Amerikai Magyar Népszava - Szabadság, 1997. január-június (107. évfolyam, 1-26. szám)

1997-05-02 / 18. szám

1997. május 2., péntek Kuba: nem, magyar­­horvát barátság: igen Horvát zászlót lengetett az áprilisi szél a neogótikus épület Kossuth térre néző oldalán, ahol majdnem mindig ácsorognak turisták. Aki szerencsés, akkor kattinthatja el fényképezőgépét, amikor Franjo Tudjman, a zágrábi vendég kilép az elegáns fekete gépkocsiból. A horvát elnök beszédet mond majd a magyar országgyűlésben, addig azonban jut még egy óra a napirend előtti vitat­kozásra. A kupolaterembe vezető lépcsők szélén már korábban megjelennek kivont karddal a díszegyenruhás katonák. Itt-ott a folyosókon feltűnnek vadonatúj szmo­­kingukban, a fehér csokornyakkendős pincérek, fogadás is lesz valamelyik teremben, koccintásai, amint ilyenkor szokásos. A kupolatermet az ülésteremmel összekötő folyosó elején figyelmeztető tábla: Látogatóknak tilos terület. Gál Zoltán a T. Ház elnöke sötét öltönyben nyitja meg az ülést. Hárn és Kuncze helye üres, az ellenzéki padsorokból többen hiányoznak. Az elsők között érkezik Győriványi Sándor, aki a közelmúltban megírta a Kisgaz­dapárt regényét. Kezdettől, napjainkig. Legújabban az élet írt hozzá egy fejzetet. Hajdúszoboszlón ugyanis egyesült Kisgazda Szövetség néven az FKGP-n kívüli valamennyi kisgazda erő. Ez árthat Torgyán József pártjának, mert alkalmas arra, hogy majd esetleg meg­zavarja a választókat, akik megtorpanhatnak a fülke előtt és feltehetik önmaguknak a kérdést: - Most azután melyik kisgazdapárt az igazi? Minden eshetőségre számítanak a pártok, nehogy váratlanul érje őket egy esetleges előrehozott választás. Szárazon tartani a puskaport, szövetségeseket keresni, erkölcsi támogatáshoz jutni. Lezsák Sándor, az MDF elnöke az elmúlt hétvégén ezért fogott kezet látványosan a lengyel Lech Walesával és a litván Vytautas Land­­bergisszel. Új szervezet alakult az elmúlt hétvégén. Közép-Európa 31 jobbközép pártja létrehozta Közép- Európa Demokrata Formát. Egy esztendeig Lezsák Sándor az elnöke az új tömörülésnek, ezért a parlament folyosóján és az ülésteremben is többen gratulálnak a sötét öltönyben érkező politikusnak, aki fáradhatatlanul ingázik az alföldi Lakitelek és a budapesti Bem­ tér között. Lezsák korábban aránylag ritkán szólalt fel, ma azonban még napirend előtt szót kér. Arról beszél, hogy járt Kecskeméten és elégedetlen az ottani katonai repü­lőtéren tapasztalt állapotokkal. Ezt a mostani ülésnapot, a vezető politikusok hiány­zása jellemzi, mert távol van Kovács László külügy­miniszter, aki éppen Japánban tárgyal. Hiányzik különben Orbán Viktor is, a FIDESZ elnöke, akit pártja kong­resszusa megerősített tisztségében. Az ifjú politikus a kórházi ágyáról a televízió képernyőjéről és az Interneten keresztül értesülhet az egymást gyorsan követő esemé­nyekről. A magyar és a német képviselők barátságos labdarúgó mérkőzésén szerepelt a FIDESZ elnöke és gólt is rúgott, bár már korábban megsérült, de így is tovább játszott. Gellért Kis Gábortól kapta meg a labdát, amelyet berúgott az ellenfél hálójába. A sportpályán tehát kialakulhatott a másutt elképzelhetetlen MSZP­­FIDESZ összjáték. A mérkőzés történetéhez tartozik az is, hogy a kapitány tisztét Puskás Ferenc vállalta és az egykori világhírű labdarúgó, aki bár már köztudottan túlhaladt a hetedik X-en, még mindig „Öcsi" a futballért rajongók számára. Persze a magyar és a német parlamenti képviselők mérkőzése csak játék volt, a szó elsődleges értelmében, ezért a krónikába ez kettő-nullás magyar „győzelemmel" vonul be. Orbán Viktor távollétében,­­akinek sérült lábán a kötést csaknem annyiszor láthattuk a televízió képer­nyőjén és az újságokban, mint annak idején az emlékezetes autóbalesete után, Horn Gyula feje körül a vasabroncsot, ha úgy jobban tetszik, vaskoronát). Deutsch Tamás támadta Kubát, illetve a kormányt. Az előzmények meglehetősen viharosak. Az elmúlt hétvégén Fidel Castro diktátor országának budapesti nagykövetségén, a köze­ledő VIT, vagyis a Világifjúsági Találkozó ürügyén összegyűltek a különböző ifjúsági szervezetek képviselői. Az esemény botrányba fulladt. A Fidelitas, vagyis a FIDESZ ifjúsági tagozatának nevében elhangzott egy nyilatkozat, amely szerint Kubában „embertelen" rend­szer uralkodik és a tervezett VIT csak arra szolgált, hogy a Kubában uralkodó önkényuralmat elpalástolja. Fidel Castro budapesti nagykövete elvesztette türelmét. - Kuba felségterületén vannak - mondta és a Fidelitas vezetőit a nagykövetség elhagyására szólította fel. Deutsch Tamás a parlamentben feltette a kormánynak a kérdést, támogatja-e, hogy magyar fiatalok Kubába utazzanak? Szent-Iványi István válaszolt a FIDESZ képvise­lőjének. Az államtitkár az elmúlt napokban éppen Mexikóban tartózkodott és nem is olyan régen hivatalos úton Kubában is járt. Lehetséges, hogy az ifjú politikus­nak, külügyi államtitkárként ez a „hattyúdala", amint Deutsch Tamásnak válaszol, mert átveszi a lemondott Pető Iván örökét és az SZDSZ frakcióvezetőjeként tevé­kenykedik tovább.