Amerikai Magyar Népszava - Szabadság, 2006. január-június (116. évfolyam, 1-24. szám)

2006-05-26 / 21. szám

16/ NÉPSZAVA SZABADSÁG AMERIKA 2006. MÁJUS 26. PÉNTEK Dr. Várdy Béla Tanítványom, Michael Hayden tábornok, a CI­A leendő új főigazgatója A pittsburghi Duquesne University az amerikai katolikus egyetemek között köz­vetlen az élvonalbeli Georgetown, Notre Dame, Fordham, Boston, és a chicagói Lo­yola mögött helyezkedik el. Megszületését Bismarck német birodalmi kancellárnak kö­szönheti, aki 1872-ben beindította a Kultur­­kampf-nak [kulturháborúnak] nevezett, Ka­tolikus Egyház ellenes mozgalmát. Ennek a mozgalomnak az eredményeként a következő évek folyamán Bismarck sok katolikus vallási rendet szüntetett meg, illetve űzött ki az 1871 - ben létrejött Német Birodalomból. E vallási rendek egyike az eredetileg 1703- ban Elszász-Lotaringiában alapított Szentlé­tek Atyák Rendje volt, akiket Bismarck már 1872-ben száműzött Németországból. A kiű­zött szerzetesek Amerikába vándoroltak ki, ahol először Ohio államban, majd néhány év múlva a nyugat-pennsylvániai Pittsburgh-ben telepedtek le. Az Allegheny és a Monongahela folyók összefolyásánál, és az Ohio folyó kez­deténél elhelyezkedő iparvárosban elvállalták a mintegy 60,000 katolikus német kivándorló tá­rsadalom lelki- és szellemi gondozásását. Ennek egyik eredménye az 1878-ban alapított katolikus főiskola volt, amely néhány évtized után a jelenlegi Duquesne Egyetemmé nőtte ki magát. Az egyetemnek pillanatanyilag 10,000 hallgatója van, akik tizenegy külön­böző fakultáson tanulnak és diplomáznak, s akik mintegy 120 országot képviselnek. Alapítása idején, és még sokáig azt kö­vetően, az egyetem elsősorban a helyi kiván­dorlók és azok leszármazottai szellemi szük­ségleteit elégítette ki. Vagyis a huszadik szá­zad közepéig elsősorban a munkásosztály egyeteme volt. Az 1960-as évekre ez már kis­sé megváltozott, de még akkoriban is voltak olyanok, akik a város munkásnegyedeiből gyalog jártak be az egyetemre. Egyike ezek­nek a munkásfiatalok­ak a jelenleg a CIA igazgatói posztjára jelölt négycsillagos repülő tábornok, Gen. Michael Hayden volt, aki 1963 és 1969 között volt az egyetem hallga­tója. Ez alatt a hat év alatt megszerezte mind a négyéves BA, mind pedig a további két éves MA fokozatot. Ebből a hat évből az utolsó négy évben diákjaim közé tartozott. Én ugyanis a hatvanas éve közepén kerültem a Duquesne Egyetemre, mint egy fiatal egye­temi előadó. Azóta persze változott a helyze­tem, mert a rendes tanári fokozatokon túl (Instructor, Assistant Professor, Associate Professor, Full Professor) az igen ritka „Dis­tinguished Professor”-i rangot is elértem. Már amennyire negyven év távlata megen­gedi, úgy emlékszem, hogy mind Michael Hayden, mind a későbbi felesége, Jeanine, tőlem hallgatta le a két éves „Western Civili­zation” kurzust. Michael viszont a posztgra­duális fokon, többek között, az akkoriban kevés egyetemen leadott „Habsburg Biroda­lom történetét” is tőlem vette. Igen jó diák volt, mivel színjelesen szerezte meg mind az alapdiplomáját, mind pedig az MA fokozatot. Hagyományos elvekkel rendelkezett, amelyek között ott szerepelt a világháború előtt Ma­gyarországon is hangoztatott „Isten, Haza és Család” fogalma és tisztelete. Ugyanakkor, sok korabeli amerikaihoz hasonlóan, katoli­kus léte ellenére is értékrendszeréhez tarto­zott az kálvinista predesztinációs hitből fa­kadó „Protestáns munkaetika” is; az az eti­kai rendszer, melynek gyakorlása egyik leg­fontosabb tényezője volt az Amerikai Egye­sült Államok felemelkedésénak — egészen a huszadik század közepéig. Egyetemi évei alatt Michael Hayden tagja volt az egyetemen működő tartalékos tiszt­képzésnek (Air Force ROTC-nek), majd a Magister diplomája megszerzése után be­vonult és az amerikai légierők [US Air Force] tényleges katonája lett. Ezt követően mintegy negyed évszázadig megszakadt vele a kapcsolatom, épp úgy, mint megszakadt több ezer egyéb hallgatóm­mal is. Azok mind mentek az egyéni életpá­lyáikon, én pedig saját karrieremet építgettem. A kilencvenes évek közepén azonban mindez megváltozott. Az akkor már két csillagos tá­bornoki rangban levő Hayden meglátogatta egyetemünket, és Jugoszlávia szétesését kö­vető boszniai „etnikai tisztogatásról” tartott előadást. Előadása alatt felismert engem, s az kö­vetően pedig jelentkezett nálam, mint egykori diákom. Ez az egyetemi előadás indította meg újbóli megismerkedésünket, amely elsősor­ban e-mail levelek formájában történt. 2000- ben egy nemzetközi etnikai tisztoga­tási konferenciát rendeztem az egyetemen, ahová Hayden tábornokot is meghívtam mint főelőadót. (A másik főelőadónk Jeszenszky Géza, az akkor washingtoni magyar nagykö­vet volt.) A konferencia után, melynek anyaga egy 860 oldalas kötet lett (Ethnic Cleansing in Twentieth-Century Europe, 2003), fo­gadást rendeztünk saját otthonunkban a sok országból összegyűlt szakember részére. Hay­den tábornok és felesége is jelen volt a foga­dáson, ahol aztán kicseréltük egymás emlékeit a „régi szép időkről”, amikor mindannyian még fiatalok voltunk. 2001- ben az őszi szemesztert feleségem­mel együtt Rómában töltöttük a Duquesne Egyetem római campus­án. Ott éltük át a New York-i World Trade Center elleni terror­­támadás következményeit. Ezt követően több e-mail levelet váltottunk egymással Hayden tábornokkal, részben a fenti tragédiával kap­csolatban, s részben a gyorsan terjedő terro­rista jelenségekről. Legutóbbi személyes találkozásunk az idei máricus 31-én a Hilton Hotel báltermében történt, ahol mintegy 1200 ember - főleg a nálunk végzett egykori diákok serege - szo­rongott, hogy egy díszebéd kíséretében meg­hallgassa az akkor már négy csillagos amerikai tábornokot, aki hat éven keresztül a National Security Agency [Nemzeti Biztonsági Szer­vezet] igazgatója, majd 2005 áprilisától kezd­ve az összevont Nemzeti Biztonsági Szervek első igazgató-helyettese lett. Akkor jelezte ne­kem Hayden tábornok, hogy az egykori hall­gatóink által szerkesztés alatt levő Várdy- Festschrift [Tisztelgő Emlékkönyv] előkészí­tésében ő is szerepet vállalt. Talán még csak annyit, hogy viszonyunk az újból megismerkedésünk óta is igen köz­vetlen és barátságos, de ugyanakkor formális is. Hozzáintézett leveleimben én­ őt mindig „Dear Mike”-ként üdvözlöm. Ő azonban válaszleveleiben engem még mindig rendü­­letlenül - többszöri protestálásom ellenére is - csak „Dr. Várdy” vagy „Professor Vár­­dy”-ként szólít meg. S mindez egy olyan ember részéről, aki minden kezdeti nehézség ellenére is megérdemelten az amerikai katonai vezetés legmagasabb lépcsőfokára hágott fel. Kétségtelen, hogy Michael Hayden tá­bornok megüti az egykor gróf Teleki Pál által hirdetett „emberibb ember” fogalmát. Sze­rintem — ha kinvezését a Amerikai Kon­gresszus elfogadja — ezt az „emberibb em­berségét” a CIA igazgatói poszton is mindig és minden körülmények megtartja. Olyan ember. (Fotó: White House) Bush elnök a CIA főigazgatójának jelöli Hayden tábornokot (jobbra) az Ovális Irodában (Fotó: White House) 2005-ben Hayden tábornok esküt tesz a Deputy Director of National InteUigence-nél Gen. Michael Hayden

Next