Amerikai Magyar Népszava - Szabadság, 2008. július-december (118. évfolyam, 28-52. szám)

2008-08-08 / 32. szám

ÍZ NépszavaZQ SZABADSÁG FÓKUSZ 2008. AUGUSZTUS 8., PÉNTEK Kerecsenmosdatás A Turul históriája - Mit jelképez a madár? - Turult a zsidóknak? OMP A szélsőjobboldali Jobbik és a Fidesz­­partner KDNP szervezésében, a Magyar Gárda részvételével gyűlést szerveztek a Turul madár védelmére. Az engedély nél­kül felállított Turul-szobor fennmaradása mellett érvelők azt állítják, hogy a Turul madárral a Hegyvidékről gázkamrákba hurcolt zsidóságra is emlékeznek. A gyű­lések hangneme azonban arról árulkodik, hogy itt inkább a Turul Szövetség szelle­miségének állítanak emléket. Murányi Gábor, a HVG munkatársa egy korábbi írásának felhasználásával elevenítjük fel a Turul körüli háborúságok történetét. „A magyarok ott álltak ragadozó nélkül" - adott magyarázatot 1994-ben a „Magyarok Kelet és Nyugat között" című, a mítoszok és a nemzeti jelképek történeti kapcsolódá­sát taglaló tárlat főrendezője, Hofer Tamás etnográfus arra a talányra, miért éppen a millennium idején keletkezett új kultusza az „ősmagyar szimbólumnak", a turulma­dárnak. Merthogy „a 19. században, a nem­zeti öntudat megerősödésének idején az ál­lamok nagy részének címerében volt olyan ragadozó állat, oroszlán, sas, amit gyakran agresszív nemzeti törekvések kifejezésére lehetett használni", ám a magyar állam cí­meréből hiányzott az effajta jelkép. Ezt pótolandó kezdték el felfedezni az Álmos és Árpád címerpajzsán fellelhető sasszerű madarat, a turult, melyet aztán ki­tárt szá­rnnyal, a ha­rci­asságot jelző felborzolt tollazattal, és egyre nagyobb, félelmetesebb testtel jelenítettek meg. A kiállítás­ indulato­kat váltott ki: akadtak, akik a „szép ősma­gyar mítosz elleni méltatlan támadásnak", mások egyenesen „magyarellenességnek" aposztrofálták a Néprajzi Múzeum szóban forgó tárlatát. Hasonló háborúságot váltott ki a fővárosi közgyűlés elutasító határozata ellenére a XII. kerületben felállított Turul. A 2 méter magas és 4,5 méter szárnyfesz­távolságú turulmadár a kerület katonai és polgári áldozatainak emlékét lenne hivatott őrizni. A közgyűlési vita akörül forgott: va­jon a „kardos turul" megfelelő szimbólum­­e arra, hogy közös emlékműve legyen az 1944-1945-ös ostrom során a hitleri csapatok mellett végsőkig kitartó magyar katonák­nak, valamint azoknak az áldozatoknak, akiket éppen a náci hatalom oldalán gyil­koltak meg? Ideértve a zsidó származásuk miatt törvényileg kiközösített (esetleg már 1944 nyarán deportált) és a nyilas időszak­ban meggyilkolt hegyvidéki polgárokat is, akiket éppen a Turul szimbóluma alatt kö­zösítettek ki. Vagyis, hogy a „közös nemzeti jelkép" szólamával, nem egy náci eszmé­nek állítanak-e emlékművet? Annyi biztos, hogy akik meg akarják védeni, azok azt skandálták, hogy „mocskos zsidók". Pedig ez a Turul-szobor nekik is emléket állít. „A turul vagy saskeselyű a magyar nem­zet legrégibb hadi címere" - ez áll az ugyan­csak a millenniumi felbuzdulás jegyében fogant Pallas Nagylexikonban, amely IV. Béla névtelen jegyzőjének, Anonymusnak, illetve a 13. századi krónikásnak, Kézai Si­monnak állítását elfogadva, a magyar nem­zetséget Attila hun királyig vezeti vissza. Az egyébként meglehetősen rövid szócikk felemlíti az Álmos-mondát is, mely szerint Emesét - Álmos anyját, a honfoglaló Árpád vezér nagyanyját - az égi és földi hatalmak között közvetítő turulmadár termékenyí­tette meg, ekként, isteni beavatkozással