Amerikai Magyar Népszava, 1928. augusztus (29. évfolyam, 183-209. szám)

1928-08-02 / 184. szám

9 yrvv ttV?Vftyyy WWW W f» W *99 ¥■¥»»¥»»*'V"vV» « » I »»VV » » ■ | Párisi levél!­­ Ut4Étá@tt»ááliá»» ‡taA*á«ál‘ ‡@«««**~ PANAMA AMERIKAI VÁLÓPÖRÖKKEL A PÁRISI TÖRVÉNYSZÉKEN AZ AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA PÁRISI TUDÓSÍTÓJÁTÓL Párisi irodánk c/m«: Dr. Strém Géza, 38 Avenne Bretagne au Park St. Mans (Seine) Páris, jul. hó. Hónapokkal ezelőtt, egyik hi­­v­a­t­a­­los­­ beszéde alkalmából Barthon,francia­ igazságügy­­miniszter, a francia akadémia nagyrabecsü­lt tagja, kiváló szakember és nagyszerű jogász a következő kijelentést tette: “Van valami rohadt a francia magisztraturában.” A francia államhivatalnokok­ra főnökük által kimondott szi­gorú és kategorikus ítéletet a helyzet alaposabb ismer­ete után érthetjük meg. — A har­madik köztársaság elég szilárd alapokon nyugszik Franciaor­szágban, ahol a német invázió halálos veszélye felrázta a ha­zaszeretetei szunnyadásából s a egész nemzetet megvilla­­nyozta vele, általában elég jól működnek az állaszervezet gé­pezete, ha hellyel-közzel be nem furakodnék az alkatrészeket megbénitó rozsdaméreg, a pénz túlságos szeretete következté­ben lábrakapott vesztegetés. — A háború itt is, mint minde­nütt kikezdte a polgárok becsü­letességét; a nehezebb életvi­szonyok nem egy sóhajt vál­tottak ki a túlságosan rosszul fizetett alkalmazottakból, akik között is a legmostohábbak az államnak szolgáló polgárok, az állam gyermekei voltak.—Azó­ta történt egyet más helyzetük javítására, de azért a régi mé­tely tovább terjed s a pénzszer­zés vágya, a jobb, kényelme­sebb, esetleg fényűzőbb életre való aspirálás annál inkább megvan, mennél inkább elérhe­tetlennek tűnik az fel némelyek előtt. — Szinte periodikusan, miniden pár hónapban újabb skandalu­mot fedeznek fel a törvény al­kalmazói, az állam hivatalos közegeit képviselő személyek között.­­ Körülbelül egy évvel ezelőtt általános elképedést vál­tott­­ ki, hogy a becsületrend szalagjaival és keresztjeivel való nagyszabású üzérkedésre jöttek rá a ranglista minden­fajta fokán — fel egészen a mi­niszteri kabinetiroda főnökéig. — Akkor ezt az izoláltnak lát­szó jelenséget a polgárok mél­tatlankodása kisérte, s a fele­lős személyek közül néhányat — azokat, akik drága pénzen árulták befolyásukat egy-egy sza­lagra, vagy becsületrend keresztjére áhítozó kereskedő­nél (mert a francia polgárság lagnagyobb részében a cimb­or helyett, vagy mellett meg van a szallagkórság!), felfüggesz­tették állásától, sőt börtönbün­tetéssel is sújtották. Boldog aranykor, mikor még felháborodtak a panamákhoz nem szokott polgárok e dicste­len felfedezések hallatára! Fü­leik azóta hozzászokhattak, ke­délyállapotuk beletörődhetett, s ma legfeljebb csak vállvono­­gatással fogadják újabb bizo­nyítékait annak a régi közmon­­dásnak, hogy: “Az lakik jól,­aki a húsos fazék mellett ül!” — Mert valóban, egyre-másra de­rültek ki azóta panamák a köz­igazgatási tevékenység minden ágában, hol az idegenek igazoló