Amerikai Magyar Népszava - Szabadság, 1999. július-december (109. évfolyam, 26-50. szám)
1999-07-02 / 26. szám
2. OLDAL Jól hírek mögött... Botrány botrány hátán Három botrányos ügy foglalkoztatja mostanában a magyar sajtót. Az egyik a Lockheed-ügy, amelyről korábban e rovat beszámolt. A másik, az ún. megfigyelési ügy, a harmadik pedig ez utóbbi kapcsán került felszínre: hogyan csapolták meg a politikusok az állami kézben levő Postabankot párt- illetve saját célokra. Előrebocsátom, igyekszem a részletektől megkímélni az olvasókat, bár ez talán csökkenti az érthetőséget. Ugyanis a magyar botrányok az amerikai Whitewater-ügyhöz hasonlóan bonyolultak, szálai kuszáltak és nem sokan vannak az óceán innenső oldalán, akiknek a legtöbb szereplő neve ismerősen hangzana. További bevezetésként hadd legyünk kegyesek a jelenlegi kormányhoz és annak vitathatatlanul arrogáns fejéhez azzal a megállapítással, hogy valamiféle alapvető attitűdprobléma uralkodik a magyar politikai elit köreiben. (Bizonyára másutt is ezen a vidéken, dehát az minket most nem érdekel.) Kormányok jönnek, kormányok mennek, de változatlan marad a nepotizmus és az úrhatnámság. Hozzátehetném a korrupciót is, de az egy kicsit más. Legalább is annyiban, hogy arról mindenki tudja, hogy bűntett, tehát nagyobb óvatosságra int. Széles körben elfogadott azonban az a szellem, amely természetesnek veszi, hogy aki egyszer befutott, az gondoskodik pereputtyáról és mindent megtesz anyagi felvirágoztatása érdekében. Jó összeköttetésekhez juttatni, pozíciókba helyezni a rokonokat, barátokat, szomszédokat, hajdani iskolatársakat és tanárokat - csaknem elfogadott gyakorlat. Nem igazán bűntény, hiszen mindig lehet hivatkozni arra, hogy unokaöcsém, Pityi Palkó, a legrátermettebb fickó ebben a hivatalban. Ha nem kezdi ki az ellenzék vagy a sajtó, ott is marad, legalább négy évig, amíg egy új kormányzatban valaki szemet nem vet ugyanarra az íróasztalra. Mondom, ha nem kezdik ki. Mert ilyen is van, hiszen létezik a „menők" között bizonyos cinkosság. Jobb ha nem dugod bele az orrodat nénikém vállalkozásaiba, ha nem akarod, hogy megpiszkáljam bácsikád minisztériumi beosztását az előző kormány idején. Többször idesóhajtottam már, hogy kicsiny ország, csak egy pribékgarnitúrára tellik. Ugyanez a csúcson ülők köréről is valamennyire elmondható. A történetet talán ott lehet kezdeni, hogy tavaly nyáron Orbán Viktor kinevezte Si micska Lajost, hajdani szoba társát az adóhivatal vezetőjének. Simicska azonban rögtön szemet szúrt, mert hát ő az a kecske, akire mégsem kellett volna a káposztát bízni. Ő és sok más fideszes, (meg azok bátyja, sógora, anyja, felesége, keresztanyja) különböző nem létező vállalatokat alapított, nem létező neveknek továbbadott, egyesített, szétválasztott és sztornírozott, mely üzleti tevékenységeknek más célja nem volt, mint adó- és egyéb manipulációk révén „privatizálni" a kincstárat. Amikor ezeket a dolgokat megpedzették, Orbán és köre azzal kezdte, hogy habozás nélkül visszavágott. Ahelyett, hogy bebizonyította volna, hogy a vádak igaztalanok, közölte, hogy márpedig az előző kormány titokban és közpénzekből megfigyelés alatt tartotta az ellenzéket - valamint azok bátyját, sógorát, anyját, feleségét és keresztanyját. Kérjük erre a bizonyítékokat, mondták erre a megvádoltak. Mindez még tavaly augusztusban történt, s a beígért dokumentumok egészen mostanáig késlekedtek. Majd jön, majd jön, mondta Orbán, s minden erejével igyekezett meggátolni, hogy parlamenti vizsgálóbizottság alakuljon és nézzen bele ebbe az ügybe. Teltek-múltak a hónapok és ha nem is ment le a napirendről a most már széles körben megfigyelési ügynek nevezett téma, de szunyókált. Azaz folytak a harcok akörül, hogy ki is legyen a bizottságban, mivel foglalkozzon, és így tovább. Amikor