jött létre a Turul nemzetség, e királyi családot pedig csak később kezdték Árpád-házként emlegetni. (A ragadozó madarak, amint azt számos jelképpel foglalkozó tanulmány bizonyítja, mindenkor az uralkodás égi ere­detét szimbolizálták, kezdve az egyiptomi - olykor sólyomfejjel ábrázolt­ Ré napistentől, a hindu fantáziamadáron, a hatalmas testű Garuda Indrán át a szibériai griffig.) Az ős­magyar mondának fennmaradt egy szelídí­­tettebb változata is. E szerint Emesét nem a turul ejtette teherbe, hanem a méhében már Álmost hordó anyának álmában megjelent a „sólyomfogú karvaly", s ő ebből az isteni látomásból értesült arról, hogy „ágyékából dicső királyok származnak majd". A kérdéskör egyik legavatottabb szak­értője, Szűcs Jenő eszmetörténész „A ma­gyar nemzeti tudat kialakulása" című, a halála után négy évvel, 1992-ben megjelent kötetben azt bizonyítja, hogy a „pogány-to­­temisztikus" turulmonda eredetiben nem, csupán annak „lényegesen átdolgozott, krisztianizált" változatában mentődött át az utókorra. Szűcs szerint a turulmonda túl pogány gyökerűnek bizonyult a keresztény Magyarországon. A kerecsensólymot - így is nevezik a turult - csak a 19. század végén fedezték fel ismét, mint ősmagyar jelképet. Más, nem mellékes kérdés, hogy ekkor már „Szent István hagyományai és az ország őr­­zőjeként" kezdték emlegetni. Jól jelzi ezt az ábrázolás megváltozása is: míg az 1358-as, Kálti Márk-féle Képes Krónikában a ma­gyar vitéz turulos zászlaján a madár csu­kott szárnnyal szinte békésen szundikál, a millennium idején már a harcias ragadozó válik etalonná. A magyarok ezredéves bejö­vetelének ünnepén ilyen típusú­­ „koronás" és „Szent István-kardos"­­ turulszobrok lepték el (Nagy-)Magyarországot. Munká­cson például az ősmadár a 33 méter magas Ezredévi emlékmű tetején óvta kitárt szár­nyával a környéket. Tatabányán Európa legnagyobb madárszobrát adták át (igaz, néhány esztendővel lekésve a nevezetes ju­bileumot). De a bihari vár frissen felhúzott obeliszkjének tetejére csakúgy odakerült a turul, mint Budán a királyi palota keleti kapujára vagy a Ferenc József (mai nevén: Szabadság) híd négy pillérére. A turulok „röpdösése" - az „Új várak épültek" című verse tanúsága szerint - nem tetszett Ady Endrének sem, ez azonban nem akadályozta meg az úri Magyarorszá­got abban, hogy a turul az első világháború után, immár a trianoni traumával kevered­ve, folytathassa hódító útját. A Kolozsnéma főterén álló emlékműről ellopott öntöttvas madarat az 1920-as években avatták, 1928- ban pedig a budapesti Szabadság téren az Ereklyés országzászló talapzatára került egy bronzturul. Az avatóünnepségen nagy számban képviseltette magát az 1919-ben alakult Turul Szövetség, melyet 1945. márci­us 17-én a Dálnoki Miklós Béla nevével fém­jelzett ideiglenes nemzeti kormány rögvest betiltott - az Ébredő Magyarok Egyesülete, a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség vagy a Magyar Tudományos Fajvédő Egyesület mellett - mint a 25 „horthysta, fasiszta po­litikai és katonai jellegű szervezet" egyikét. A Turul Szövetség megalakulásakor igen sajátosan elegyítette a pogány és a keresz­tény hagyományokat. „Az ősmagyarság va­lószínűleg egynejűségben élő, erkölcsökben a keresztény ,nyugatitól semmiben el nem maradó faj volt" - olvasható például „A Tu­rul világnézet irányelvei és bajtársi útmuta­tó" című, 1937-es fajvédő kiadványukban. Noha a magyar történetírás még a Tu­rul Szövetség históriájának feltárásával (is) adós, történész