Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1993. július-december (35. évfolyam, 36-50. szám)

1993-10-31 / 42. szám

VOL. 35. Nr. 42. XXXV. Évf. 42. Szám October 31.1993. ÁRA: USA 75 4 EGTEILEK ORSZÁGOS NAGTARNYELVŰ HSI1UP ANEKIKARMI.­­ _ ■ a ■ ■ a ■ POSTÁZVA OKTÓBER 27-ÉN amerikai-kanadai « 19f Rev. AUGUST J. MOLNÁR ■■ 9 Hfl !■ HONORARY H ■■ I I ■ 300 SOMERSET ST. H I NEW BRUNSWICK NJ 08903 99 9 9l cyámericari» Canadian cHüngafíari ^ife AMERICA S LARGEST WEEKLY IN THE HUNGARIAN LANGUAGE NEW YORK*CHICAGO*LOS ANGELES*CLEVELAND*DETROIT*FLORIDA ♦iinitmmmmmiimmmmnnmnwwwmmmmtiiiwi»imi« ZŰRZAVAR HAITIBAN FEKETÉK EGYMÁST GYILKOLJÁK AFRIKÁBAN LIBERÁLIS GYŐZELEM KANADÁBAN MAGYARORSZÁGI BESZÁMOLÓ Négyhetes otthoni tartózkodás és körül­tekintő megfigyelés után, úgy érzem, be kell számolnom a látottakról és a benyomásokról azoknak, akik évek óta megtisztelnek bizal­mukkal. Mindaz, amit elmondok, az én saját véle­ményem és benyomásom s az utóbbi, termé­szetesen, lehet helyes, vagy hibás, mint min­den, ami emberi. Azt is tudjuk, hogy minden éremnek két oldala van és nagyon nehéz „ab­szolút” ítéleteket fogalmazni. Otthon tartózkodásom során alkalmam volt tanácskozni egy volt miniszterrel, tizenegy országgyűlési képviselővel, párttitkárokkal, há­rom nagyon magasrangú egyházi méltósággal. Különös örömmel tölt el a Központi Vezetőnk­kel történt budapesti, majd kenderesi találko­zásom, mely nézeteink teljes azonosságát bizo­nyította. Hálás köszönetem kell nyilvánítanom dr. Hasznos Miklós országgyűlési képviselő­nek és hitvesének, a nálunk is járt és jól ismert dr. Nagy László ügyvédnek, dr. Kávásy Sándor országgyűlési képviselőnek és Balláné Korondy Marica asszonynak, a FKgP egyik titkárának a szíves fogadtatásomért és baráti együttmű­ködésünkért. Dr. Nagy László napokig hordozott körül és mutatott be igen fontos embereknek, úgy­szintén dr. Hasznos Miklós is. Részt vettem pár napig a Balatonszárszón megtartott politikai boszorkánykonyha előadá­sain, meghívásom volt a Független Kisgazda­­párt debreceni nagygyűlésére, amelyre, sajnos, nem tudtam eljutni. Részt vettem továbbá a Szent István ünnepélyen és Kenderesen, a Horthy-család temetésén. Dr. Hasznos Miklós vendégeként ott voltam a Politikai Elítéltek Közösségének a gyűlésén, ahol Tőkés László püspök, Lezsák Sándor és Boros Péter minisz­ter beszédeit hallgattam meg. Itt találkoztam Tollas Tibor régi barátunkkal és Bocskay Jó­zseffel, a Magyar Szabadságharcosok Világ­­szövetségének elnökével. Igyekeztem nyitott szemmel, és főleg nyi­tott füllel járni. Ha egész röviden akarnám összegezni a tapasztalatokat, azt kellene írnom: a politikai helyzet kusza, a gazdasági helyzet pedig katasztrófális. Találkoztam nyugdíjas rokonokkal és félszázados barátokkal, akik a nyomorvonal alatt élnek. Egy „középosztály­beli”!?) házaspár, 83 év együttes állami szol­gálat után, 17—18.000 forintos együttes nyug­díjon kínlódna. Szerencsére, vidéken élnek, ahol terem a kert, megvan a disznó és a baromfi, tehát nem halnak éhen. Más azonban a helyzet a városban, ahol az aszfalton nem nő karalábé és a fürdőkádban nem lehet csirkéket