kártyáját illetőleg, hol a pénz­ért kiosztott polgárlevelek ügyében, hol miniszterekről, akik meg sem merték cáfolni azt, hogy súlyos csekkeket vet­tek fel nagyiparosoktól befo­lyásuk latbavetése árán, mely milliókra menő adók letagadá­­sát tette lehetővé , és mások. — A közvélemény ma nem há­borodik fel, a miniszterek he­lyükön maradnak, valamint pártfogoltjaik is, — az élet meghamisított keringése pedig tovább folyik, a befolysosaké a pénz, a pénzecske, a befolyás, a kitüntetés, a hivatalos körök kegye és minden, ami kívána­tosat e földi élet nyújthat a ha­landóknak . . . Még csak egy helyen hiány­zott annak bizonyítása, hogy a húsos fazék mellett ülők gon­doskodnak ebédjükről, ... a francia törvényszéken. A bí­rói kar az, amely minden állam­ban a legmegkörnyékezhetetle­­nebbek közé számít. — És ime, a történelem aranyceruzás mú­zsája, a sűrü beirt lapokat su­­­­galló Clió újabb skandalumról­­ mesél s fellebbenti az olvasók előtt a korrupció salakjával be­szennyezett birói pártatlanság hajdan fehér függönyét.­­ Az történt ugyanis, hogy sok ame­rikai polgár nehéznek találta az Amerikában kötött házasság jármát s eljött a francia Eldo­­rádóba, hogy itt bontakozzék ki kötelékeiből. Jó pénz volt itt mindig az amerikai dollár, s egy túlsokba kerülő, vagy más tekintetben kellemetlenné vált, modern hitvessel megáldott “American citizen” mit nem adott volna érte, hogy ismét visszatérhessen a legényélet­be! A francia, törvények az amerikaikhoz képest már ön­magukban is enyhék, de sok­szor sokáig tart, míg egy-egy ügy a bürokrácia irtatlan erde­jén keresztül végre eldől. Akad­tak tehát vállalkozó szellemek, akik felajánlották a jó ameri­kaiaknak, hogy néhány marok­nyi dollár ellenében ügyük le­folytatását meggyorsítják. Ki­derült, hogy a törvényszéken egész gyár fejlődött ki ezekre az ügyekre vonatkozólag, ahol minden alkalmazott, a legki­sebb ajtónállótól kezdve az ügyészekig, mindenki közös megegyezéssel­­és munkameg­osztással dolgozott. Feltűnt egy magasrangú kúriai bírónak, hogy minden válóper ügyet automatikusan egy és ugyan­­­ahhoz a táblához terelnek, he­tenként átlag harminc ügyön felül. Diszkréten nyomozni kezdett és megtudta, hogy a feleket egyesek beavatják, úgyhogy ők maguk is e tábla ítéletét kérik, ahol tudják, hogy legkönnyebben és legbiz­tosabban végeznek. Kiderült, mint mondottam, hogy e táb­lán minden alkalmazott ponto­san végezte dolgát, megszabott mellékjövedelem ellenében; a törvényszéki szolga megadta az ügyvéd címét, az ügyvéd az ügyészét, az ügyész a fordítóét és így tovább. Eddig több, mint húsz ember van e pana­mába belekeverve, ügyvédek, ügyészek, bírák. Az amerikai polgárok eléggé sajnálják e botrány kipattanását; azok, akiknek ügye folyamatban volt, reményeik megcsappanását, az eredmény bizonytalanságát lát­ják, legalább egy ideig, míg a botrány szele el nem ül, a leg­többnek persze pénzvesztesé­get is jelent a kúriai bírónak e túlságos éleslátása és ezek most sietve értesítik hasonló sors­ban levő barátaikat, nehogy hiábavaló módon pénzeiket be­fektessék