berkekben igen kevesen vitatják, hogy a két világháború közötti évtizedekben egyik első, de mindenképp leghangosabb szószólója volt a féktelen nacionalizmusnak, nácizmusnak és az an­tiszemitizmusnak. Az előbbire plasztikus példát ad Szentpétery Béla szerzeménye, a Turul-induló. A minden összejövetelkor kö­telezően elénekelendő dalban a turulosok újra és újra megemlékeztek a „bitang cseh­­lákról, oláhról és rácról", a „hitvány oszt­rákról" és a „dölyfös nyugatról". A Turul Szövetség a maga sikereként könyvelte el az 1920-as numerus clausus törvényt, mely kimondta, hogy az „egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó" diákok aránya nem haladhatja meg az érintettek országos arányát. Az 1920-as évek közepén a törvényt nyomatékosítandó váltak rendszeressé a doronggal, bikacsökkel felszerelt tányér­sapkás (nem sokkal később Bocskai-löveget viselő) turulosok „zsidóverő akciói". Ami­kor pedig az Európában (akkor még) tart­hatatlan jogi szabályozás eltörlésére készült­­ a konszolidálódó Bethlen István-kormány­­zat, a turulosok lettek a törvénymódosítás legharcosabb ellenzői. „A numerus clausus a legigazságosabb magyar törvény" - hir­dették tüntetéseiken és lapjaikban, ahol a kortársak a szélsőjobboldali jelszavak elő­zeteseként már az 1920-as évek legvégén olvashatták: „Vagy elkorcsosulunk, és el­tűnünk a népek sorából, vagy győz a faji eszme." Ennek jegyében a Turul Szövetség már 1928-ban meghirdette a „numerus nul­­lus" programját, s aki ezzel nem értett egyet („aki nem érti az idők szavát"), az a turulis­ták „zsidóbérencek listájára" került, Márai Sándortól kezdve a népi irodalmat pártoló Zilahy Lajoson keresztül a legállhatatosab­­ban németellenes irányt vevő Magyar Nem­zet című napilapig, melynek - egy 1940-es Turul-röplap követelése szerint - „betiltása közérdek". A „zsidóbérencek" listázásának szokása visszatért, de a Magyar Nemzet ma már a „listázók" oldalán áll. A Turul­védők forgalomban levő definíciója világos: „zsidóbérenc" az, aki nem kirekesztő, nem hungarista, és nem faji alapon gondolkodik. Aki ma sem érti „az idők szavát". Aki de­mokrata, és aki nem náci. Arra eddig nem volt példa, hogy a szá­mos metamorfózison átment és vitatott üzenetű Turul olyan emberek emlékezetét is őrizze, akiket éppen a turul jegyében s nevében üldöztek és gyilkoltak meg egyko­ron. Magyarországon ma már ezt is lehet. A Magyar Gárda tagjai vonulnak a turulszobornál. A tünetek azt akarják elérni, hogy a jogerős bírósági döntés ellenére a helyén maradhasson az engedély nélkül felépített szobor. A hivatalos érvek szerint szeretnék, ha a zsidóknak is lenne egy ilyen szép emlékművük. Nem is értik, miért nem akarják. (Fotó:MTI/Kovács Tamás) Gaál Katalin Mária, a KDNP XII. kerületi szervezetének elnöke szerint„egy csoport provokálja a tár­sadalmat",,,­ kell tűrnünk"a homoszexuálisok felvonulását - mondta -, most meg az intolerancia jelképeként elbontanák a turulszobrot.„El a kezekkel a turultól!"-jelentette ki. Vona Gábor, a Jobbik elnöke hangsúlyozta: a turulszobor állt és állni fog, ha tetszik Demszky Gábor főpolgármesternek, ha nem. A Jobbik elnökének beszéde közben a fekete ruhás, kopaszra nyírt„hazafiak"révén kétszer is verekedés tört ki. A tudósítókra mintegy ötven ember támadt rá. A rendőrök akadályozták meg, hogy bántalmazzák őket. Az árpádsávos zászlóerdők alatt tüntetők folyamatosan gyalázták a rend­őrséget, többször az„ÁVH", „Mocskos zsidók",,,Ria, ria, Hungária"szavakat skandáltak.

Next