pedig végre lényeges dolgokkal kellett volna foglalkoznia, Orbán megjelent a bizottság előtt egy fekete dossziéval és bejelentette, hogy annak tartalma szigorúan bizalmas, azaz titkosítva van. Na már most itt egy hosszú fejezetet lehetne beiktatni az „államosított titkok" szerepéről a demokratikus, szabad sajtóval rendelkező rendszerekben. A nemzetvédelem szent ügyére hivatkozva különböző kormányszervek mit sem szeretnek jobban, mint ügyeikre, okkal-ok nélkül, rányomni a „szigorúan bizalmas" pecsétet. Többnyire ok nélkül. Nos, Amerikában a nemzetbiztonsággal az elnök mellett működő főtanácsadó és stábja foglalkozik, Magyarországon erre külön miniszter van, akit nem véletlenül becéz a sajtó „titokminiszternek". Orbán tehát nem tudta bizonyítékait kitálalni, mert hát azok ugyebár titkosak. Csakhogy - ez is ritkaság a többnyire inkább gúnyolódó, de ritkán nyomozgató magyar sajtó történetében - a Kriminális című lap kiteregette a titkosnak mondott iratokat, amelyekről kiderült, hogy semmi közük sincs a miniszterelnök korábbi állításához. Ellenben a lap főszerkesztője ellen titoksértés miatt bűnügyi eljárást indítottak, posztjáról kirúgták, a rendőrség felforgatta irodáját, lakását, nyaralóját, szóval ő lett az első számú közellenség. Hát bizony, polgártársak, ezt a demokráciát még gyakorolni kell. A „kiszivárogtatás", a leleplezés, a nyugati sajtó mindennapos gyakorlata. Ilyenkor természetesen nem azt az újságírót hurcolják meg, aki a titkot leközölte - hiszen éppen ez a feladata - hanem legfeljebb azt vizsgálják ki, hogy ki az, aki a kártyákat nem szorította elég szorosan kebléhez. Hiszen a sajtó dolga a tájékoztatás, az állami titoknak dolga a titoktartás. A leközölt anyagból kiderült, hogy nincs ruha a császáron, de a kotnyeles kisinasnak lekevertek egy nagy pofont, és az udvaroncok továbbra sem tágítanak attól, hogy márpedig a pucér uralkodó selyemben-bársonyban pompázik. Teszik ezt azzal az ürüggyel, hogy valóban nyomozott Pokorni Zoltán mostani kultuszminiszter üzleti ügyei után egy magán nyomozó cég, de ennek semmi köze nem volt sem az előző kormányhoz, sem a politikához úgy általában. A sajtóleleplezést követte a szabad demokraták támadása. Négy, időben szépen beosztott csomaggal álltak elő politikusaik azt bizonyítandó, hogy a Fidesz a Postabank és - az 1994-es választás idején -Folytatás a következő oldalon - Legyen szíves, árulja el a hallgatóinknak, milyen iskolai végzettség és protekció kell ahhoz, hogy az Ön korában vezérigazgató lehessen? ! AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA/SZABADSÁG (USPS 023-960) AMERICAN HUNGARIAN PEOPLE'S VOICE/LIBERTY AN AMERICAN NEWSPAPER IN THE HUNGARIAN LANGUAGE Published every Friday except for three vacation weeks by Kalnoky Inc. Publisher/Owner: JULIUS KALNOKY GYULA Editor: EVA NADAI Editorial and Circulation Office - Szerkesztőség és kiadóhivatal KALNOKY INC P.O. BOX 6673, EAST BRUNSWICK, NJ 08816 Telephone: (732) 254-2904 Fax: (732) 254-3529 Send advertisements, payments and correspondence to the address above. Hirdetéseket, pénzküldeményeket és levelezéseket a fenti címre kérjük küldeni. POSTMASTER. Send address changes to AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA/SZABADSÁG ______P.O. BOX 6673, EAST BRUNSWICK, NJ 08816_______ Subscription Rates - Előfizetési árak US $ Canada $ Egy évre (1 gr.) US $ 52.00 Can. $ 74.00 Fél évre (1/2 yr.) US$ 27.00 Can. $ 38.00 3 hónap (3 mos.) US$14.00 Can. $ 19.50 PERIODICALS POSTAGE PAID AT EAST BRUNSWICK. NJ Minden jog fenntartva - All rights reserved. íróink saját nézeteiket fejezik ki, azok nem minden esetben tükrözik szerkesztőségünk vagy hirdetőink véleményét. Közlésre nem alkalmas vagy kézzel írott kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA / SZABADSÁG 1999. július 2., péntek