ebbe a nem egészsé­ges üzletbe. Most már azonban megért­jük, hogy miért mondta a ta­pasztalt Barthon miniszter: “Van valami rohadt a francia magisztraturában!” THE BANK FOR SAVINGS “TV* Oldest Sas’ingi Bank in the State t>f .V. Y.” 70th STREET and THIRD AVE. Home Office: 280 4th Ave., at 22n4 St. ­­MI ÚJSÁG SZÜLŐFALUNKBAN HAJDÚMEGYE Szabómesterek naggyűlése Debre­cenben. Nagyszabású szabóipari gyű­lés volt a debreceni ipartestület szék­házában, ahol a Szabómesterek Or­szágos Szövetségének központját Lajta Rezső alelnök, a nemrég meg­választott iparos-pótlórend, továbbá Vágó Jenő igzgató képviselte. Sós András szakosztályi elnök megnyitó beszéde után Lajta Rezső tartott nagyszabású előadást a szakma pro­blémáiról. Kiemelte, hogy a kor­mányzatnak azonban meg kell hall­­gatnia a magyar ipar sérelmeit. Bé­kés Lajos kamarai elnök hangoztat­ta, hogy az iparosságnak szakítania kell a nemtörődömséggel, rá kell tér­nie az ipargazdasági politikai útra, szervezkednie kell, mert ez a bol­dogulás útja. Vágó Jenő igzgató a szabóközüzemek megszüntetéséről,­­ a fényűzési adósérelmekről és egyéb szakmabeli sérelmekről beszélt.­­­­Varjassy Lajos és Koller József fel­szólalásai után a gyűlés véget ért. Este többszáz terítékes bankett volt, Országházban tartsa. Eddig 17 ál­lamból mintegy 200 résztvevő jelent­kezett a kongresszusra, amelyen ter­mészetesen részt vesznek az összes magyar gyorsíró testületek is. Rész­vételi díj egyenkint 5 pengő, testü­­letenkint 10 pengő. A kongresszus­sal kapcsolatban mindennemű felvi­lágosítással szolgál a nemzetközi gyorsíró kongresszus szervező bi­zottságának elnöksége Budapesten, V., Gróf Tisza István­ utca 2. PEST MEGYE Tóth Tihamér eltörte a lábát. — Tóth Tihamér egyetemi tanár, a magyar ifjúság egyik leglelkesebb ap­ostola, Isztinér község mellett egy kirándulás alkalmával jobb lábát eltörte. A kiváló professzor a buda­pesti Trefort­ utcai gimnázium nö­vendékeinek 2­4. számú cserkész­­csapatával Károlyi József gróf fe­hérvárcsurgói földbirtokos, ország­­gyűlési képviselő birtokán táboro­zott már több nap óta. A cserké­szek parancsnokukkal, Tóth Tiha­­mérral csütörtökön kirándulásra mentek Pusztapalotára, hogy az ott­levő történelmi nevezetességű vár­romokat megtekintsék. A tanulmányi kirándulás nagyszerűen sikerült és estefelé a kis csapat vidám hangu­latban indult haza. De alig értek Isz­­timér községhez, a kis csapat élén haladó professzor valamiben meg­botlott, elvágódott és olyan szeren­csétlenül esett el, hogy a jobblába eltörött. A cserkészek rögtön a tá­borozási helyre szállították Tóth Tihamért, akit innen azután autón vittek be Székesfehérvárra a Szent György kórházba, ahol az orvosok azonnal ápolás alá vették. Szeptember­ben lesz a gyorsíró­­világkongresszus Budapesten. A vi­lág összes gyorsírói rendszerkülönb­ségre való­ tekintet nélkül ez év szeptember 1-6. között Budapesten nemzetközi gyorsíró kongresszust tartanak, amelynek fővédnökségét Horthy Miklós, Magyarország kor­mányzója vállalta el, aki az ünne­pélyes megnyitás alkalmával