombakonzervről azért nem tudja felmutatni a blokkot, mert eljárták a hentesnél kereken ötven márkát fizetnek. A tetteseket csak ritkán fogják el, részint azért, mert az ellopott állatokat nemigen lehet azonosítani. A nyugatnémet tehenek ugyan pléhjelvényt viselnek a fülükben, de az harapófogóval könnyen eltávolítható. Az éjszakai mészárosok tehát nyugodtan „dolgozhatnak”, az iparág virágzik, a hatóság többnyire tehetetlen. A marhatenyésztők azon törik a fejüket, hogy teheneik védelmére „gorillákat” fogadnak fel, dobta. Jackson már csaknem meggyőzi a bíróságot, amikor az addig ártalmatlannak tűnő ügyésznő hirtelen félelmetes oldaláról mutatkozik meg: aprólékos keresztkérdéseket tesz fel a vádlottnak arról, hol és hogyan jutott a konzerv birtokába. Jackson először csak elveszti a nyugalmát, majd belezavarodik a mondandójába, és idegesen összevissza beszél. Ekkor már hiába az ügyvéd minden ügyessége: a bíróság a vádlott zavarodottsága láttán bizonyítottnak véli a lopás elkövetését, és ennek szellemében hozza meg az ítéletet. Jacksont egy heti átlagbérnek megfelelő pénzbírság fizetésére ítéli. A tyúkperben a tárgyalás egy egész munkanapot vett igénybe, gondosan ügyeltek arra, hogy betartsák a konzervatív angol szabályokat, és a végén nagy ceremóniák közepette hozták meg az ítéletet, amely inkább közhangulati tényezőkön múlott, mint a bolti lopás elkövetésének bebizonyításán. Erre szokták mondani: vajúdnak a hegyek, és nevetséges egérke születik ... SANDA MÉSZÁROSOK Lengerichben, a Teutoburgi-erdőnél a mészárlás ünnepére jött össze éjszaka a mezőn egy tetőfedő meg egy hentes. Fejszével és szögbelövővel jó néhány szarvasmarhát öltek le, majd átvágták a torkukat. Tíz hátsó és egy mellső részt, tehát a legjobb darabokat hajnalban fölpakolták egy kis buszra. Az állattetemek ott maradtak a véráztatta mezőn. — Istenem! — sóhajtott a tulajdonos, amikor felfedezte a véres tettet. — Mintha fölrobbantották volna a csordámat! Münsterland és Sauerland mezein is pusztított a két marhatolvaj. Harminc marhát, ökröt és lovat (darabja két—ötezer márka) intéztek el éjjelente néhány hét alatt. A hús kilóját hét márkáért — jóval a piaci ár alatt — kótyavetyélték el. A dortmundi területi bíróság csoportos fegyveres lopás bűntettéért marasztalta el, és ítélte több éves szabadságvesztésre a tetteseket, akik közül az egyik, amikor foglalkozását kérdezték, „szabadfoglalkozású húsdarabolónak” mondta magát. A húsfelvásárlónak „üzletszerű orgazdaságért” másfél évet kell börtönben letöltenie. A nyomozóhatóságok adatai szerint erősen megszaporodtak az „éjszakai szabadtéri mészárlások”, ahogy a jogászok nevezik a bűncselekményt. NSZK-szerte garázdálkodnak a marhagyilkosok és marhatolvajok. A parasztok már — vadnyugati példára — őrjáratokat is szerveztek. A bűnügyi szakértők a nagybani marhalopások okozta kárt évente tizenötmillió márkára becsülik. Az NSZK egész területén 1984-ben több mint ezerötszáz esetet jegyeztek föl. Azok az emberek, akik éjszaka fenik a kést az állatokra, többnyire szakmabeliek. — Mindig a legjobb állatokat választják ki — állapítottákmeg a törvényszéki szakértők. Amit a szabadtéri mészárosok levágnak, azt a hazai vásárlóknak szánják, és ez az üzlet virágzik. A rendőrség feltételezése szerint könynyű értékesíteni a húst a vendéglátóiparban. Hét-nyolc márkáért adják az olyan húst, amelyért a vá AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET IQ AZ EGYETEMEN Az egyetemek természettudományos karain tanuló diákoknak mindig