Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1993. július-december (35. évfolyam, 36-50. szám)

1993-11-14 / 44. szám

1993. NOVEMBER 14. AMERIKAI KANADAI MAGYAR ÉLET Á­ kai. Mert különben hogy magyarázható ez a fényes mentési akció? Meg a lu­xustól egy semleges országban? Amerika is a kétkedőkhöz tartozik. Elvégre 46 személy, köztük a magyar országgyűlés felsőházinak két, köztiszteletben álló tagja is kompromittálódott. A Weiss-klán pedig úgy dönt, hogy maga veszi kézbe az ügyeit. Egyre in­kább elhidegednek a család — hivatalosan is — bizalmasának számító fiatal ügyvédtől, akit az amerikai nagykövet szeretne keresztkérdések alá vetni. Madeira látképe A kormány tétlenül nézte... Időközben a magyar kormány elítéli a tranzakciót, de a tény megmarad: a Weiss család inkább az SS-szel szerződött, mint a magyar nácikkal — szól a visszaemlékezés. Elfogadták a meghökkentő ajánlatot, s bár a kormány megte­hette volna, hogy az egész jogi ügyletnek elejét veszi, mivelhogy idegenbe csak az ő hozzájárulásukkal vihettek volna ki bármit is, vagy azon az alapon, hogy 49 százalék még rövidig zsidó kézen maradt, és ezt legfelső helyről zárol­hatták volna, de a „kisujjukat sem mozdították”. ...És az is csak tény, hogy „a magyar kormány nem szállt szembe az SS-szel, ezt elmulasztotta, így hát ne csodálkozzék Weiss Manfrédék hazafiassan cselekedetén.” Ennyi a ráadáskommentár. * „Végül is megszereztem a bevándorlási papírokat az USA-ba, 1945 nyarán és még az év szeptemberében áthajóztam Amerikába. Tudomásom szerint a kö­vetkező esztendőben Weiss Manfréd örököseinek sikerült a zárolt vagyont sza­baddá tenni, és legtöbbjük átköltözött Portugáliából a tengerentúlra.­ A visszaemlékezés itt véget ér... .. .1. SEGÍTSÉG Úgy tűnik, hogy Szaud-Arábia uralkodó­jának szívét teljesen meghódította egy sze­rencsétlen sorsú, ötéves angol kislány, Laura Davis. Fahd király először közel negyed mil­lió dollárt adományozott arra, hogy a kis­lányba egy szenzációs műtéttel hat új szervet ültessenek be, most pedig további 390 ezer dollárt küldött Laurának, hogy a sikeres szervátültetések után meggyorsítsa felgyó­gyulását. 11. oldal A brit mozi első lovagja 1893. szeptember 16-án született Korda Sándor Az angol televízió Sir Alexander Korda 33 filmjének műsorra tűzé­sével és kétszer 50 perces dokumentumfilm bemutatásával, szülőváro­sa, Túrkeve pedig rendezvények sorozatával ünnepli a világ egyik leg­nagyobb rendezőjének és producerének centenáriumát. A fiatal újságíró a film születésének idején egy vásári sátorban lá­tott először vetített képeket, és ez megszabta életútját. Ő írta az első magyar filmkritikákat és filmelméleti cikkeket, s 1911 nyarától egy éven át a párizsi Pathé cégnél tanulta az új művészetet. Itthon aztán egymás után három filmlapot is indított és szerkesztett, amelyek közül az utolsó, a Mozihét Nemeskü­ity István szerint „európai stílű filmszak­lap” lett. Janovics Jenő hívta meg ko­lozsvári filmgyárába, ahol nyolc filmet rendezett, köztük a Nagy­mamát, az egyetlen filmet, amely­ben Blaha Lujza szerepelt. Ismét Nemeskürty: „A Nagymamából megmaradt néhány mozgókép­­foszlány — ebből is látható, hogy teljes értékű, igényes film lehetett.” Korda hamarosan megvette a vállalatot és Pestre költöztette. Az­ ő Corvin filmgyára számára épült a Gyarmat utcai stúdió első műterem- és épületsora. Igényes­ségét mutatja, hogy első rendezé­se Babits Mihály Gályakalifája volt, amelynek dramaturgja (a fel­iratok megszövegezésével együtt) Karinthy Frigyes volt. Iro­dalmi műveket és