képvi­­seltetésével Klebelsberg Kunó gróf vallás és közoktatásügyi minisztert bízta meg. Ama szoros kapcsolatnál fogva, amellyel a gyorsírás a parla­­mentarizmussal áll, Zsitvay Tibor képviselőházi elnök megengedte, hogy a kongresszus ülésezéseit az Izzad a lába? Ég a talpa? Bőrkeményedés kínozza? Használja a kipróbált SZENT ISTVÁN LÁBLÓT ÜDÍT, FRI..FRISSIT, GYÓGYÍT! Esrredttli készíte: REICHMAN ZOLTÁN hazai iryeiry merte as gryesrysfcertára, 1519—lat AVE, NEW YORK, N.Y. Vidékre !» Hztillitunk! Eiry dobos ára 75c. Hárommal 12.00 HAT DOLLÁRT TALÁLTAK 167 EZER DOLLÁR ELSIK­KASZTÓJÁN­ÁL SANDUSKY, Ohio, aug. 1. Rogers Watkins 30 éves bró­kert, akit a hasztfordi Watkins és Co. 167,000 dolláros sikkasz­tás miatt köröztetett, letartóz­tatták. Mindössze 6 dollárt ta­láltak nála. Watkins feleségét és sógorát, akik szintén be voltak avatva a sikkasztásba, Santa Feben letartóztatták és negyvenezer dollárt találtak náluk. Watkins azt állítja, hogy a nála talált 6 dollár min­den vagyona. 6­6­6 Gyógyít maláriát és gyorsan enyhít epekórságot, fejfájásokat és szédü­lést, amelyeket székrekedés okoz. Segít a mérgek eltávolításában és nagyr­abecsülik bőséges vízkiüríté­­séért. ••• GAZDAG ÖRÖKÖSNEK MU­TATKOZOTT ÉS 15,000 DOLLÁRT CSALT KI WASHINGTON, aug. 1.—A rendőrség letartóztatta Ber­nard Champagne, másik nevén Walter W. Baker 24 éves állí­tólag ticonderogai, N. Y., la­kost, aki 15,000 dollárt csalt ki egy özvegyasszonytól. Mint gazdag örökös mutatkozott be, aki egyedüli várományosa egy 80,000,000 dolláros vagyonnak és aki New Yorkból a nagy lár­ma miatt jött a vidékre. Cham­pagne azt állítja, hogy az öz­vegy leányának kellett a pénz, aki hozzá akar jönni nőül. ORVOSI HÍR. DR. LADOK JOLÁN, nőgyógyász és gyermekorvos, női betegségek specialistája, a Stefánia Gyermek­ Klinika volt orvosa új rendelőórái: d. e. 10—1-ig, d. u. 5—­8-ig. Vasár­nap 10—1-ig és előzetes megbeszé­lésre. Rendelője: 326 East 79th St. N. Y. C. Tel.: Butterfield 8439. V Jj p I 1f 17 olvasó közönségünket, íven J U IV hogy bevásárlásaik­nál vegyék figyelembe a lapunkban hirdető és megbízható cégeket. Kér­jük továbbá, hogy bevásárlásaiknál az Amerikai Magyar Népszavában megjelent hirdetésre hivatkozzanak. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Barabás Béla levelesládája Ötven esztendő emléke közül a legérde­kesebbje. — Az erdélyi magyarság jelene és jövője Arad, augusztus hó. Az ajtón egyszerű kis tábla: Barabás Béla dr., ügyvéd. Egyéb semmi. Azonban Arad és egész Erdély tudja, hogy a kis táblás ajtón belül dolgozik a Romániában szakadt magyar­ság megöregedett, de még minndig harcos és fáradhatat­lan vezére, Barabás Béla. Az egykori bálványdöntőn meg sem látszik a hetvenhárom esz­tendő. Hangja még mindig a régi, az élesen csengő tenor, amely megmozgatta a tömege­ket és kivitte az utcára az egye­temi ifjúságot. Robusztus alak­ját nem görbítették meg az el­múlt évek, gesztusai, mozdula­tai sem fáradtak, a vele beszé­lő önkéntelenül is érzi, hogy a boltozatos homlok rengeteg em­léket, tragédiát, szent ideált