van egy olyan kis alattomos érzésük, hogy ők okosabbak, mint azok, akik a humán karokra járnak. Angliában a Cambridge Egyetem tanulói között nemrég széles körű vizsgálatsorozattal egyértelműen sikerült bebizonyítani, hogy valóban jelentős intelligenciakülönbség van a természettudományos karok hallgatói és a humán karok diákjai között, mégpedig az előbbiek javára. A magas értelmi képességű ifjú természettudósok és a gyengébb bölcsészek között közbülső helyet foglaltak el a közgazdásznak készülők. Érdekes módon nincs kapcsolatban az intelligenciaszinttel, hogy valaki férfi-e vagy nő, milyen középiskolából került az egyetemre, milyen a vércsoportja, mennyit dohányzik, vagy az év melyik időszakában született. A kutatók azonban találtak még egy figyelemre méltó összefüggést: a szóbeli kifejezési készség, a nyelvi intelligencia mindig magasabb az elsőszülött gyermekeknél, mint a testvérek sorában a második vagy a harmadik helyen álló tanulóid esetében. 1 BESZÁMÍTHATÓSÁG ÉS KIVÉGZÉS A kivégzést megelőző napon Florida állam sajtóértekezletet engedélyez az elítéltek számára. Ezúttal Alvin Bernard Ford találkozott a riporterekkel. Amikor beléptek, Ford behunyt szemmel a következő szavakat mormolta maga elé: — Kérlek, sátán, küldd el őket innen. Ezután Dávid és Góliát küzdelméről, majd az erőterekről fecsegett, aztán minden átmenet nélkül hisztérikus nevetésben tört ki. Néhány perccel később már hajlandó volt nyilatkozni: az egyik riporternek elmondotta, hogy anyjával azért nem beszélhetett, mert az egy repülő csészealjon tartózkodik. A meglepő közlés után az elítéltet visszavitték a cellába, de a következő reggel, az utolsó pillanatban a szövetségi fellebbviteli bíróság leállította a kivégzést, és utasítást adott az orvosoknak, hogy döntsék el: eléggé beszámítható-e Ford ahhoz, hogy kivégezzék? Már a XVII. században egy brit jogász, Sir Edward Coke megállapította, hogy „őrültet kivégezni nemcsak nyomorúságos látvány, hanem rendkívüli embertelenség és kegyetlenség is, ami nem tenne jó szolgálatot a jognak”. De ki dönti el a beszámíthatóság mértékét? Sok államban, így Floridában is a pszichiáterek szakvéleménye alapján a kormányzót illeti meg a döntés joga, de az utóbbi két évben a halálbüntetés ellenzői részletesebb, alaposabb eljárást követelnek. Ford egyébként 1975 óta ül börtönben; rábizonyították, hogy fegyveres rablást követett el, majd menekülés közben agyonlőtt egy rendőrtisztet. Védőügyvédje szerint Ford paranoid skizofréniában szenved, és nem képes felfogni tettének súlyát, miként azt sem, hogy miért akarják kivégezni. A legutóbbi döntés értelmében az elítéltet gyógykezelni kell, és ha állapota jelentősen javul, végre lehet hajtani rajta az ítéletet. KÖZPÉNZBŐL BORDÉLYHÁZ Talata perui város polgármestere közpénzekből bordélyházat építtetett. Mint mondotta, annak idején választóinak megígérte, hogy azért fogja így megépíttetni a bordélyházat, mert ezáltal a város bevételekhez fog jutni, és az egészségügyi és higiéniai előírásokat is jobban lehet ellenőrizni. Ha egyszer a törvény megengedi azt, hogy bordélyházak létezzenek, jobb, ha azokat a közigazgatás üzemelteti, és a lányok tiszteletdíjának nagy részét nem a madámok teszik zsebre, hanem a város gazdálkodik vele. A ház megnyitását az ország nemzeti ünnepére tervezték, de — csodák csodája — a vörös lámpás épület jóval a határidő előtt elkészült. A bordélyházat a város képviseletében maga a polgármester nyitotta meg. Arról már nem szól a fáma, hogy az avatóünnepség után a tisztességben megőszült városatya — jó példát mutatva a polgárodnak — maga is tüzetesen megismerkedett-e az általa istápolt intézmény hölgyikéivel. