Amerikai Magyar Népszava - Szabadság, 1999. július-december (109. évfolyam, 26-50. szám)

1999-07-02 / 26. szám

2. OLDAL Jól hírek mögött... Botrány botrány hátán Három botrányos ügy fog­lalkoztatja mostanában a ma­gyar sajtót. Az egyik a Lock­­heed-ügy, amelyről korábban e rovat beszámolt. A másik, az ún. megfigyelési ügy, a har­madik pedig ez utóbbi kap­csán került felszínre: hogyan csapolták meg a politikusok az állami kézben levő Posta­bankot párt- illetve saját cé­lokra. Előrebocsátom, igyekszem a részletektől megkímélni az olvasókat, bár ez talán csök­kenti az érthetőséget. Ugyanis a magyar botrányok az ameri­kai Whitewater-ügyhöz ha­sonlóan bonyolultak, szálai kuszáltak és nem sokan van­nak az óceán innenső oldalán, akiknek a legtöbb szereplő ne­ve ismerősen hangzana. További bevezetésként hadd legyünk kegyesek a je­lenlegi kormányhoz és annak vitathatatlanul arrogáns fejé­hez azzal a megállapítással, hogy valamiféle alapvető at­titűdprobléma uralkodik a ma­gyar politikai elit köreiben. (Bizonyára másutt is ezen a vidéken, dehát az minket most nem érdekel.) Kormányok jönnek, kormányok mennek, de változatlan marad a nepo­tizmus és az úrhatnámság. Hozzátehetném a korrupciót is, de az egy kicsit más. Leg­alább is annyiban, hogy arról mindenki tudja, hogy bűntett, tehát nagyobb óvatosságra int. Széles körben elfogadott azon­­ban az a szellem, amely természetesnek veszi, hogy aki egyszer befutott, az gon­doskodik pereputtyáról és mindent megtesz anyagi fel­virágoztatása érdekében. Jó összeköttetésekhez jut­tatni, pozíciókba helyezni a rokonokat, barátokat, szom­szédokat, hajdani iskola­társakat és tanárokat - csaknem elfogadott gyakorlat. Nem igazán bűntény, hiszen mindig lehet hivatkozni arra, hogy unokaöcsém, Pityi Palkó, a legrátermettebb fickó ebben a hivatalban. Ha nem kezdi ki az ellenzék vagy a sajtó, ott is marad, legalább négy évig, amíg egy új kormányzatban valaki szemet nem vet ugyan­arra az íróasztalra. Mondom, ha nem kezdik ki. Mert ilyen is van, hiszen létezik a „menők" között bi­zonyos cinkosság. Jobb ha nem dugod bele az orrodat nénikém vállalkozásaiba, ha nem akarod, hogy megpisz­káljam bácsikád minisztériu­mi beosztását az előző kor­mány idején. Többször ide­sóhajtottam már, hogy kicsiny ország, csak egy pribék­­garnitúrára tellik. Ugyanez a csúcson ülők köréről is vala­mennyire elmondható. A történetet talán ott lehet kezdeni, hogy tavaly nyáron Orbán Viktor kinevezte Si­­­ micska Lajost, hajdani szoba­ társát az adóhivatal vezető­jének. Simicska azonban rög­tön szemet szúrt, mert hát ő az a kecske, akire mégsem kellett volna a káposztát bízni. Ő és sok más fideszes, (meg azok bátyja, sógora, anyja, felesége, keresztanyja) különböző nem létező vállalatokat alapított, nem létező neveknek tovább­adott, egyesített, szétválasztott és sztornírozott, mely üzleti tevékenységeknek más célja nem volt, mint adó- és egyéb manipulációk révén „priva­tizálni" a kincstárat. Amikor ezeket a dolgokat megpedzették, Orbán és köre azzal kezdte, hogy habozás nélkül visszavágott. Ahelyett, hogy bebizonyította volna, hogy a vádak igaztalanok, kö­zölte, hogy márpedig az előző kormány titokban és közpén­zekből megfigyelés alatt tar­totta az ellenzéket - valamint azok bátyját, sógorát, anyját, feleségét és keresztanyját. Kérjük erre a bizonyítékokat, mondták erre a megvádoltak. Mindez még tavaly augusz­tusban történt, s a beígért do­kumentumok egészen mosta­náig késlekedtek. Majd jön, majd jön,­­ mondta Orbán, s minden erejével igyekezett meggátolni, hogy parlamenti vizsgálóbizottság alakulj­on és nézzen bele ebbe az ügybe. Teltek-múltak a hónapok és ha nem is ment le a napirendről a most már széles körben megfigyelési ügynek nevezett téma, de szunyókált. Azaz folytak a harcok akörül, hogy ki is legyen a bizottságban, mivel foglalkozzon, és így tovább. Amikor