Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1992. január-június (34. évfolyam, 5-8. szám)
1992-02-06 / 5. szám
1992. február 6. 3. oldal AMERIKAI KANADAI MAGYAR ÉLET A DIE WELT írja: KINYITOTT TITKOK Németországban, s főleg annak keleti felében, néhány napja, mindenki átnézheti azokat az aktákat, amelyeket róla vezetett egykor Honecker titkosrendőrsége, a stázi. Aki vállalkozik arra, hogy saját múltját kommunista értelmezésben lássa viszont, annak össze kell szednie minden lelki erejét. Az akták részleteket rögzítettek a magánéletéről hivatásos és önkéntes ügynökök révén. Kiderül, hogy ki kit súgott be, kiről miért kért információkat az állambiztonsági minisztérium. Az államilag szervezett alvilág kénköves bugyrába szagol bele az, aki saját üldöztetésére kíváncsi. Például Heinz Eggert, egykori lelkipásztor, aki most a drezdai székhelyű szász tartomány belügyminisztere. Amit érzek, az a kifejezhetetlen düh. És, hogy három napja felfordul a gyomrom. Állandó a feszültség bennem és nem oldódik, mióta tudom, hogyan akartak megsemmisíteni és elszigetelni barátaimtól. Többek között így fejezte ki érzéseit Eggert, aki a minap nézhette át a róla készült, 2800 lapos százi-aktát. Rá kellett döbbenie, hogy spiclik vették körül az egyházi elöljáróságban, a hívei között, a barátai körében és a lelki gyakorlatokon résztvevő egyetemisták soraiban. A legszörnyűbb azonban az a felfedezés volt, mely szerint a stázi meg akarta mérgezni Eggertet két — vagy több — kollaboráns orvos segítségével. Egy nyaralás idején — az akkor másként gondolkodónak számító pap — vérhast kapott, tehát kezelésre szorult. Kapott is gyógyszert, de olyat, amelyben méreg volt és különféle lelki betegséget okozott. Eggertet ezután beszállították az ideggyógyászatra, ahol módszeresen és zavartalanul adagolhatták neki az egészségére káros szereket. Orvosai, a végzet fehérköpenyes angyalai: Reinhard Wolf és Manfred Örtel voltak. Wolf doktort az egészségügyi minisztérium máris felfüggesztette hivatásának gyakorlásából. Heinz Eggertet és családját nem kevesebb, mint ötven besúgó figyelte. Lefényképezték őt a strandon, az utcán, feljegyezték, hogy kivel tart kapcsolatot, állandóan számon tartották, milyen a légkör a házasságában. Még gyermekeinek a beszélgetéseit is magnószalagra rögzítették az iskolában. Egy ízben, amikor Wartburgjával Berlinbe tartott, le akarták szorítani az útról és csak azért hagyták tovább utazni, hogy jelezzék: ez az utolsó figyelmeztetés. A legbuzgóbb spiclik egyike az Eggert család közvetlen szomszédja volt, aki intézetében, egy gyermekotthonban, külön megfigyelő bázist létesített a stázinak. Eggert levelezését — természetesen — szüntelenül figyelték. Az egyetlen, amihez nem tudtak hozzájutni, az a naplója volt, mert a házkutatástól való félelmében sohasem vezetett naplót. Mint kiderült, nem is lett volna érdemes. A stázi akták kínos pontosságát, kimerítő részletességét meg sem közelíthette volna naplójában. A KOMSZOMOLSZKAJA PRAVDA írja: AEROFLOT Az Aeroflot egyik legutóbbi London— Katmandu járata tulajdonképpen elég jól indult: az Iljusin-86-os majdnem menetrend szerint gördült rá a kifutópályára — ott azonban hirtelen megállt és még órák múlva sem tudott továbbmozdulni. A késlekedésre és az idegesítően zümmögő legyekre, a forró levegőtől fulladozó utasoknak hosszú ideig senki sem adott magyarázatot. Később nagy nehezen előkerült egy langyos vizet osztogató, mogorva stewardess, aki csak annyit közölt, hogy „műszaki hibáról” van szó. A gép végülis a nepáli főváros helyett Moszkva felé vette az irányt, hogy ott megjavítsák. Miután ismét útnak indult, a pilótának még azon is törnie kellett a fejét, hogy a légitársaság fizetési nehézségei miatt — hol tudja majd a gépet üzemanyaggal ismét feltölteni. A korábbiakhoz képest már csak viszonylag kevés időt veszített azzal, hogy a célból oda-vissza ingázott az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein között, ennek köszönhetően Katmanduba érkezésekor késése csak megközelítette, de nem haladta meg a 30 órát. Az Aeroflot-ot különösebben soha sem érdekelte az, hogy magas színvonalú szolgáltatást