Amerikai Magyar Népszava - Szabadság, 2008. július-december (118. évfolyam, 28-52. szám)
2008-08-08 / 32. szám
ÍZ NépszavaZQ SZABADSÁG FÓKUSZ 2008. AUGUSZTUS 8., PÉNTEK Kerecsenmosdatás A Turul históriája - Mit jelképez a madár? - Turult a zsidóknak? OMP A szélsőjobboldali Jobbik és a Fideszpartner KDNP szervezésében, a Magyar Gárda részvételével gyűlést szerveztek a Turul madár védelmére. Az engedély nélkül felállított Turul-szobor fennmaradása mellett érvelők azt állítják, hogy a Turul madárral a Hegyvidékről gázkamrákba hurcolt zsidóságra is emlékeznek. A gyűlések hangneme azonban arról árulkodik, hogy itt inkább a Turul Szövetség szellemiségének állítanak emléket. Murányi Gábor, a HVG munkatársa egy korábbi írásának felhasználásával elevenítjük fel a Turul körüli háborúságok történetét. „A magyarok ott álltak ragadozó nélkül" - adott magyarázatot 1994-ben a „Magyarok Kelet és Nyugat között" című, a mítoszok és a nemzeti jelképek történeti kapcsolódását taglaló tárlat főrendezője, Hofer Tamás etnográfus arra a talányra, miért éppen a millennium idején keletkezett új kultusza az „ősmagyar szimbólumnak", a turulmadárnak. Merthogy „a 19. században, a nemzeti öntudat megerősödésének idején az államok nagy részének címerében volt olyan ragadozó állat, oroszlán, sas, amit gyakran agresszív nemzeti törekvések kifejezésére lehetett használni", ám a magyar állam címeréből hiányzott az effajta jelkép. Ezt pótolandó kezdték el felfedezni az Álmos és Árpád címerpajzsán fellelhető sasszerű madarat, a turult, melyet aztán kitárt szárnnyal, a harciasságot jelző felborzolt tollazattal, és egyre nagyobb, félelmetesebb testtel jelenítettek meg. A kiállítás indulatokat váltott ki: akadtak, akik a „szép ősmagyar mítosz elleni méltatlan támadásnak", mások egyenesen „magyarellenességnek" aposztrofálták a Néprajzi Múzeum szóban forgó tárlatát. Hasonló háborúságot váltott ki a fővárosi közgyűlés elutasító határozata ellenére a XII. kerületben felállított Turul. A 2 méter magas és 4,5 méter szárnyfesztávolságú turulmadár a kerület katonai és polgári áldozatainak emlékét lenne hivatott őrizni. A közgyűlési vita akörül forgott: vajon a „kardos turul" megfelelő szimbólume arra, hogy közös emlékműve legyen az 1944-1945-ös ostrom során a hitleri csapatok mellett végsőkig kitartó magyar katonáknak, valamint azoknak az áldozatoknak, akiket éppen a náci hatalom oldalán gyilkoltak meg? Ideértve a zsidó származásuk miatt törvényileg kiközösített (esetleg már 1944 nyarán deportált) és a nyilas időszakban meggyilkolt hegyvidéki polgárokat is, akiket éppen a Turul szimbóluma alatt közösítettek ki. Vagyis, hogy a „közös nemzeti jelkép" szólamával, nem egy náci eszmének állítanak-e emlékművet? Annyi biztos, hogy akik meg akarják védeni, azok azt skandálták, hogy „mocskos zsidók". Pedig ez a Turul-szobor nekik is emléket állít. „A turul vagy saskeselyű a magyar nemzet legrégibb hadi címere" - ez áll az ugyancsak a millenniumi felbuzdulás jegyében fogant Pallas Nagylexikonban, amely IV. Béla névtelen jegyzőjének, Anonymusnak, illetve a 13. századi krónikásnak, Kézai Simonnak állítását elfogadva, a magyar nemzetséget Attila hun királyig vezeti vissza. Az egyébként meglehetősen rövid szócikk felemlíti az Álmos-mondát is, mely szerint Emesét - Álmos anyját, a honfoglaló Árpád vezér nagyanyját - az égi és földi hatalmak között közvetítő turulmadár termékenyítette meg, ekként, isteni beavatkozással