­­ Nem támogatja a magyar kormány, hogy a magyar fiatalok Kubába utazzanak a VIT-re - ez az államtitkár nyilatkozatának lényege és hozzátette, ez attól a szer­vezettől függ, ahová az utazni kívánó tartozik. Szent- Iványi István megemlítette, hogy a Magyarok Világ­­szövetsége magyarországi tagozatának ifjúsági csoportja biztosított helyet a Semmelweisz utcában, hogy azok a fiatalok, akik Kubába óhajtanak menni, ott találkozhas­sanak. Ezt a bejelentést a T. Ház baloldalán ülő képviselők hallható derültséggel fogadták. Cseri Sándor, az MVSZ elnöke nyilvánvalóan nem gyújt örömében egy kubai szivarra, hogy füstfelhőjébe burkolódzva, elmerengjen a kubai tengerpart szépségein. Folytatás várható az ügyben. Azután megérkezik Franjo Tudjman horvát elnök, akit Göncz Árpád magyar elnök vár az ülésterem bejá­ratánál. A vendéget mintha meghatná az ünnepélyes fogadtatás, ez érződik a hangján, amikor beszédét tartja a patkóalakú teremben. Tudjman történelmi vissza­pillantását kezdi: - Az a rendkívüli megtiszteltetés ért, hogy a szuverén, független, önálló és demokratikus Horvátország első államfőjeként felszólalhatok Önök előtt, országukban tett látogatásom során. Népeink évszázadokon át éltek közös államalakulatokban, melyek történelmileg egy­máshoz kötöttek ugyan bennünket, de azokból Önök is, mi is, igyekeztünk kiválni és a teljes önállóság és szuve­renitás útjára lépni. Közös történelmünk nyolc évszá­zadának hagyatéka, sajátságaink és viszályaink ellenére is, tartósan ránk nyomta bélyegét, s kultúránkat, civili­zációnkat, gazdaságunkat a középeurópai népek köréhez kapcsolta, azon keresztény civilizációhoz és demokra­tikus eszmevilághoz, melyek nemzeteink életét és jellegét formálták. Történelmi tapasztalataink jó részét együtt gyűjtöttük, a némileg különbözőeket pedig az első és a második világháborút követő időkben. Tapasztalatainkért magas árat fizettünk. A vendég a jövő képét így vázolja fel: - Napjainkban az Európai Unió fejlődése életbe­vágóan fontos választóvonalához érkezett. A tagországok kormányközi értekezletet folytatnak a gazdasági, mone­táris és politikai integráció szorosabbá tételéért. Az államfők és miniszterelnökök soron következő konferen­ciája döntéseket fog hozni az Unió szempontjából sors­döntő kérdésekben. Horvátország éberen figyeli a fej­lesztést, mindenekelőtt az úgynevezett rugalmassági kérdést, hiszen, ha a rugalmasság elvét elfogadják, a különböző szintű együttműködés is lehetségessé válik majd, nem zavarva ezzel az egységes Európa építésében már elérteket. Ami a többi európai társulási mozgalmat illeti, Horvátország folyamatosan részt fog venni a Közép- Európai Kezdeményezésben, az Alpok-Adria Munkakö­zösségben, fokozott figyelemmel foglalkozik majd a CEFTA-val, a Közép-Európa országai szabadkereske­delmi társulásával folytatandó jobb és szorosabb együtt­működéssel. Nagy tapsot kap a horvát elnök. Talán évekkel ezelőtt az angol királynő látogatásakor alakult ki a teremben ilyen kedvező légkör. Némi különbség azonban mégis felfedezhető, amikor II. Erzsébet királynő a terembe lépett, a képviselők felállva üdvözölték. Egy-két tör­vényhozó a T. Ház baloldalán azonban tüntetőleg ülve maradt. Ez lehetett politikájuk kifejezése és udvariatlan­ság is. Aki annak idején az angol királynőt a parlamentben ülve fogadta, ma nem országgyűlési képviselő, így azután megint ülve, immár a televízió­ készüléke előtt nézhette, amikor egy külföldi államfő a terembe lép. Erre mondják Pesten, hogy „micsoda különbség". Molnár Károly AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA/SZABADSÁG _____________________________________________________________, 17. OLDAL Levél- és cikkíró olvasóink figyelmébe! Kedves „író olvasónk"! Akár levéllel fordul szerkesztőségünkhöz, akár „Amerikába jöttem..." rovatunk számára számol be élményeiről, esetleg szervezetének közleményét továbbítja, arra kérjük, hogy a lehető legrövidebben foglalja össze mondanivalóját. Kérjük, írását ritka sorokba gépelje, széles margóval és hossza ne haladja meg a 2-3 oldalt. Hely hiányában gyakran vagyunk kénytelenek érdekes, tanulságos írásokat mellőzni. Előre is köszöni a fentiek szíves figyelembe vételét. A szerkesztőség

Next