és új optimizmust, új hitet takar. Nagy dolgozószobája beillik kisebbfajta múzeumnak. A fa­lon Pataky Lászlónak egy gyö­nyörű képe: büszke kuruc vi­tézek vágtatnak szilaj lovakon, elől a párduckacagányos vezér , Barabás Béla. Régen készült már a festmény, a művész kedveskedni akart az el­m széki vezérnek és őt festette­­ «z a labancverő kuruc g '’is­­nak ... Mellette nar - Pállík­­vászon, néhány finom ! ír :--’ családi portré, azután k­­zv„ szekrény, polcok, régi bútorok, rengeteg irás, jegyzet, akta, emlék ... Kossuth Lajos saját kezű levele berámázva, a két amerikai út fényképei, Bara­bás diszmagyarban, mint a de­legáció emléke, nagy csoport­kép: “a. 48-as függetlenségi , párt vezérlő-bizottsága”, másik kép: a koalíciós kormány, kö­zépen Wekerle, mellette Kos­suth, Apponyi... Itt minden a múltról muzsi­kál feledésbe merülő halk me­­t­­ódiákat... ! Fél évszázad emléke a levelesládában A vezér felemelkedik az öb­lös karosszékből, elém jön, ba­rátságosan megrázza a kezem, majd joviálisan mondja: — Adjon isten, uram-öcsém. Mi járatban,van itt? Elmondom: — Hallottuk, hogy méltósá­­gos úr most rendezi híres reve-i lesládáját, amelyben ötven esz­tendő eseményeit gyűjtö­gette össze. Halásszon ki a sok irás közül valamit, talán a leg­érdekesebbet, vagy a legked­­­­vesebbet. “Elgondolkozik. — A legérdekesebbet ? .. . — mondja lassan. — Melyik is az, hiszen annyit értem, azután öt­­ven év is nagy idő. Több láda irás, újságcikk, beszéd, akta, fénykép, jegyzőkönyv, levele­zés, könyv, negyvennyolcas re­­­likvia hever itt. .. Fél évszá­­­­zad alatt mindent összegyűj­­­­töttem, ami a magyar ellenzék nagy politikai harcára vonat­kozik. Majd egyszer rendezem az anyagot, ha az Isten erőt ad, meg ha jut időm. Mert bizony ügyvédeskednem kell, hogy megéljek és ami szabad időm van, azt lefoglalja az erdélyi magyar kisebbségi politika. Most ismét a régi Barabás. Tűzzel, fanatizmussal beszél a politikáról,­­az erdélyi magyar­ság jelenéről és jövőjéről. — Nekünk, Romániába sza­kadt magyaroknak, most már csak egy politikánk van: a ma­gyar politika. A románság ten­gerében harcolnunk kell a ma­gyar szóért, a magyar nyelv, iskola, művészet, kultúra és sajtó szabadságáért. Nincsen és nem is lehet széthúzás, vagy pártárnyalat, ezt a fényűzést nem engedhetjük meg magunk­nak. Egy táborba tartozunk mi, erdélyi magyarok, egy az ér­dekünk, egy a célunk, 67 és 48 ma már nem probléma, elfújta Trianon, most az a fontos, hogy az itt élő magyarság a Magyar Pártban egy egységes szerve­zetet alkosson... Az egykori egyetemi vezér — De maga régi emléket akar. No, lássuk csak . . . Felvesz egy sárguló írást az Íróasztalról, olvasgatja, azután maga elé néz . . . Pillanatra visszasuhan a múltba. — Nem is tudom, hogyan ke­rült ez ide . . . Érdekes . . . ép­pen most ötven esztendeje . . . És már mesél is: — 1878 októberében válasz­tottak meg a budapesti Tudo­mány és Műegyetemi Olvasó Kör elnökének. Még ma is meg­van ez az akkori nagyhírű és harcos testület, de most, ha jól tudom, Egyetemi Kör a neve. A múlt évben, ötvenéves