Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1993. július-december (35. évfolyam, 36-50. szám)
1993-10-31 / 42. szám
VOL. 35. Nr. 42. XXXV. Évf. 42. Szám October 31.1993. ÁRA: USA 75 4 EGTEILEK ORSZÁGOS NAGTARNYELVŰ HSI1UP ANEKIKARMI. _ ■ a ■ ■ a ■ POSTÁZVA OKTÓBER 27-ÉN amerikai-kanadai « 19f Rev. AUGUST J. MOLNÁR ■■ 9 Hfl !■ HONORARY H ■■ I I ■ 300 SOMERSET ST. H I NEW BRUNSWICK NJ 08903 99 9 9l cyámericari» Canadian cHüngafíari ^ife AMERICA S LARGEST WEEKLY IN THE HUNGARIAN LANGUAGE NEW YORK*CHICAGO*LOS ANGELES*CLEVELAND*DETROIT*FLORIDA ♦iinitmmmmmiimmmmnnmnwwwmmmmtiiiwi»imi« ZŰRZAVAR HAITIBAN FEKETÉK EGYMÁST GYILKOLJÁK AFRIKÁBAN LIBERÁLIS GYŐZELEM KANADÁBAN MAGYARORSZÁGI BESZÁMOLÓ Négyhetes otthoni tartózkodás és körültekintő megfigyelés után, úgy érzem, be kell számolnom a látottakról és a benyomásokról azoknak, akik évek óta megtisztelnek bizalmukkal. Mindaz, amit elmondok, az én saját véleményem és benyomásom s az utóbbi, természetesen, lehet helyes, vagy hibás, mint minden, ami emberi. Azt is tudjuk, hogy minden éremnek két oldala van és nagyon nehéz „abszolút” ítéleteket fogalmazni. Otthon tartózkodásom során alkalmam volt tanácskozni egy volt miniszterrel, tizenegy országgyűlési képviselővel, párttitkárokkal, három nagyon magasrangú egyházi méltósággal. Különös örömmel tölt el a Központi Vezetőnkkel történt budapesti, majd kenderesi találkozásom, mely nézeteink teljes azonosságát bizonyította. Hálás köszönetem kell nyilvánítanom dr. Hasznos Miklós országgyűlési képviselőnek és hitvesének, a nálunk is járt és jól ismert dr. Nagy László ügyvédnek, dr. Kávásy Sándor országgyűlési képviselőnek és Balláné Korondy Marica asszonynak, a FKgP egyik titkárának a szíves fogadtatásomért és baráti együttműködésünkért. Dr. Nagy László napokig hordozott körül és mutatott be igen fontos embereknek, úgyszintén dr. Hasznos Miklós is. Részt vettem pár napig a Balatonszárszón megtartott politikai boszorkánykonyha előadásain, meghívásom volt a Független Kisgazdapárt debreceni nagygyűlésére, amelyre, sajnos, nem tudtam eljutni. Részt vettem továbbá a Szent István ünnepélyen és Kenderesen, a Horthy-család temetésén. Dr. Hasznos Miklós vendégeként ott voltam a Politikai Elítéltek Közösségének a gyűlésén, ahol Tőkés László püspök, Lezsák Sándor és Boros Péter miniszter beszédeit hallgattam meg. Itt találkoztam Tollas Tibor régi barátunkkal és Bocskay Józseffel, a Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnökével. Igyekeztem nyitott szemmel, és főleg nyitott füllel járni. Ha egész röviden akarnám összegezni a tapasztalatokat, azt kellene írnom: a politikai helyzet kusza, a gazdasági helyzet pedig katasztrófális. Találkoztam nyugdíjas rokonokkal és félszázados barátokkal, akik a nyomorvonal alatt élnek. Egy „középosztálybeli”!?) házaspár, 83 év együttes állami szolgálat után, 17—18.000 forintos együttes nyugdíjon kínlódna. Szerencsére, vidéken élnek, ahol terem a kert, megvan a disznó és a baromfi, tehát nem halnak éhen. Más azonban a helyzet a városban, ahol az aszfalton nem nő karalábé és a fürdőkádban nem lehet csirkéket