Amerikai Magyar Népszava - Szabadság, 2014. július-november (123. évfolyam, 22-43. szám)

2014-10-10 / 36. szám

2­I NÉPSZAVA SZABADSÁG glóbusz Interjú egy kiugrott ISIS-harcossal, tabuk nélkül a borzalmakról Ha nem ugrik ki, már halott lenne - írja a YourMiddleEast riportere Serko Omerről. Aki­nek persze ez csak az álneve, az igazit a saját biztonsága ér­dekében elhallgatja. Azért van életben, mert megadta ma­gát a kurd Népi Védelmi Egy­ségeknek (YPG) Szíria észa­ki részén. Zozh Ahmad ta­lálkozott és beszélgetett vele. Arról, hogyan indult el az ira­ki Kurdisztánból Szíriába, ho­gyan csatlakozott, mit látott, és mi késztette arra, hogy akár élete kockáztatásával is hátat fordítson az ISIS-nek. ... AN... - „Nem vol szakálluk, teljesen szok­ványos, modern ruhákat viseltek, és még szállodába is vittek bennün­ket” Miért és hogyan lett az ISIS tag­ja Szíriában? - Két barátommal úgy dön­töttünk, hogy elhagyjuk az iraki Kurdisztánt, és csatlakozunk a Szí­riai ellenzékhez, harcolunk a rend­szer ellen. Tavaly októberben az­tán kaptunk néhány nevet és címet a Kurdisztáni Iszlám Csoporthoz (Komár) közel álló emberektől a szülővárosomban, Halabdzsában. Azt mondták nekünk, hogy a kap­csolataink a Szabad Szíriai Had­sereg tagjai. Törökországban ta­lálkoztunk velük, néhány napra egy szállodába vittek bennünket. Aztán meg egy kiképző táborba, a török-szíriai határon, és ott már az ISIS táborában találtuk magunkat a Szabad Szíriai Hadsereg helyett. - De hogy lehet az, hogy nem tudták: a kapcsolataik az ISIS dzsihádistái? - Nos, semmit nem mondtak az ISIS-ről, amíg a táborba nem értünk A rendszer ellen beszéltek, azt mondták, olyan gépezet, ame­lyik gyilkolja a saját muszlimjait, és ezt mi már hallottuk a Szabad Szíriai Hadseregtől a tévében. Rá­adásul nem volt szakálluk, teljesen szokványos, modern ruhákat visel­tek, és még szállodába is vittek ben­nünket Kiliszben. Ezért eszünk­be sem jutott, hogy dzsihádisták. De sokan jártak ugyanígy azok kö­zül, akikkel a kiképző táborban ta­lálkoztunk. - Igaz, hogy az ISIS az új tag­jaival halottakon gyakoroltatja a le­fejezést ezekben a táborokban? - Nem igaz, legalábbis abban a táborban nem így volt, ahol mi voltunk Ott a lefejezés techniká­ját csirkéken és más állatokon ta­nultuk Illetve én nem, mert ami­kor odaértünk, kifaggattak ben­nünket arról, hogy milyen vég­zettségünk van, és milyen ké­pességeink. És, miután műszaki ember vagyok, és erről papírjaim is vannak, ilyen munkára jelöltek ki. A harci kiképzésem csak a pisz­tolyok és könnyű fegyverek hasz­nálatára korlátozódott, mert a fő feladatom a kommunikációs be­rendezés megismerése volt, az el­lenség telefon- és rádió-üzenete­inek elfogása, a digitális eszközök és az archívumok védelme a táma­dások alatt. Soha nem keveredtem tűzharcba, és ezért is egyeztek bele a kurd erők, hogy néhány hónapos nyomozás után hazaengednek a családomhoz. - Hogyan bántak egy újonccal az ISIS tagjai? - A parancsnokok rendesek voltak a táborban, és tisztelettel kezeltek bennünket. Mintha már évek óta ismernénk egymást. A legjobb ételt adták: ruhát, fegyvert, és mi tényleg élveztük a barátságot és testvériséget. Valójában mélyen, et belül tudtuk, hogy elmehetünk. De mi olyan harcosokként kezd­tünk gondolni önmagunkra, akik ezt a luxust és testvériséget meg­osztják majd Szíriával. Aztán azt is mondták, hogy biztos helyünk van a menyországban, ami nagyon megnyugtató volt. De mindezek mellett, őszintén szólva, a mara­dást erkölcsi kötelességünknek te­kintettük. Hisz ők pénzt költöttek ránk, etettek, ruhákat, autókat ad­tak, és annyira tiszteltek bennün­ket, hogy a tábor elhagyása azt je­lentette volna: eláruljuk azokat, akik jót tettek velünk.