fenn­állása alkalmából kaptam is fel­szólítást, hogy mint volt elnök, írjak valamit, de nem jutott időm. Hát bizony, az akkori egyetemi ifjúság erős fészke volt az ellenzéki mozgalomnak. Tisza Kálmán volt a miniszter­­elnök és a függetlenségi párt vezérei: Irányi Dániel, Mocsáry Lajos, Helffy Ignác, Németh Albert nap-nap után hevesen támadták a kormányt az Ausz­triával megújítandó közös vámterület miatt. Természete­sen az egyetemi ifjúság is az önálló magyar vámterületet akarta és 1878 december máso­­dikán nagy tüntető felvonulást és fáklyásmenetet terveztünk, amelynek a szónokául engem szemeltek ki. Tisza Kálmánnak kellemetlen volt a dolog, mert december 2. Ferenc József trónralépésének h­a­rmincadik évfordulója volt, amit abban az időben még megünnepeltek ,és nem akarta, hogy a tüntetés­­re a napra essék. Megbízta Lenhossék Károly egyetemi rektort, hogy szerelje le a fia­talság mozgalmát. Lenhossék fel is keresett engem, mint az ifjúsági mozgalom vezérét és a Kör elnökét és kért, hogy jöj­jek vele Tiszához, aki beszélni akar velem. Felmentünk a vár­ba, ahol rövid várakozás után az öreg generális elé kerültem. Izgalmas diskurzus Tisza Kálmánnal 1878-ban . Leültetett, majd rámné­zett szúrós szemével, azután így szólt: Az egyetemi ifjúság tanuljon és ne politizáljon, mert nem ért hozzá! — Kegyelmes uram, — mon­dottam nagy bátran — az or­szágot nemcsak a­ politikusok irányítják, hanem a közvéle­mény is. Mi a jövő emberei va­gyunk és kötelességünk foglal­kozni a politikával, annál is in­kább, mert hiszen az egyete­men is tanítják a politikát. Tisza: De tekintettel kell len­­niök a király trónralépésének évfordulójára, erre való tekin­tettel a fáklyásmenetet nem szabad megtartani. — Kegyelmes uram, a felvo­nulást megtartjuk! Tisza: ön, mint a Kör elnö­ke, kell, hogy­ ismerje az alap­szabályokat, amelyek világosan megmondják, hogy a politizál­­niuk tilos. Kénytelen leszek be­zárni a Kört.­­• Ha óhajtják, leköszönök az elnökségről, de a fáklyásme­net mégis meglesz! Tisza: Ne legyenek ilyen ma­kacsok! Kockáztatják a jövő­jüket, mert a tüntetésben részt­vevő egyetemi ifjakat a vizs­gán szigorúan kezelik. Ha önök politikusok, akkor tudniok kell, hogy a politikában az ilyen esz­köz is megengedett. — Kissé megdöbbentem, de azért nem engedtem. Büszkén kijelentettem, hogy csak abban az esetben marad el a tüntetés, ha azt a rendőrség írásbeli ren­delettel betiltja. A miniszter­­elnök erre rámnézett, majd így szólt: — Magyarországon a nemzet ifjúságának a véle­ménynyilvánítása szabad. Az pedig természetes, hogy a diák­ság függetlenségi, mert hiszen fiatal koromban magam is az voltam. — Szóról-szóra ezt mondta, még ma is emlékszem minden szavára, pedig már ré­gen volt . . . “Lássa Barabás, ennek így kellett lenni . . .” — A fáklyásmenet megvolt és én leutaztam a Bácskába, ahol Vitályos Imre kulai jószágigazgatósági tisztviselőt­­készítettem elő az államtudo­mányi államvizsgára. Két hó­napi megfeszített szorgalom­mal tanultunk, majd felutaz­tunk Budapestre vizsgázni. Vi­­tályossal