színpadi sikere­ket vitt filmre, legnagyobb szabá­sú vállalkozásai a Szent Péter esernyője és Az aranyember megfilmesí­tése volt. A kommün idején egy Jókai-regényt, a Sárga liliom átiratát és egy néger rabszolga történetét forgatta. Ennek ellenére 1919-ben úgy érez­te, emigrálnia kell. Nem maradtak fenn korai alkotásai, de kvalitását bizonyítja, hogy ne­hézség nélkül kapta Bécsben, Berlinben, Párizsban és Londonban a ren­dezői megbízásokat. Hollywoodban is dolgozott, majd 1931-ben Lon­donban telepedett le, megalapította az angol filmélet legjelentősebb vál­lalatát, a London Film Ltd.A. Kiváló képességeivel és szakmai felké­szültségével 141 film előállításában vett részt mint rendező és producer. Érdekes szerepet játszott a két világháború közt itthon Korda­­Sándor. A közvélemény annyira magyarnak tekintette, hogy angliai filmjeit is magyar filmekként ünnepelte (amiben nyilván része volt Bíró Lajos for­gatókönyveinek és Korda sok magyar munkatársának is). Egyébként­­va­lóban sokat segített itthon is: ösztöndíjat alapított kezdő filmszínészek­nek, és angliai otthonában szívesen látott minden magyar filmest. Alkotásai közül a legnagyobb sikert (itthon és világszerte) a 17//. Henrik magánélete és a Rembrandt aratott, de Korda-filmeknek tekintet­ték az­ ő produkciójában és felügyeletével készült olyan filmeket is, mint A vörös Pimpernel. A bagdadi tolvaj, A dzsungel könyve. Nincs kizárva, hogy az elején említett angol dokumentumfilm más ér­dekességeket fog feltárni. Peter Chapman, a 4-es csatorna rendezője ugyanis évek óta kutatja, igaz-e, hogy Korda 1942-ben, a második világ­háború kellős közepén nem kifejezetten filmtörténeti jelentőségéért kap­ta meg V. György királytól a főúri rangot. A tények: Kordát szoros bará­ti kapcsolat fűzte Sir Winston Churchillhez, amerikai ügyvédje, Bill Do­novan pedig Roosevelt elnök bizalmasa és az OSS (a CIA elődje) veze­tője volt. Maga Korda 1935 és 1942 között negyvenszer szelte át az At­lanti-óceánt — a feltételezések szerint azért, hogy amerikai támogatást szerezzen Hitler ellen, illetve rokonszenvet keltsen Nagy-Britannia iránt. Érdeklődéssel várhatjuk Peter Chapman említett dokumentumfilmjé­nek bemutatását. De bármit tartalmazzon: Korda Sándor a világ filmtör­ténetének egyik legnagyobb alkotója volt. Emlékére Angliában most Korda-díjat alapítanak, amelyet évente a legjobb angol film készítője A fiatal Korda Sándor Urán tűnt el Csernobilből Két speciális tárolóban összesen 129,6 gramm urán tűnt el a csernobili atomerőműből - ismerte be a kijevi rádióban Nyikolaj Szorokin, az objektum vezérigazgatója. Az uránt feltehető­en ellopták, bár egyelőre nem zárják ki azt sem, hogy csak adminisztrációs mulasztásról van szó. Nyugati szakértők, egyebek között a Nemzetkö­zi Atomenergia-ügynökség, továbbá a Green­peace környezetvédelmi szervezet éppen a na­pokban hívta fel a figyelmet arra, hogy Ukrajná­ban, egyebek között a csernobili atomerőműben továbbra is súlyosan megsértik a biztonsági elő­írásokat, a fegyelem nem megfelelő. A tárolók eltűnését már október 22-én jelentette az illeté­kes parlamenti bizottság vezetője, de azóta a ha­tóságok semmiféle infommációt nem voltak haj­landók kiadni ez ügyben. Szorokin közölte, hogy az időközben meg­kezdődött vizsgálat két verziót feltételez. Az egyik szerint ellopták az uránt, a másik szerint viszont egyszerűen eltűntek az 1986 áprilisa, te­hát a katasztrófa előtt keletkezett, ide vonatkozó kísérő okmányok. Ukrán szakértők szerint a la­kosságra nem jelent veszélyt a hasadóanyag.

Next