pedig végre lényeges dolgokkal kellett volna foglalkoznia, Orbán megjelent a bizottság előtt egy fekete dossziéval és bejelen­tette, hogy annak tartalma szi­gorúan bizalmas, azaz titko­sítva van. Na már most itt egy hosszú fejezetet lehetne beiktatni az „államosított titkok" szerepé­ről a demokratikus, szabad saj­tóval rendelkező rendszerek­ben. A nemzetvédelem szent ügyére hivatkozva különböző kormányszervek mit sem sze­retnek jobban, mint ügyeikre, okkal-ok nélkül, rányomni a „szigorúan bizalmas" pecsé­tet. Többnyire ok nélkül. Nos, Amerikában a nemzetbiz­tonsággal az elnök mellett működő főtanácsadó és stábja foglalkozik, Magyarországon erre külön miniszter van, akit nem véletlenül becéz a sajtó „titokminiszternek". Orbán tehát nem tudta bi­zonyítékait kitálalni, mert hát azok ugyebár titkosak. Csak­hogy - ez is ritkaság a több­nyire inkább gúnyolódó, de ritkán nyomozgató magyar sajtó történetében - a Krimi­nális című lap kiteregette a titkosnak mondott iratokat, amelyekről kiderült, hogy semmi közük sincs a minisz­terelnök korábbi állításához. Ellenben a lap főszerkesztője ellen titoksértés miatt bűnügyi eljárást indítottak, posztjáról kirúgták, a rendőrség felfor­gatta irodáját, lakását, nyara­lóját, szóval ő lett az első szá­mú közellenség. Hát bizony, polgártársak, ezt a demokráciát még gya­korolni kell. A „kiszivárog­tatás", a leleplezés, a nyugati sajtó mindennapos gyakorlata. Ilyenkor természetesen nem azt az újságírót hurcolják meg, aki a titkot leközölte - hiszen éppen ez a feladata - hanem legfeljebb azt vizsgálják ki, hogy ki az, aki a kártyákat nem szorította elég szorosan kebléhez. Hiszen a sajtó dolga a tájékoztatás, az állami titok­­nak dolga a titoktartás. A leközölt anyagból kide­rült, hogy nincs ruha a csá­száron, de a kotnyeles kisinas­­nak lekevertek egy nagy pofont, és az udvaroncok to­vábbra sem tágítanak attól, hogy már­pedig a pucér ural­kodó selyemben-bársonyban pompázik. Teszik ezt azzal az ürüggyel, hogy valóban nyo­mozott Pokorni Zoltán mos­tani kultuszminiszter üzleti ügyei után egy magán nyo­mozó cég, de ennek semmi köze nem volt sem az előző kormányhoz, sem a politiká­hoz úgy általában. A saj­tóleleplezést követte a szabad demokraták támadása. Négy, időben szépen beosztott csomaggal álltak elő poli­tikusaik azt bizonyítandó, hogy a Fidesz a Postabank és - az 1994-es választás idején -Folytatás a következő oldalon - Legyen szíves, árulja el a hallgatóinknak, milyen iskolai végzettség és protekció kell ahhoz, hogy az Ön korában vezérigazgató lehessen? ! AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA/SZABADSÁG (USPS 023-960) AMERICAN HUNGARIAN PEOPLE'S VOICE/LIBERTY AN AMERICAN NEWSPAPER IN THE HUNGARIAN LANGUAGE Published every Friday except for three vacation weeks by Kalnoky Inc. Publisher/Owner: JULIUS KALNOKY GYULA Editor: EVA NADAI Editorial and Circulation Office - Szerkesztőség és kiadóhivatal KALNOKY INC P.O. BOX 6673, EAST BRUNSWICK, NJ 08816 Telephone: (732) 254-2904 Fax: (732) 254-3529 Send advertisements, payments and correspondence to the address above. Hirdetéseket, pénzküldeményeket és levelezéseket a fenti címre kérjü­k küldeni. POSTMASTER­. Send address changes to AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA/SZABADSÁG ______P.O. BOX 6673, EAST BRUNSWICK, NJ 08816_______ Subscription Rates - Előfizetési árak US $ Canada $ Egy évre (1 gr.) US $ 52.00 Can. $ 74.00 Fél évre (1/2 yr.) US$ 27.00 Can. $ 38.00 3 hónap (3 mos.) US$14.00 Can. $ 19.50 PERIODICALS POSTAGE PAID AT EAST BRUNSWICK. NJ Minden jog fenntartva - All rights reserved. íróink saját nézeteiket fejezik ki, azok nem minden esetben tükrözik szerkesztőségünk vagy hirdetőink véleményét. Közlésre nem alkalmas vagy kézzel írott kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA / SZABADSÁG 1999. július 2., péntek

Next