egy bizottság elé ke­rültem, ő átment, én megbuk­tam. Wekerle is a tanárok kö­zött volt. A legérdekesebb az, hogy politikából buktam meg... A vizsga után Dr. Hoffmann Pál tanár így szólt hozzám: “Lássa, Barabás, ennek így kellett történni. Dokumentálni kellett a­­közvélemény előtt, hogy az ifjúságot olyanok ve­zetik, akik még vizsgázni sem tudnak. Azután elrettentő pél­dát is kellett statuálni.” Barabás Béla elhallgat. Szája mosolyra húzódik, majd derű­sen megjegyzi: — Furcsa világ volt akkori­ban ... De hallgassa csak meg, mi jön ezután. Harmadnap Aradra utaztam, ahol Tabajdy Károly főispán kinevezett a me­gyéhez tiszteletbeli aljegyző­nek. Ezzel a vonattal utazott Tisza Kálmán is szalonkocsi­ban. Szeged felé jöttünk és Cegléden kiszálltam, mert a vo­nat itt várakozott. Tisza is ki­szállott és a perronon össze­találkoztunk. Nagyot köszön­tem neki, ő megismert, magá­hoz invitált, majd gúnyosan megkérdezte: — Nos, Barabás, hogy sike­rült a vizsga? — Szégyenkezve bevallom, kegyelmes uram, megbuktam politikából. — A generális nevetett, az­után megvigasztalt, hogy azért ne essek kétségbe és közvet­lenül a vonatindulás előtt még adott egy jó tanácsot: — Igyekezzék letenni a vizs­gát, legyen önálló ember, ma­gából még nagy politikus le­het . . . .— Megfogadtam a tanácsát, — fejezi be az elbeszélését Ba­rabás Béla — levizsgáztam és a politikai pályán is vittem va­lamire. De visszaadtam a köl­csönt Tisza Kálmánnak is, mert 1901-ben Váradon, saját pátriájában, megbuktattam. — Kilenc év múlva, 1910-ben, a fia meg engem buktatott meg Aradon, kisebbségben marad­tam vele szemben a válasz­táson . . . Erdély szent örege A generális, meg a fia is el­csendesedtek már. Örökre . .. A bálványdöntő azonban még él és harcol. Akárcsak ötven esztendővel ezelőtt. Akkor ön­álló magyar vámterületért, most hárommillió erdélyi ma­gyar békeszerződésileg biztosí­tott jogáért . . . — Régi dolgok ezek, — mondja bucsúzás közben — ta­lán nem is érdeklik már a mai világot ... De a magam fajta öregembernek jól esik néha-néha visszatérni a múltba ... Na, Isten áldja, uram-öcsém ... Az ajtó becsukódik. Künn az utcán rikkancsok ordítják: “az érettségi vizsgán ,, a magyar diákok felét elbuktatta a ro­­mán vizsgáztató-bizottság...” Benn, a szobában, a Pataky László-festmény alatt ül az er­délyi magyarság szent öregje. És szivébe belenyilalik a ma­gyar fáj­dalom: a magyar diá­kokat elbuktatják... Erdélyben, 1928-ban, ez a magyar politika ... Hírek az Egyesült Államok Fővárosából NEW POSTAMINISZTER hivatalos nyilatkozatot adott ki, amely szerint augusztus 8- tól kezdve az Ile de France nevű hajóval a postaszolgálat meggyorsítására tesznek kísér­letet. A hajó egy hydroplánt fog magával vinni és az a ha­jót nyílt tengeren elhagyva előre repül a szárazföldre, ezzel 24 órát takarítva meg a pos­tai szállítás idejéből. Az új szolgálat minden fél pincért 1 dollár lesz a postaköltség. ♦ * * A SHIPPING BOARD októ­ber elsejéről november 15-re helyezte át a United States Lines és az American Merchant Lines hajóira