Amerikai Magyar Népszava - Szabadság, 2012. július-december (121. évfolyam, 27-52. szám)

2012-12-14 / 50. szám

10 I NÉPSZAVA SZABADSÁG Bartus László: Most jó zsidónak lenni Magyaror­szágon. Maga a hatalom kizárólagos birtokosa ígérte meg, hogy megvédi őket. Ilyen kiváltságban senki másnak nincsen része. Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy ez nem megfelelő garancia. Mi­után Magyarországon jog nincs, semmi más garancia nem létezik, kizárólag őfelsége ígérete, és ennél nagyobb garancia elképzelhetetlen egy önkényuralomban. Egyet­len akadálya van csupán ennek a védelemnek, hogy nem tudjuk, ki zsidó és ki nem: kik azok, akiket Orbán Vik­tornak meg kell védenie? Erre van egy kiváló módszer, amely nem újkeletű, hanem régi bevált metódus. Gyön­gyösi képviselő, korunk embere, ugyanezt javasolta: lis­tát kell készíteni a zsidókról, és akkor máris tudja Orbán Viktor, kiket kell megvédenie. Ebből a logikából világosan látható, hogy Gyön­gyösi képviselő javaslata, és Orbán Viktor védelemre vonatkozó garanciája, ugyanarról a tőről fakad. A zsi­dók megkülönböztetése az alapja. Hacsak Orbán Vik­tor nem kizárólag azokra az ortodox zsidókra gondol, akiket jól fel lehet ismerni az utcán. Ebben az esetben Orbán garanciája nem terjed ki az asszimilált zsidókra, akiket legfeljebb Kövér László Nyirő-kutató ismer fel. A problémát bonyolítja, hogy a Nemzeti Arcvonal kőarcú bunkóit leszámítva, igazi antiszemita nem az ortodox zsidókat utálja, mert azok nem nagyon keverednek, és nem versenytársai Kövér Lászlónak. Világi sikereikkel nem nagyon frusztrálják az antiszemitákat. Az antisze­mitizmus alapja a zsidóság előnye versenyhelyzetben a pogányokkal szemben, amelynek oka az Isten által adott közbe vetett választófal. A pogányokat egy fal választja el azoktól az áldásoktól, amelyeket Isten Ábrahámnak és az ő magvának ígért. Ez a választófal csak a zsidó Mes­siásban (Jézus Krisztusban) omlik le az Efézusbeliekhez írt levél szerint. Akinek az életében ez nem történik meg, az mindig hátrányban marad egy zsidó belső szabadsá­gával szemben. Ebből fakad az irigység, a frusztráció és a tehetetlen düh a zsidósággal szemben. Ez a különbség azonban csak az asszimilált zsidók esetében frusztrálja a pogányokat, mert a vallásos zsidók nem kerülnek társa­dalmi versenyhelyzetbe a pogányokkal. Ezért az antiszemitáknak nincs problémájuk a val­lásos zsidókkal. Az igazi antiszemita gyűlölet az asszi­­miláns zsidóság ellen irányul. A vallásos zsidók nem versenytársai a gótoknak, őket a vallásuk gyakorlása köti le. Ellenben az asszimiláns zsidók, akikkel szemben Prohászka Ottokár és más antiszemiták “önvédelemre” szólítanak fel, az egyetemeken, az orvosi, ügyvédi, pénz­ügyi pályán, a médiában, a politikában és más szakmák­ban erős kihívást jelentenek az olyan törekvő felcsúti fiatalemberek számára, mint Orbán Viktor. Az Istentől származó hátrányt azonban soha nem képesek behozni, ezért minden kudarcukat a zsidókkal szembeni frusztrá­cióként élik meg. Ilyen frusztráció azonban vallásos zsi­dókkal szemben nem éri őket. Az igazi antiszemitát ezért arról lehet megismerni, hogy rendkívül meleg barátságot ápol ortodox vallásos zsidókkal, előszeretettel teszi fejé­re a kipát, fényképezteti magát zsidó vallási vezetőkkel, önbizalma dagad, és két erős karját ígéri védelmül nekik. Ezzel szemben még véletlenül sem szeret mutatkozni as­szimilált zsidók társaságában, akik nem restellik a szabad versenyt hirdetni, és abban legyőzni az olyan nagyra vá­gyó ifjakat, mint a jogi pályán indult ifjú Orbán Viktort. Az ilyenek hirdetnek aztán “Magyar Magyarországot”, mint ahogyan Orbán Viktor tette. E jelszó kódolt üzene­te az, hogy a versenyből zárják ki a zsidókat. Magyarok versenyezzenek magyarokkal. Magyarnak magyar legyen az ellenzéke. Antiszemitát onnan lehet felismerni, hogy asszimilált zsidókkal nem barátkozik. Kisebbrendűségi érzése és frusztrációja miatt kerüli a megmérettetést. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor a Mazsihisz elnö­két fogadja és ölelgeti. Antiszemiták ezeket a zsidókat szeretik, és minden zsidót kaftánban szeretnének látni. Ők azok a zsidók, akiket az antiszemita megvéd. Az as­szimilált zsidókkal szemben viszont a magyarokat védi. Adolf Hitler is nemzeti “önvédelemnek” nevezte az as­szimilált zsidókkal szembeni fellépést. Nagyon fájlalta, hogy az asszimiláns zsidó elvegyül. Orbán fogadhatta volna azt a Magyar Fruzsina dramaturgot is, aki idén ta­vasszal mondott magával ragadó beszédet az Új Színház előtt a nyilas és náci térhódítás ellen tiltakozva, amelyet az Orbán által támogatott fővárosi polgármester szaba­dított Budapestre. Magyar Fruzsina náci rohamlegények “mocskos zsidók” rigmusa közepette jelentette be, hogy ő például zsidó, ezért Gyöngyösi képviselő listája nélkül is lehet tudni, hogy egyike lenne azoknak a magyar pol­gároknak, akiket meg kellene védeni. De zsidó identitá­sát vállaló asszimilált zsidóval még nem látták ölelkezni Orbán Viktort, mert Magyar Fruzsina azok közé a zsidók közé tartozik, akik az igazi antiszemiták céltáblái. Ennél fogva Orbán Viktortól róluk nem akkor hallunk, amikor utolsó csepp vérét ajánlva ígéri a zsidók védelmét, ha­nem azokban a beszédeiben, amelyekben a “keresztény” értékekről papol a liberális világrenddel szemben, ami­^ ^ Eszerint náciknak csak azokat nevezzük, akik a fizikai erőszakot képviselik (ennek első lépése a listá­zás). Zsidóknak nyíltan csak a val­lásos zsidók tekintendők, akik nem vesznek részt a társadalmi életben. A szabad versenyben résztvevő asszimi­­ lált zsidók nem zsidók, ezért az nem antiszemitizmus, ha őket bántják. bár azt mondja, hogy turulba született minden magyar. Azt pedig mindenki tudja, hogy Magyar Fruzsina nem született a turulba. Ellenük szabadságharcot hirdet Or­bán Viktor, az ő védelmükről szó sem volt. Ezért Orbán a parlamentben a zsidók védelméről szóló válaszaiban a legtipikusabb antiszemita szövegeket mondta. Ami pe­dig a listázást illeti, az a gyerekek iskolai listázásával már­is elkezdődött. Gyöngyösi testvér elégedett lehet. Mindezt csak azért jegyezzük meg, hogy szemernyi kétsége se legyen senkinek afelől, hogy Orbán Viktor an­tiszemita. Az ő legendás frusztrációja, amely elvette az eszét, a zsidókkal szemben alakult ki. Nekik tulajdonítot­ta, hogy nem kapta meg azt, ami szerinte neki járt. Ezért olyan rendszert hozott létre, amely ennek lehetőségét fel­számolja. A “magyar” érdeket védi. Ő maga, és program­ja is antiszemita. És mivel az ő pártja arculatát kizárólag ő maga formálja, a pártja is az, függetlenül attól, hogy a párt karrieristái, Orbán kiszolgálói nem mind­azok. Ezt két okból érdemes jól megjegyezni: egyrészt azért, mert Orbán Viktorral szemben eredményesen csak úgy lehet harcolni, ha definiáljuk a személyét. Egy nácival szem­ben más stratégiát kell alkalmazni, mint egy nem nácival szemben. Orbán Viktor szabadságharcát nem lehet meg­fejteni a Mein Kampf ismerete nélkül. A zsidó világössze­esküvés elleni harcot jelenti, és az antiszemita irodalom klasszikus kódjait használja a bankározástól a pénzügyi világhatalomig, valamint a liberalizmus és a kommuniz­mus elleni harcig bezárólag. Csak úgy értelmezhető a “kommunista”, hogy zsidó, mert akik ellen harcol, nem kommunisták, hanem zsidók. Vannak Magyarországon önmagukat vállaló kommunisták, de azok ellen Orbán nem harcol, mert ők bár kommunisták, de nem zsidók. A Mein Kampf pontosan leírja ennek a jelentését. Ezért ha bárki ugyanazokat tenné és mondaná, mint Orbán Viktor, már régen nácinak neveznék. Vele azért tesznek kivételt, mert Magyarország miniszterelnökét lenácizni nem szalonképes dolog. A szélsőségesség vád­ja elől hisztérikusan menekülők arra hivatkoznak, hogy Orbánt nem lehet összehasonlítani a haláltáborok gyil­kosaival. Ez így van, csakhogy tájékozatlanság áll e véle­kedések