tenyész­teni. Itt a helyzet tragikus. Találkoztam nyug­díjas sebész-orvossal, aki a nyugdíjából csak a lakását tudja fizetni, az élelméről a gyereki gondoskodnak! Ugyanakor, a „húsos fazék” körül ülők milliókban számolnak, politikusaink némelyikének olyan palotái vannak, hogy az amerikai elnök megirigyelhetné. Baloldali szer­vezetekre, mint a Magyarok Világszövetsége, csillagászati összegeket költenek, míg a mun­kanélküliek száma egyre nő, az általános elke­seredéssel párhuzamosan. Miniszterek rokonai hatvanszobás szállodákat vásárolnak három millióért, amennyiért Pesten egy kétszoba­­konyhás lakást sem lehet kapni. Ez az úgy­nevezett „privatizáció”... Barátom és volt osztálytársam, akit mint „kulákot” és Horthy­­tisztet mindenéből kiforgattak, 19 holdat tudott jelentős hajdani vagyonából visszavásárolni, de azt megtette, mert, ahogy mondta, tartozik az ősei emlékének ezzel, akik évszázadokig dol­goztak és éltek azon a földön. Ha sokan gon­dolkoznának így, akkor a magyar nemzet meg volna mentve! Sajnos, a munkakedvvel bajok vannak... A kolhozok volt tagjai nem igénylik a földet, mert eddig munka nélkül éltek és a földön dolgozni kellene! így a mezőgazdasági­­és az ipari!) termelés az utóbbi évben 40%-kal csökkent! Az emberek gondolkodását félszáza­don át helytelen irányba terelték: minden az államvezetéstől jön s ami jön, az sosem elég. Ők csak fizetgetnek és én majd dolgozgatok... Mindig „ők” állnak szemben „velem”. Ha kicsi a lakásom, vagy nem elég a fizetésem, őse miért nem adnak többet? Mivel nem adnak én jogosan lophatok tőlük... Hogy mernek ők ennyit és ennyit kérni egy lakásért? Arra egy­szerűen még képtelenek gondolni, hogy él vehetek egy 200 forintos, vagy kétezer forintos lakást, és ez teljesen az én magánügyem! Egy pillanatig se gondoljuk azonban, hogy az úgynevezett MASZEK-rendszer jobb. Egy taxiért fizettem a Podmaniczky tértől a Jagelli utcáig 1250.- forintot. Visszafelé, ugyanazon az útvonalon, 260.- forintot kért a vezető. Ez a szabadrablás szelleme, mely még az előzőkkel vázolt gondolkodás maradványa, megfűszerez­ve a korlátlan kapitalizmus örök áldásaival! Ennek a szabadrablásnak, természetesen elsősorban a turisták az áldozatai, pedig a turizmus a világ e legszebb országának egyik fő bevétele lehetne. Szerencsétlen körülményei folytán, pár napig a főváros legjobb szállodá­jában laktam, ahol a szoba kereken 200­­0 dollárba került naponta. A bárban egy whisky és egy fröccs kerek 40 dollárba került. Ennek ellenére, a szálloda szobái nem ütik meg az ausztrál vidék motelszobáinak a színvonalát ilyen módszerekkel meddig tudják a turistába odacsalogatni? A gazdasági csőd bűneit nem lehet kizáró­lag a régi kormányzat felelőtlen külföldi köl­csöneinek a rovására írni. Az új, állítólag „nemzeti” kormány még több kölcsönt vet föl és ráadásul eladja a gazdasági élet ter­melőeszközeit. Földművelést nem lehet elképzelni állat állomány nélkül, akármilyen fejlett a traktor ipar. Otthon pedig ijesztően lecsökkent az állat állomány. A gyárak és egész iparágak eladása vé£ zetes következményekkel járhat. Az idege kapitalista megveszi potom pénzért a gyárat

Next