tenyészteni. Itt a helyzet tragikus. Találkoztam nyugdíjas sebész-orvossal, aki a nyugdíjából csak a lakását tudja fizetni, az élelméről a gyereki gondoskodnak! Ugyanakor, a „húsos fazék” körül ülők milliókban számolnak, politikusaink némelyikének olyan palotái vannak, hogy az amerikai elnök megirigyelhetné. Baloldali szervezetekre, mint a Magyarok Világszövetsége, csillagászati összegeket költenek, míg a munkanélküliek száma egyre nő, az általános elkeseredéssel párhuzamosan. Miniszterek rokonai hatvanszobás szállodákat vásárolnak három millióért, amennyiért Pesten egy kétszobakonyhás lakást sem lehet kapni. Ez az úgynevezett „privatizáció”... Barátom és volt osztálytársam, akit mint „kulákot” és Horthytisztet mindenéből kiforgattak, 19 holdat tudott jelentős hajdani vagyonából visszavásárolni, de azt megtette, mert, ahogy mondta, tartozik az ősei emlékének ezzel, akik évszázadokig dolgoztak és éltek azon a földön. Ha sokan gondolkoznának így, akkor a magyar nemzet meg volna mentve! Sajnos, a munkakedvvel bajok vannak... A kolhozok volt tagjai nem igénylik a földet, mert eddig munka nélkül éltek és a földön dolgozni kellene! így a mezőgazdaságiés az ipari!) termelés az utóbbi évben 40%-kal csökkent! Az emberek gondolkodását félszázadon át helytelen irányba terelték: minden az államvezetéstől jön s ami jön, az sosem elég. Ők csak fizetgetnek és én majd dolgozgatok... Mindig „ők” állnak szemben „velem”. Ha kicsi a lakásom, vagy nem elég a fizetésem, őse miért nem adnak többet? Mivel nem adnak én jogosan lophatok tőlük... Hogy mernek ők ennyit és ennyit kérni egy lakásért? Arra egyszerűen még képtelenek gondolni, hogy él vehetek egy 200 forintos, vagy kétezer forintos lakást, és ez teljesen az én magánügyem! Egy pillanatig se gondoljuk azonban, hogy az úgynevezett MASZEK-rendszer jobb. Egy taxiért fizettem a Podmaniczky tértől a Jagelli utcáig 1250.- forintot. Visszafelé, ugyanazon az útvonalon, 260.- forintot kért a vezető. Ez a szabadrablás szelleme, mely még az előzőkkel vázolt gondolkodás maradványa, megfűszerezve a korlátlan kapitalizmus örök áldásaival! Ennek a szabadrablásnak, természetesen elsősorban a turisták az áldozatai, pedig a turizmus a világ e legszebb országának egyik fő bevétele lehetne. Szerencsétlen körülményei folytán, pár napig a főváros legjobb szállodájában laktam, ahol a szoba kereken 2000 dollárba került naponta. A bárban egy whisky és egy fröccs kerek 40 dollárba került. Ennek ellenére, a szálloda szobái nem ütik meg az ausztrál vidék motelszobáinak a színvonalát ilyen módszerekkel meddig tudják a turistába odacsalogatni? A gazdasági csőd bűneit nem lehet kizárólag a régi kormányzat felelőtlen külföldi kölcsöneinek a rovására írni. Az új, állítólag „nemzeti” kormány még több kölcsönt vet föl és ráadásul eladja a gazdasági élet termelőeszközeit. Földművelést nem lehet elképzelni állat állomány nélkül, akármilyen fejlett a traktor ipar. Otthon pedig ijesztően lecsökkent az állat állomány. A gyárak és egész iparágak eladása vé£ zetes következményekkel járhat. Az idege kapitalista megveszi potom pénzért a gyárat