jött létre a Turul nemzetség, e királyi családot pedig csak később kezdték Árpád-házként emlegetni. (A ragadozó madarak, amint azt számos jelképpel foglalkozó tanulmány bizonyítja, mindenkor az uralkodás égi eredetét szimbolizálták, kezdve az egyiptomi - olykor sólyomfejjel ábrázolt Ré napistentől, a hindu fantáziamadáron, a hatalmas testű Garuda Indrán át a szibériai griffig.) Az ősmagyar mondának fennmaradt egy szelídítettebb változata is. E szerint Emesét nem a turul ejtette teherbe, hanem a méhében már Álmost hordó anyának álmában megjelent a „sólyomfogú karvaly", s ő ebből az isteni látomásból értesült arról, hogy „ágyékából dicső királyok származnak majd". A kérdéskör egyik legavatottabb szakértője, Szűcs Jenő eszmetörténész „A magyar nemzeti tudat kialakulása" című, a halála után négy évvel, 1992-ben megjelent kötetben azt bizonyítja, hogy a „pogány-totemisztikus" turulmonda eredetiben nem, csupán annak „lényegesen átdolgozott, krisztianizált" változatában mentődött át az utókorra. Szűcs szerint a turulmonda túl pogány gyökerűnek bizonyult a keresztény Magyarországon. A kerecsensólymot - így is nevezik a turult - csak a 19. század végén fedezték fel ismét, mint ősmagyar jelképet. Más, nem mellékes kérdés, hogy ekkor már „Szent István hagyományai és az ország őrzőjeként" kezdték emlegetni. Jól jelzi ezt az ábrázolás megváltozása is: míg az 1358-as, Kálti Márk-féle Képes Krónikában a magyar vitéz turulos zászlaján a madár csukott szárnnyal szinte békésen szundikál, a millennium idején már a harcias ragadozó válik etalonná. A magyarok ezredéves bejövetelének ünnepén ilyen típusú „koronás" és „Szent István-kardos" turulszobrok lepték el (Nagy-)Magyarországot. Munkácson például az ősmadár a 33 méter magas Ezredévi emlékmű tetején óvta kitárt szárnyával a környéket. Tatabányán Európa legnagyobb madárszobrát adták át (igaz, néhány esztendővel lekésve a nevezetes jubileumot). De a bihari vár frissen felhúzott obeliszkjének tetejére csakúgy odakerült a turul, mint Budán a királyi palota keleti kapujára vagy a Ferenc József (mai nevén: Szabadság) híd négy pillérére. A turulok „röpdösése" - az „Új várak épültek" című verse tanúsága szerint - nem tetszett Ady Endrének sem, ez azonban nem akadályozta meg az úri Magyarországot abban, hogy a turul az első világháború után, immár a trianoni traumával keveredve, folytathassa hódító útját. A Kolozsnéma főterén álló emlékműről ellopott öntöttvas madarat az 1920-as években avatták, 1928- ban pedig a budapesti Szabadság téren az Ereklyés országzászló talapzatára került egy bronzturul. Az avatóünnepségen nagy számban képviseltette magát az 1919-ben alakult Turul Szövetség, melyet 1945. március 17-én a Dálnoki Miklós Béla nevével fémjelzett ideiglenes nemzeti kormány rögvest betiltott - az Ébredő Magyarok Egyesülete, a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség vagy a Magyar Tudományos Fajvédő Egyesület mellett - mint a 25 „horthysta, fasiszta politikai és katonai jellegű szervezet" egyikét. A Turul Szövetség megalakulásakor igen sajátosan elegyítette a pogány és a keresztény hagyományokat. „Az ősmagyarság valószínűleg egynejűségben élő, erkölcsökben a keresztény ,nyugatitól semmiben el nem maradó faj volt" - olvasható például „A Turul világnézet irányelvei és bajtársi útmutató" című, 1937-es fajvédő kiadványukban. Noha a magyar történetírás még a Turul Szövetség históriájának feltárásával (is) adós, történész