­­- „Megengedhető, hogy a női foglyokkal a dzsihádisták szexuális kapcsolatra lépjenek, még akkor is, ha házasok"Mi van azzal az ígé­rettel, hogy szűz angyalok várnak a mennyországban? Van ebben va­lami igazság? - Igen, persze. Azt mondták, hogy mártírként 72 örök szüzet kapunk armenyországban, és több tucat rokonunkat is megmenthet­jük a pokoltól. - Akkor tehát az ISIS tényleg ígér az újoncainak 72 száz angyalt, és ez nem csak iszlámellenes propa­ganda, mint sokan állítják? - Nőket ígértek nekünk a mennyben és a földön is. Azok alapján a dzsihádista tanítások alapján, amelyeket a Korán egyes fejezeteire és Mohamed próféta ta­nításaira hivatkozva hirdet az ISIS. Ezeket olyan iszlám hittudósok magyarázták, mint Ibn Madzsah, Bukhari és Ibn Kathir. Azt mond­ták, minden nem muszlim női rab a feleségünk lesz, és ez Isten aka­rata. Az iszlám szent háborúban semmilyen körülmények között nem ölheted meg az ellenség asszo­nyait és gyermekeit. Csak fogságba vetheted őket. És megengedhető, hogy a foglyokkal a dzsihádisták szexuális kapcsolatra lépjenek, még akkor is, ha házasok. Adha­­tod-veheted ezeket a nőket, de a gyerekeket házi kisegítőként fel kell nevelned, vagy ki kell képezned a dzsihádra. Én semmi ilyent nem csináltam, miután nem harcoltam. Egyébként meg az ISIS nyíltan és büszkén beszél arról, hogy vég­­rehatja ezeket a tetteket, az iszlám jog, a saría részeként. Mindazonál­tal muszlim nők is felajánlják a tes­tüket az ISIS dzsihádistáinak, ez a „Szex a szent háborúért”, és az ISIS szerint ezeket a nőket is megjutal­mazzák a menyországban. Ugyan­akkor ők többnyire a parancsno­kokkal voltak, én magam egyetlen átlagos harcost sem láttam ezekkel a muszlim nőkkel. - És mindenki elhitte ezeket a táborban? - A hitetlenkedés következ­ményei nem voltak világosak egy olyan közegben, amelyben napon­ta gyakorolták a lefejezést. Mind­azonáltal sok ISIS harcos szívből hitte mindezt, ám a külföldi újon­coknak fogalmuk sem volt arról, igazából mit is jelentenek a szent Korán versei. Sok olyan külföldi újoncot láttam, akit valójában nem azért raktak be az öngyilkos egysé­gekbe, „mert nagyszerűek voltak, és Isten akarta őket”, mint ahogy a parancsnokok mondták, hanem azért, mert haszontalanok voltak az ISIS számára. Nem beszéltek arabul, nem voltak jó harcosok és nem volt használható szakmájuk. Agymosást végeztek rajtuk, ezzel a „nők a menyországban” szöveggel, meg azzal, hogy már itt a földön is megerőszakolhattak nőket, mielőtt végül megölték magukat. Én rész­ben a képzettségemnek köszönhe­tően vagyok életben. Nem szabad elfelejteni, hogy jóllehet az ISIS-t mindenhol csak bűnbandák szer­vezeteként írják le az alapján, amit tesz, de valójában a politikai veze­tői hihetetlen figyelmet fordítanak az oktatásra, és a tanult újoncokra. De végül is a jó erkölcsi értékek az oktatás módján múlnak, és azon, hogy milyen intelligensen hasz­nálják azt fel. - Szóval az ISIS dzsihádistái egyszerűen foghatják a női rabokat, és hálhatnak velük azok akarata el­lenére? Ezt a világ szexuális erő­szaknak tartja. - Nem csak én mondom ezt, de az ISIS emirjei és parancsnokai is büszkén hangoztatják. Hisznek abban, hogy megengedhető ez, ha a nők hitetlenek, nem muszlimok vagy hitehagyottak. Ez történt a keresztény nőkkel Rakkában, mi­után a férjeiket nyilvánosan le­fejezték. Ezt én magam láttam. Most ez történik a kurd jazidi nőkkel Szindzsárban, az iraki Kurdisztánban. - Mit látott Rakkában? - A kiképzés után a két kurd barátom Azazba ment, ahol, mint mostanra megerősítést nyert, meg­ölték őket. De engem technikus­ként Rakkába osztottak be, a kom­munikációs egységhez. Egyszer azt mondták, menjek ki egy ház­hoz, ellenőrizzek néhány berende­zést, nézzem meg, használható b­­e. Amikor már bent voltam, lát­tam, hogy keresztény ház volt. Hat dzsihádistát pillantottam meg: azt követelték, hogy a ház keresztény asszonya és a lánya legyenek a fe­leségeik. A lány 12-13 éves lehe­tett. Azt mondtam a harcosoknak, hogy a nők kényszerítését tiltja az iszlám, és gyerekekhez semmilyen körülmények között sem szabad nyúlni. Az arcomba tolták a fegy­vereiket, és azt mondták, tűnjek el. Egyből a helyi bíróságra mentem, amelyet egy kis házban állítottak fel. De a bíró volt a legrosszabb. Azt mondta, nincs igazam, egy 13 éves lány már nem számít gye­reknek, már csak azért sem, mert Mohamed próféta egyik feleségét, Aisát 9 évesen vette nőül. Azzal vá­dolt meg, hogy nem hiszek a pró­féta cselekedeteinek példa­értéké­ben, amiért elítélhetett volna, ha nem jön a parancsnokom és nem ment meg.