nyújtson utasainak. Feladata az elmúlt évtizedekben az volt, hogy a lehető legtöbb szovjet polgárt a lehető legalacsonyabb jegyárak mellett juttassa el a hatalmas országon belül kiszemelt úticéljához. Most, a Szovjetunió összeomlásával, az állami támogatás megszűnésével és azzal a tudattal, hogy monopóliuma rövidesen megszűnik, az Aeroflotnak is meg kell próbálnia önfenntartó üzleti vállalkozássá válni. Gazdasági szakértők kétlik, hogy a világ legnagyobb légitársasága — amely 5 ezer 400 repülőgépén tavaly például 138 millió utast szállított — erre képes lesz. Egy légiközlekedési tanácsadással foglalkozó londoni cég elnöke szerint, az Aeroflot nál már hosszú évek óta akkora káosz, hogy az ex-szovjet állami nagyvállalatok közül ezt kellene az elsők között felszámolni. A repülőgépek és a repülőterek elavultak, az irányítási módszerek primitívek, a szolgáltatás színvonalának emelésére pedig csak halvány a remény. Eddig a fél millió alkalmazottat foglalkoztató Aeroflot-hoz tartozott minden, ami a légiközlekedéssel volt kapcsolatos. Részben ez a magyarázata annak, hogy miért nem tudott egyetlen egy részterületen sem eredményt felmutatni. Az utasszállításon kívül, a légitársaság feladata volt a 120 repülőtér fenntartása, az irányítótornyok működtetése, az üzemanyag elosztása, de például a repülőgépes mezőgazdasági munkák elvégzése is. A múlt hónapban orosz illetékesek elismerték, hogy kerozin-hiány miatt a repülőterek több, mint felét be kellett zárni, és hogy a repülőgép-flotta 40 százaléka használhatatlan, mert nincs pótalkatrész. A TASZSZ-nak egy vezető légiközlekedési szakember elmondta, hogy tavaly november végéig rekordszámú, 36 légiszerencsétlenség történt a Szovjetunióban, amelyekben 252-en vesztették életüket. A Komszomolszkaja Pravda című újság megjegyezte: az Aeroflottal repülni körülbelül annyira biztonságos, mint „orosz rulettet” játszani. ☆ ☆ ☆ NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLE A NEW YORK TIMES írja: AMERIKA HÁTAT FORDÍT EURÓPÁNAK A cikkíró helyénvalónak nevezi, hogy a Szovjetunió összeomlása nyomán, az Egyesült Államok jelentős katonai erőt kivon Nyugat-Európából. Bírálja azonban azt, hogy Washington politikai és gazdasági téren is tartja a távolságot földrészünktől — különösen ami Kelet-Európát és a Balkánt illeti. Idézet a cikkből: Kelet-Európa újjáépítése kapcsán, Amerika nagyrészt áthárítja a felelősséget Németországra, ami hiba. Olyan óriási feladatról van szó, amely még a robusztus német gazdaság erőit is meghaladja. Ráadásul Európában táptalajt kap a német dominációtól való félelem. Az Egyesült Államok politikai téren is túlzott közömbösséget tanúsít. Ha például Jugoszláviában kudarcot vall a fegyverszünet érdekében közvetítő ENSZ, akkor a Bush kormány nem maradhat tétlen, és nem szorítkozhat arra, hogy bírálja az európai kezdeményezéseket. Ebben a kérdésben is helyesebben járna el, ha együttműködne Németországgal. Washington a szovjet hatalom összeomlása után a NATO keretében közeledett Kelet-Európához: meghívta Magyarországot, Lengyelországot, Cseh-Szlovákiát, hogy csatlakozzék az Atlanti Együttműködési Tanácshoz... Ezeknek az országoknak azonban sokkal nagyobb nehézségeik vannak gazdasági, mint biztonsági téren, és gazdasági segítségért az Európai Közösséghez, nem pedig a NATO-hoz fordulnak. Washington szövetségeseihez képest édeskevés közvetlen támogatást ad Magyarországnak, Csehszlovákiának és Lengyelországnak, jóllehet Közép-Európa biztonságának legjobb garanciája a gazdasági talpraállás lenne. Németország oldalán ezért elengedhetetlen volna Amerika jelenléte. Washington pénzhiányra hivatkozik, a hiányosság azonban valójában más téren mutatkozik: nincs meg az akarat és a bölcsesség ahhoz, hogy a védelmi költségvetésből megfelelő összegeket a megfelelő helyre irányítsanak át. 000000000 BBC A BOLGÁROKNAK Megkezdte bulgáriai adását a BBC. Mint a hírügynökségek jelentik, ezentúl napi 24 órán át lehet hallani az angol rádió műsorát Szófiában. A műsor bolgár és angol nyelven folyik egész nap és a BBC fennállása óta ez az első eset, hogy az angol rádiónak Bulgáriában saját hullámhossza van.