Amerikai Magyar Népszava - Szabadság, 1999. július-december (109. évfolyam, 26-50. szám)

1999-11-19 / 45. szám

2. OLDAL ­t hírek mögött. Poor George... Talán emlékszünk még Ann Richards­ texasi kor­mányzó beszédére 1988-ban a demokraták elnökválasztási „konvencióján”. Ő volt az, aki a résztvevők nagy derült­ségére gúnyt űzött a repub­likánusok jelöltjéből, „poor George”-ból nevezetesen George Bushból. Szegény Gyurka azonban győztesen került ki a versenyből és csak a következő elnökválasztáson lett belőle poor George, ami­kor Bill Clinton kiütötte a nyeregből. Eltelt néhány esztendő, Richards posztját az ifjabb George Bush vette át. Mos­tanáig minden fényesen sike­rült neki, de hogy sajnálatra méltó lesz-e vagy sem, az majd csak egy év múlva derül ki. A gúnyolódásból azonban már megkapta a maga adagját, hogy ennek lesznek-e követ­kezményei a választás kime­netelére - persze tudni még nem lehet. Annyi bizonyos, hogy George W.-t - így különböztetik meg a fiút az atyától - méltatlanul pellen­­gérezik ki. Meg kell hagyni azonban, hogy még hívei is csóválják a fejüket: miért hagyta magát? Arról van szó, hogy négy „vizsgakérdést” tett fel Bush­­nak egy buzgó bostoni ripor­ter, hogy megtudja, vajon a republikánusok élenjáró el­nökaspiránsa ért-e a külpoli­tikához. A négy kérdés négy „world leader”-re vonatkozott - ahogy az amerikaiak minden apró-cseprő önjelölt hadurat is hívnak. A világ négy „ve­zérét” kellett volna megne­vezni, a tajvanit, a csecsnyait, a pakisztánit és az indiait. Bush ezek közül csupán a tajvani Lee nevét bökte ki és ráadásul igen értetlen és bűnbánatos képet vágott a váratlan inkvizícióhoz. Nos, teljesen egyetértek azokkal, akik az amerikai el­nöktől illetve az erre a hivatal­ra pályázóktól elvárja, hogy a külpolitikában járatos legyen, tele elképzeléssel arról, hogy az egyetlen überhatalom ho­gyan is akarja irányítani majd ezt a rakoncátlan világot. Be­vallom én, aki a politikát - kult, beit és mindenfélét - nagy dózisokban nyelem (fog­lalkozási ártalom!) bizony én sem tudtam volna jelesre vizs­gázni. Kétségtelen, hogy a jó névmemória (vonatkozzék bármilyen hosszúságú egzoti­kus kiejthetetlenségre), csak­úgy mint évszámok és egyéb adatok gyors előcibálása a­­gyunk raktárából, igen jó be­nyomást tud kelteni, külö­nösen társasági csevegések idején. De egyáltalán nem jelenti azt, hogy eme adottság szerencsés birtokosa megérti a mélyebb összefüggéseket, bölcs és hasznos koncepciók alapján képes a legjobb dön­téseket hozni ebben a szöve­vényes világban. Hogy Ge­orge W. vagy bárki más meg­felel-e ennek a hatalmas fel­adatnak - előre soha sem lehet tudni. Eddig semmi jelét nem mutatta, hogy különö­sebben tájékozott lenne. Gyakran cseréli össze a sze­zont a fazonnal, hogy csak egy példát említsünk, Szlo­vákiát Szlovéniával. Tulaj­donképpen az ilyen elszólások adtak alapot a riporteri szem­telenségnek, gyanítom, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy Busht megfogja, megszé­gyenítse. Trent Lott szenátor­nak igaza volt, amikor azt mondta: miért is kellene az amerikai elnöknek kívülről tudnia a 172 ENSZ-tagor­­szág vezetőinek nevét? (Talán ő sem gondolt arra, hogy Csecsenföld nem lévén önálló ország, nem is ENSZ-tag.) Szerintem a baj inkább ott van, hogy Bush nem tudott ügyesen kimászni a kelepcé­ből, pedig erre jóval nagyobb szüksége lesz, mint a legfris­sebb pakisztáni puccsot ve­zető tábornok nevének bebif­­lázására. Az ügyet kommen­tálva egy újságíró jegyezte meg szellemesen, hogy ha ugyanezt a kérdést tették volna fel annak idején Rea­­gannek, biztos azt válaszolta volna: az a fontos, hogy ők tudják az én nevemet. (Re­aganról senki sem állítja, hogy két lábon járó történelmi­­földrajzi lexikon lett volna.) Pestiesen azt lehet monda­ni, Bush nem volt slágfertig (nyelvi puristák kíméljenek!), pedig ha valamire, hát erre igazán szüksége van annak, aki a rivaldafényben és a ke­resztkérdések tüzében akarja tölteni a következő néhány évet. Gondoljunk csak Clin­tonra, aki olyan kérdésekre tud