mögött: az antiszemitáknak különböző válfajai vannak, nemcsak azok antiszemiták, akik a gázkamrá­kat üzemeltették. Az már csak a folyamat végállomása. Márpedig, ha nem mondjuk ki, hogy Orbán Viktor an­tiszemita, és tőről metszett náci ideológiát vall, a tetteit ezek motiválják, akkor hazudunk, és elvétjük az ellene való harc megfelelő eszközeit. Nem az a szélsőséges, aki nevén nevezi, hanem ő. A másik ok az, hogy ezzel is érzékeltessük a vasárna­pi náciellenes demonstráció hazugságát, amely a legna­gyobb nácikat mosta tisztára a nácizmus vádja alól, és az antiszemitizmust kizárólag a Jobbikkal azonosította, amely nem felel meg sem a valóságnak, sem a tudo­mányos kutatásnak. Ez annál inkább veszélyes, mert a Jobbik a náciknak azon csoportjába tartozik, amelyek önmagukban semmire nem képesek, mert a végrehajtó nácik csoportjába tartoznak. Náluk sokkal veszélyeseb­bek azok, akik az ideológiát adják és terjesztik, illetve az ideológia alapján antiszemita törvényeket hoznak. A Fidesz alaptörvénye, amely a Szent Koronára, a “keresz­tény” gyökerekre, és a Szent István-i állameszmére épül, antiszemita törvény. A két világháború közötti zsidótör­vényeket ezek szellemében hozták, és ugyanezekből ve­zették le. Ebből következően lehet a vasárnapi rendezvény üze­netét dekódolni. Eszerint náciknak csak azokat nevezzük, akik a zsidósággal szembeni fizikai erőszakot képviselik (ennek első lépése a listázás). Zsidóknak nyíltan csak a vallásos zsidók tekintendők, akik nem vesznek részt a társadalmi életben. A szabad versenyben résztvevő as­szimilált zsidók nem zsidók, ezért az ellenük irányuló tá­madás nem antiszemitizmus. Róluk csak az antiszemiták tudják, hogy kódoltan zsidók. Nyilvánosan nem számí­tanak annak. Ezért az ellenük irányuló kódolt zsidózás és burkolt zsidóellenes törvényhozás hivatalosan nem anti­szemitizmus, hanem “keresztény” és nemzeti önvédelem az idegen érdekekkel szemben. Mindez azt jelenti, hogy a vasárnapi rendezvény valóban új fejezetet nyitott a ma­gyarországi antiszemitizmus történetében: lebontotta a védelmet a legpusztítóbb antiszemitizmussal szemben. Legalizálta az antiszemitizmus legveszélyesebb formáit, és nyílt utat engedett az asszimilált zsidósággal szembeni kódolt zsidógyűlöletnek. A vasárnapi rendezvény emiatt mérföldkő Magyarország történetében. Ezzel Magyarországon zöld utat kapott az irigységen és frusztráción alapuló igazi antiszemitizmus. A zsidók üldözése és megbélyegzése elől minden akadály elhárult. Magyarország ma nem ugyanaz az ország, mint amely volt vasárnap előtt. A nácizmus hivatalosan polgárjogot nyert, és ezt egy több tízezres, antifasisztának hirdetett tömegdemonstráció hitelesítette és nyilvánította ki. Le­szűkítették az antiszemitizmus fogalmát a fizikai erő­szakban megnyilvánuló nácizmusra, és teret nyitottak a kiszorításra irányuló antiszemita gyűlöletnek. A holok­auszt ez utóbbiból fejlődött ki. Másnap az ország zsar­noka fizikai védelmet hirdetett a vallásos zsidóknak, és szabad kezet kapott az asszimilált zsidósággal szembeni korlátlan gyűlöletkeltésre és a társadalmi életben való szabadságuk korlátozására. Amikor Feldmájer Péter ezt az alkut elfogadta a vallásos zsidóság nevében, odadob­ta az asszimilált zsidóságot a kódolt formában korlát­lanul tomboló nácizmusnak. A vasárnapi Kossuth téri dzsembori az antiszemitizmus új fejezetét nyitotta meg, szabad folyást engedve a legpusztítóbb fajta zsidógyűlö­letnek. Amikor a szervezők ezt olyan közös nevezőnek hívták, amely összekapcsolja a Fideszt az ellenzékével, akkor közmegegyezést hirdettek az asszimilált zsidóság­gal szembeni kódolt nácizmusnak. Ezen a közös alapon akarják létrehozni az Orbán-rendszerrel való kiegyezést. Ennek a folyamatnak az első állomása volt a vasárnapi Kossuth téri megmozdulás. Ez a kezdet és az első lépés a kívül maradók üldözése felé. Akkor kezdődik majd a listázás, a cdroina, Gen­n­a Jarka. álláspont

Next