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! JOGOSÍTVÁNY NÉLKÜL Egy holland férfi igen nagy ügyészséggel, de mindenekelőtt jókora szerencsével hatvan éven keresztül vezetett jogosítvány nélkül. — A jóakarat megvolt bennem — nyilatkozta —, többször is megpróbáltam levizsgázni, de mindig perchem volt, a vizsgáztatók mindenféle jelentéktelen apróságba belekötöttek, és amikor jól megmondtam nekik a véleményemet, bosszúból megbuktattak. Olyan légkör alakult ki minden vizsgán, hogy elhatároztam, nem teszem ki magam többé ilyen stressznek. A fenti mondatok akkor hangzottak el, amikor az idős — nyolcvanöt éves — férfi egy kereszteződésnél nem adta meg az elsőbbséget, és belerohant egy teherautóba. Bár gépkocsija pozdorjává tört, rajta egy karcolás sem esett. — Igazán vigyázhatott volna — mondta felháborodva a teherautó vezetőjének —, maguk csak száguldoznak, mint az eszeveszettek, és felelőtlenségüknek mások látják a kárát. A helyszínre érkező rendőrök nem voltak igazán fogékonyak az öregúr panaszai iránt: jogosítványát ugyan nem tudták bevonni, de feljelentést tettek ellene, aminek minden bizonnyal súlyos pénzbírság lesz a vége. GYILKOS-E A TORREÁDOR? „Mata! Mata!” — „öld meg! öld meg!’ — üvöltötték a nézők, amikor utoljára rohant rá a bika Mario ‘ Coelho 'torreádorra, aki szót is fogadott: mélyen belemártotta kardját az állat nyakába. Az egy pillanatig meredten állt, majd mintha villám sújtotta volna agyon, összeesett. A nézők berohantak az arénába, vállukra emelték Coelhót, és végighordozták Moita, a kis portugál város utcáin. Az egész jelenet az Ibériai-félszigeten megszokott koreográfia szerint zajlott le, egy apró részlet kivételével: Portugáliában tilos a bikát megölni az arénában. Egy fél évszázados törvény értelmében Coelhóra a háromévi börtönbüntetésen felül az várt, hogy örökre eltiltják mesterségétől olyasmiért, ami a szomszédos Spanyolországban a bikaviadalok velejárója. A torreádor azzal védekezett, hogy hirtelen felindulásból, nem pedig előre megfontolt szándékkal élt. A sajtónak később azonban a következőket nyilatkozta: — Boldog vagyok, hogy leszúrtam az állatot. A törvény elavult, éppen ideje, hogy eltöröljék. Az eset fölingerelte a portugál állatvédőket. A Nemzetközi Állatvédő Liga helyi szervezetének vezetője, Antonio Maria Pereira felhívást tett közzé „e kegyetlen és barbár sport teljes megszüntetése” érdekében, és törvényjavaslatot nyújtott be a parlament elé, amelyben a börtönbüntetésen felül még pénzbírság kiszabását is indítványozta azokra, akik állatokkal kegyetlenkednek. Néhány portugál állatbarát pedig levelet küldött a Nemzetközi Állatvédő Ligának, amelyben leírták: a bikaviadalok szervezői az állatok patájába szögeket döfnek és maró anyaggal bekent botokkal bökdösik őket, hogy kellőképpen feldühödjenek, mielőtt belépnek az arénába. Azt is követelték, hogy a televízió szüntesse be a bikaviadalok közvetítését. A portugál társadalom véleménye megoszlik. Sokan a hagyományok szellemében a bikáknak drukkolnak, a többség azonban Coelho mellett áll. A torreádor pedig várja a bírósági tárgyalást, amelynek eredménye egyúttal választ fog adni arra is, valóban eljött-e az idő a bikák számára legalábbis „sorsdöntő” kérdés megválaszolására. n.oldal! Performa death-defying act. Give Heart Fund. I Give Heart Fund f American Heart AssociatiorKL '