­­ „Gyerekek is jelen voltak a nyilvános kivégzésnél.Ez volt az oka annak, hogy otthagyta az ISIS-t? - Már az első héten men­ni akartam, miután Rakkába he­lyeztek. De gyáva voltam, féltem attól, hogy lefejeznek, és nem tud­tam, hogy keveredhetnék ki ebből az egészből. A tábortól eltérően, Rakkában istenként viselkedtek a dzsihádisták. Durvák voltak, bár­kit letartóztattak vagy megöltek ok nélkül. Akkor határoztam el, hogy kockáztatom az életemet és elszökök, amikor szemtanúja vol­tam annak, ahogy nyilvánosan le­fejeztek egy sebesült kurd katonát. Annyi idős leh­ett, mint én. De tő­lem eltérően nagyon bátor volt. Minden dzsihádistát leköpött maga körül. Jelszavakat kiabált a kurd szabadságról és Abdullah Öcalanról. Soha ne láttam ilyen bátor embert életemben. Az ujjait már levágták, és még mindig sér­téseket vágott a dzsihádisták fe­jéhez. Végül hátulról vágták át a nyakát, de csak félig, és sót hin­tettek a sebre, hogy szenvedjen. De ő addig nem adta fel, míg meg nem halt. Gyerekek is jelen voltak en­nél a nyilvános kivégzésnél. Én na­gyon rosszul voltam utána, egy hé­tig nem aludtam, arra gondoltam: vagy elfutok, vagy megölöm ma­gam. De Istennek hála, hamarosan esélyem lett a szökésre Szerekanije városában. - Hogyan és miért került Szerekanijébe, Rasz Al-Ainba? Nem vagyok biztos benne, hogy lehetsé­ges Rakkából ma a kurd területekre utazni. - A parancsnokom azt mond­ta: a kurd YPG hitetlen szekuláris hadsereg, tisztátlan, és minden dzsihádistának legelőször a saját­jait kell megtisztítania. Aztán ha mindannyian tiszták leszünk, tetlenek nem léteznek majd. A rancsnok, és mások is Paleszt és Izrael példáját hozták fel,­­ Koszovóét és a szerbekét,­­ mondták, a dzsihádistáknak e szőr a tisztátalan muszlimok­ben kell harcolniuk Palesztinán és Koszovóban, hogy megtisz­suk őket, és akkor izraeliek a szerbek nem léteznek majd.­­­zel érveltek az én népem, a ki­dók esetében is. Új zászlóaljt kerültem, visszamentünk Töri­országba, és újra átléptük a hajó Szerekanijénél. - És mi a helyzet a Ceylanpir török átkelővel, amit nagy erők ellenőriznek a török katonák? - Simán szemet hunytak. - Hogyan? - Már előre mondták a p­rancsnokaink, hogy ne tartsuk semmitől, mert a törökök együ működnek az ISIS-szel a határ. Az őrtorony reflektora utólt bennünket, és akkor a parancs­ azt mondta: mindenki álljon me­ge ne fordulón a fény felé. Valan beszélt a rádión, aztán a reflekt fénye 8-10 perc múlva el­kezde távolodni. Ez volt a jel, hogy bi­zonságban átléphetjük a határt.­­ Mikor és hogyan tu­dott végül megszökni­­ ISIS-ből Szerekanijében? - Egy kis támaszpontra bük­tek a várostól északra még feb­ruárban, hogy javítsam meg a rá­diókat és segítsek megoldani né­hány műszaki problémát. Megír, új zászlóaljba kerültem, mer az ISIS arra készült, hogy újra csoportosítja az egységeit Szíria észak-keleti részén, és megindu­l kurdok, az YPG ellen. Megjaví­tottam mindent, aztán megérkez­tem Szerekanijébe. Ott azt kér­ték, hogy fogjam el és fordítsam le az YPG rádiós kommunikációját Az YPG tagjai kurmandzsi kurdot beszéltek, én szoránit, de kemé­nyen próbáltam megfejteni, amit mondanak, elkapni azt, hogy mi lesz a következő lépésük. Egészen addig, amíg meg nem hallottam, hogy női harcosok beszélnek kur­­dul a rádión. Akkor egyszerűen nem tudtam folytatni. Csaknem egy héttel később az YPG megtámadta a bázisunkat. Szerencsém volt, mert a legtávo­labbi előőrsnél voltam éppen, és egyből megadtam magam, ami­kor egy kurd katona kilőtte mel­lőlem azt a két dzsihádistát, akik­kel voltam. Elkezdtem kurdul ki­abálni, azt mondták, menjek kö­zelebb és vetkőzzek le. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nincs raj­tam robbanó öv, elfogadták a meg­adásomat. Igaz, fizikailag meg­szöktem, Istennek és az YPG-nek köszönhetően, de mentálisan még mindig kísért Rákká. Mert amit ott láttam, az maga volt a horror.

Next