érkező árajánla­tok elfogadásának dátumát. A Shipping Board a változásról hirdetések útján is értesíteni fogja az érdeklődőket, egyben felszóllítja a ha­jóstársaságo­kat, hogy tegyenek ajánlatot a hajókra. ** * BIZTOSÍTÁSI alapot akar létesíteni a Shipping Board, hogy ezzel a kormány érdekeltségét megvédje a ma­gánvállalatok hajóiban. A ta­nács már elhatározta az alap létesítését, csupán az összeg nagyságáról fognak későbben határozni. *** SZÁZ MILLIÓ DOLLÁR de­ficit­ja lesz a postának a jelen pénzügyi évben New postaügyi miniszter szerint. A minisz­ter szerint az Interstate Com­mission határozata, amely meg­engedte, hogy a vasutak 15 per­centtel felemeljék a posta szál­lítás díjait lesz felelős a defi­citért. A miniszter célzott ar­ra, hogy kénytelen lesz a ne­gyedik osztályú (posta csomag) szállítási díjakat felemelni, hogy a deficitet elkerüljék. **• LE PARADISE, Washing­ton leghíresebb éjjeli mulatója a prohibiciós hatóságok razziá­jából kifolyólag és Hatfield bí­ró rendeletére bezárt és az aj­tókra a törvény lakatjai kerül­tek. A razzia alkalmával az ügynökök nem találtak italt, de a mulató ginger­ület és jeget szolgált fel a vendégeknek, hogy azok a magukkal hozott italt élvezhessék. ** * TUDÁSSZOMJ lett a veszte egy washingtoni taxi­sofőrnek, a 63 éves Thomas Jefferson Lewienek. Lewie egész életé­ben nem olvasott mást mint a városi útmutatót, de most a­ bí­róság elé került, mert nem volt hajlandó az általa rendelt “Harvard klasszikus könyvtár’­ köteteiért fizetni. Lewis ki­jelentette, hogy ő sohasem ren­delte a könyveket. Nyaralásra készülődő New Yorki Olvasóközön­ségünk Szíves Figyelmébe Ha családját nyaralni küldi, de ön a városban marad, ren­delje meg­ számukra az Amerikai Magyar Népszavát. Ha ön néhány hónapra vidék­re megy, vagy a vakációját nyaralóhelyen fogja eltölteni, okvetlenül rendelje meg az Amerikai Magyar Népszavát. Ha már jár a lap önnek és nyaralóhelyén szeretné olvas­ni, közölje velünk új címét s mindaddig, amíg vakációzik, a hűvös nyaralóhelyen min­dennap olvashatja kedvenc magyar napilapját, az Ame­rikai Magyar Népszavát. Az előfizetés beérkeztének nap­ján indítjuk meg lapunkat. Egy napig sem fogja tehát nélkülözni kedvenc napilapját, az Amerikai Magyar Népszavát. Tisztelettel Amerikai Magyar Népszava Kiadóhivatala 24 UNION SQ., NEW YORK VESZETTSÉG A WINDSORI PATKÁNYOK KÖZÖTT TORONTO, aug. 1. — óriá­si riadalmat kel Windsorban, hogy a kutyáktól a veszettség átterjedt a patkányokra is. Godfrey egészségügyi minisz­ter szerint a közönség szem­pontjából a helyzet igen ko­moly. Nagyon könnyen lehet­séges, hogy a hajópatkányok másfelé is elhurcolhatják a be­tegséget. A BÍRÓSÁG nem ENGEDÉ­LYEZTE A YONKERSI SZEMÉT­ÉGETŐ TELEP ÉPÍTÉSÉT Taylor supreme courti bíró több yonkersi lakos tiltakozá­sára elrendelte, hogy a 92.000 dolláros költséggel tervbe vett szemétégető telep építését hagyják abba. A riverdale­­avennei lakosok tiltakozására döntött a bíró így, elrendelve, hogy a szerződést a városi ta­nácsnak és a pénzügyi bizott­ságnak kell megkötnie.

Next