szemrebbenés nélkül sza­batos válaszokat adn­i, am­i­lye­­nek hallatára más már rég elbújdosott volna. Figyeljük majd meg a de­mokraták választási reklám­jait, újra meg újra viszontlát­hatjuk a töprengő Bush Ju­niort - mintha éppen azt mon­daná: Tanár úr kérem, én készültem! Ha jól belegon­dolunk, apja alelnökének, Dan Quayle-nek az elnöki ambíciói semmisültek meg, amikor egy nebulóval rosszul íratta le a ‘potato’-t. Micsoda arcpirító blamázs! Hiába, van amit az ember soha el nem felejt, van amit az idő fátyla borít. Csak úgy halványan rémlik, hogy egy­szer egy amerikai elnök a Fehér Ház Ovális Irodájában egy Monica nevű beosztott­jával... valamit - mit is? - művelt, de arra határozottan emlékszem, hogy közben a telefonon zavartalanul tár­gyalt egy nagyon fontos world leader­ rel. Töröm a fejem, de azt már nem tudnám meg­mondani, hogy az illető pa­kisztáni tábornok volt vagy csecsen gerillafőnök... Nádai Éva George W. Bush AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA / SZABADSÁG 1999. november 19., péntek AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA/SZABADSÁG (USPS 023-960) AMERICAN HUNGARIAN PEOPLE'S VOICE/LIBERTY An AMERICAn nEWSPAPER in THE HUnGARIAn LAnGVAGE Published every Friday except for three vacation weeks by Kalnoky Inc. Publisher/Owner: JULIUS KALNOKY GYULA Editor: EVA NADAI Editorial and Circulation Office - Szerkesztőség és kiadóhivatal KALNOKY INC. P.O. BOX 6673, EAST BRUNSWICK, NJ 08816 Telephone: (732) 254-2904 Fax: (732) 254-3529 E-mail kalnoky.corp@home.com Send advertisements, payments and correspondence to the address above. Hirdetéseket, pénzküldeményeket és levelezéseket a fenti címre kérjük küldeni. POSTMASTER: Send address changes to AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA/SZABADSÁG ______P.O. BOX 6673, EAST BRUNSWICK, NJ 08816______ Subscription Rates - Előfizetési árak US $ Canada S Europe US$ Egy évre (1 gr.) US $ 52.00 Can. $ 74.00 US $ 63.00 Fél évre (1/2 yr.) US$ 27.00 Can. $ 38.00 US$32.50 3 hónap (3 mos.) US$14.00 Can. $ 19.50 US$16.75 __________PERIODICALS POSTAGE PAID AT EAST BRUNSWICK, NJ__________ Minden jog fenntartva - All rights reserved, íróink saját nézeteiket fejezik ki, azok nem minden esetben tükrözik szerkesztőségünk vagy hirdetőink véleményét. Közlésre nem alkalmas vagy kézzel írott kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az Economist cikke a magyar koalícióról E heti számában a brit The Economist rövid írásban szá­mol be a magyar kormányko­­alíciót feszítő ellentétekről, problémákról. A beszámoló szerint az aggodalmaskodók­nak, akik szerint a szoc­ial­isták bukása lelassíthatja Magyar­­ország gazdaságának fejlő­dését, még igazuk lehet, és ezért jórészt a jobboldali-po­pulista Független Kisgazda­­párt a felelős. A tekintélyes folyóirat szerint „Mr. Tor­­gyán”, aki az ország követke­ző elnöke szeretne lenni, néha „szinte fényévekre van a va­lóságtól”, pártja győzelmét jósolja 2002-ben, pedig tá­mogatottsága arra is alig elég, hogy a parlamentbe beke­rüljön.Torgyán futballklubok menedzseléséből és irányítá­sából csinál koalíciós ügyet és nem ért egyet a költségveté­si tervezettel, mert az nem hajlandó minisztériuma jutta­tását több, mint háromszo­rosára növelni, ráadásul a tár­ca már ebben az évben is túlköltekezett. A cikk még felteszi a kér­dést, hogy miért hajlandó Or­bán Viktor mindezt elviselni? A lap szerint ennek oka az lehet, hogy maguktól a fi­­deszes pol­itikusoktól sem tel­jesen idegenek „Mr. Tor­­gyán” ötletei, de főleg az, hogy a kisgazdák nélkül nincs parlamenti többség, „túlköl­tekezés és inkompetencia le­het az ára annak, hogy a Fidesz hatalmon maradjon”. | Megnyílt a legnagyobb könyvesbolt | | BUDAPEST­­ A VII. Rákóczi út 12. szám alatt nyílt meg az­ | ország legnagyobb könyvesboltja, a Libri Könyvkereskedelm­i ■ Kft 1,800 négyzetméter alapterületű üzlethelysége. A kétszintes üzlet eladótermét „olvasóbaráttá” alakítják, így hangtalan­­ mozgólépcső vezet az emeletre és berendeztek egy kávézót is!

Next