berkekben igen kevesen vitatják, hogy a két világháború közötti évtizedekben egyik első, de mindenképp leghangosabb szószólója volt a féktelen nacionalizmusnak, nácizmusnak és az antiszemitizmusnak. Az előbbire plasztikus példát ad Szentpétery Béla szerzeménye, a Turul-induló. A minden összejövetelkor kötelezően elénekelendő dalban a turulosok újra és újra megemlékeztek a „bitang csehlákról, oláhról és rácról", a „hitvány osztrákról" és a „dölyfös nyugatról". A Turul Szövetség a maga sikereként könyvelte el az 1920-as numerus clausus törvényt, mely kimondta, hogy az „egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó" diákok aránya nem haladhatja meg az érintettek országos arányát. Az 1920-as évek közepén a törvényt nyomatékosítandó váltak rendszeressé a doronggal, bikacsökkel felszerelt tányérsapkás (nem sokkal később Bocskai-löveget viselő) turulosok „zsidóverő akciói". Amikor pedig az Európában (akkor még) tarthatatlan jogi szabályozás eltörlésére készült a konszolidálódó Bethlen István-kormányzat, a turulosok lettek a törvénymódosítás legharcosabb ellenzői. „A numerus clausus a legigazságosabb magyar törvény" - hirdették tüntetéseiken és lapjaikban, ahol a kortársak a szélsőjobboldali jelszavak előzeteseként már az 1920-as évek legvégén olvashatták: „Vagy elkorcsosulunk, és eltűnünk a népek sorából, vagy győz a faji eszme." Ennek jegyében a Turul Szövetség már 1928-ban meghirdette a „numerus nullus" programját, s aki ezzel nem értett egyet („aki nem érti az idők szavát"), az a turulisták „zsidóbérencek listájára" került, Márai Sándortól kezdve a népi irodalmat pártoló Zilahy Lajoson keresztül a legállhatatosabban németellenes irányt vevő Magyar Nemzet című napilapig, melynek - egy 1940-es Turul-röplap követelése szerint - „betiltása közérdek". A „zsidóbérencek" listázásának szokása visszatért, de a Magyar Nemzet ma már a „listázók" oldalán áll. A Turulvédők forgalomban levő definíciója világos: „zsidóbérenc" az, aki nem kirekesztő, nem hungarista, és nem faji alapon gondolkodik. Aki ma sem érti „az idők szavát". Aki demokrata, és aki nem náci. Arra eddig nem volt példa, hogy a számos metamorfózison átment és vitatott üzenetű Turul olyan emberek emlékezetét is őrizze, akiket éppen a turul jegyében s nevében üldöztek és gyilkoltak meg egykoron. Magyarországon ma már ezt is lehet. A Magyar Gárda tagjai vonulnak a turulszobornál. A tünetek azt akarják elérni, hogy a jogerős bírósági döntés ellenére a helyén maradhasson az engedély nélkül felépített szobor. A hivatalos érvek szerint szeretnék, ha a zsidóknak is lenne egy ilyen szép emlékművük. Nem is értik, miért nem akarják. (Fotó:MTI/Kovács Tamás) Gaál Katalin Mária, a KDNP XII. kerületi szervezetének elnöke szerint„egy csoport provokálja a társadalmat",,, kell tűrnünk"a homoszexuálisok felvonulását - mondta -, most meg az intolerancia jelképeként elbontanák a turulszobrot.„El a kezekkel a turultól!"-jelentette ki. Vona Gábor, a Jobbik elnöke hangsúlyozta: a turulszobor állt és állni fog, ha tetszik Demszky Gábor főpolgármesternek, ha nem. A Jobbik elnökének beszéde közben a fekete ruhás, kopaszra nyírt„hazafiak"révén kétszer is verekedés tört ki. A tudósítókra mintegy ötven ember támadt rá. A rendőrök akadályozták meg, hogy bántalmazzák őket. Az árpádsávos zászlóerdők alatt tüntetők folyamatosan gyalázták a rendőrséget, többször az„ÁVH", „Mocskos zsidók",,,Ria, ria, Hungária"szavakat skandáltak.